116 éve (1893) született Mao Ce-tung.
Jómódú kínai parasztcsaládban született, tanító lett, ám a pekingi egyetem könyvtárában talált állást. Itt ismerkedett meg a kommunista tanokkal, s lett a Kínai Kommunista Párt 12 alapítójának egyike. Kezdetben a kispolgárság felé nyitottak és jó kapcsolatot ápoltak a Csang Kaj-sek vezette Kuomintanggal, ám a 30-as évekre gyűlölt ellenségekké váltak, hiszen tudták, csak egyikük kerülhet hatalomra.
1934-ben a nemzeti erők álltal körülvett kommunisták kitörtek a gyűrűből (Hosszú Menetelés), ám hatalmas vérveszteséget szenvedtek. Mao ekkor lett a legfőbb kommunista vezető, hiszen ügyesen feketítette be politikai vetélytársait. Mao vidéken erősödött meg, miközben a japán intervenció miatt ideiglenesen kibékült a Kuomintanggal. A II. világháború után szovjet segítséggel sikerült Csang Kaj-seket kiűznie a szárazföldről, s létrejött a Kínai Népköztársaság, amely nem a sztálini modellt követte. Nyílt összetűzésre azonban csak 1969-ben került sor a két hatalmas kommunista ország között.
Mao 1964-ben indította meg a kulturális forradalmat, amely valójában ellenfeleinek likvidálását, személyi kultuszának felerősítését jelentette. A kínai civilizáció múltját próbálták megsemmisíteni, s helyébe egy kommunista civilizációt felépíteni. Ez leginkább a szórakozási lehetőségek (mozik, műemlékek, vendéglátók) megszüntetését hozta magával, ami természetesen gazdasági, társadalmi válságot. Mao halálával ért véget ez az időszak, s utóda, Teng Hsziao-ping indította el Kínát a kapitalizmus felé, persze meglehetősen sajátságos módon.
Mao 1976. szeptember 9-n halt meg, testét bebalzsamozták és a mai napig látogatható Pekingben.