![](http://hell.blog.hu/media/image/pics/porpom.jpg)
A porosz Pompadour Potsdamban egy vendéglőtulajdonos lányaként látta meg a napvilágot. Wilhelmine 1764-ben ismerkedett meg Frigyes Vilmos koronaherceggel és három évvel később, II. Frigyes porosz király parancsára a trónörökös hivatalos szeretője lett. Az akkor 17 éves lány szolgálataiért cserébe egy charlottenburgi házat és évi 30000 tallér járadékot kapott. A feljegyzések szerint Wilhelmine nemcsak szép és kellemes, hanem okos is volt. Műveltségével, nyelvtudásával és a művészetek iránti fogékonyságával sokakat elbűvölt. A szerető és Frigyes Vilmos kapcsolatából öt gyermek született, de közülük csak a két lány érte meg a felnőttkort.
Miután II. Frigyes Vilmos 1782-ben megszüntette Wilhelmine hivatalos szeretői státuszát, az asszonyt Johann Friedrich Rietz főkamarással házasították össze. A frigy megkötésének ténye azonban nem jelentette Wilhelmine és az uralkodó közti intim viszony végét. Ezt bizonyítja az is, hogy a király 1796-ban, halálának évében Wilhelmine Enckét még Lichtenau grőfnőjévé tette és Pfauen-szigetén egy nyári rezidenciát is berendezett számára.
Wilhelmine helyzete II. Frigyes Vilmos halála után azonban gyökeresen megváltozott. Az új uralkodó, III. Frigyes Vilmos parancsára sikkasztás és felségsértés vádjával letartóztatták. Annak ellenére, hogy egyik vádpontot sem tudták rábizonyítani, az egykori szerető vagyonát elkobozták és Glogau városába száműzték.
Wilhelmine von Lichtenau grófnőt 1811-ben rehabilitálták, és a korábban kisajátított vagyonának egy részét visszajuttatták neki. Az egykoron jobb napokat látott asszony 1820 nyarán 67 éves korában Berlin egyik előkelő városrészében halt meg, és a lakhelyéhez közeleső Hedwigkirche temetőjében helyezték végső nyugalomra. Sírja 1961-ben egy városrendezésnek esett áldozatul.