68 éve (1942) végzett ki a magyar csendőrség közel háromezer embert.1941 novemberében az ún. Sajkásvidéken, Csurog és Zsablya térségében egy partizánosztag működött. A partizánok január 4-n egy lakatlan tanya körül tűzpárbajt folytattak magyar karhatalmi alakulatokkal, az ütközetnek mindkét részről több halálos áldozata volt. A csendőr- és honvédcsapatokat január 5-n egységes karhatalmi vezetés alá rendelték Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagynak, a szegedi V. hadtest parancsnokának az irányításával. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök elrendelte az egész Sajkásvidék razziaszerű átkutatását. A vezérkari főnökség 100-110 főre becsülte a partizánok létszámát, bár a valóságban 40-n voltak. A partizánosztagot a magyar csendőr- és határvadász-alakulatok január 5-6-n szétverték. Megkezdődött a razzia, melynek során a Zsablya községben kb. 1000 szerb ajkú, békés polgári lakost megöltek.
Január 12-n Feketehalmy-Czeydner a tényekkel ellentétben azt jelentette Szombathelyinek és Keresztes-Fischer belügyminiszternek, hogy a partizánok behúzódtak Újvidékre. Január 20-n este a karhatalmi erők körülzárták a várost, megszüntettek minden távközlési összeköttetést a külvilággal, beleértve a főispán és a polgármester telefonvonalait is. Másnap reggel megkezdődött a tisztogatás. A várost három részre osztották, amelyeket 240 járőr kutatott át. Akinek nem találták megfelelőnek az igazolását, azt a leventeotthonban működő igazolóbizottság, majd Grassy József városparancsnok minden törvényes alap nélkül működő vésztörvényszéke elé vitték. Ez mindenkit további eljárás nélkül halálra ítélt, az elfogottakat a jeges Duna strandján kivégezték, és a holttesteket jégbe vágott lékbe taszították. A mészárlás 23-n este ért véget. A razzia során összesen 3340 embert gyilkoltak meg, 2550 szerbet és 790 más nemzetiségűt, főleg zsidót. Az áldozatok között 2102 volt férfi, 792 nő, 299 időskorú és 147 gyermek. 1942 áprilisában - többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre és Bethlen István követelésére - Szombathelyi elrendelte a nyomozást a délvidéki események ügyében. Az újvidéki tömeggyilkosság ténye bebizonyult, de a kormányzó elrendelte, hogy a katonatisztek ellen az eljárást szüntessék be. 1943 októberében a hadi események hatására Horthy elrendelte az eljárás folytatását a katonatisztek ellen. A hadbírósági tárgyalás december 14-n kezdődött. A vádlottakat Szombathelyi utasítására nem tartóztatták le. Ezt kihasználva, Feketehalmy-Czeydner, Grassy és még egy társuk január 15-n Németországba szökött, Albrecht főherceg féltoronyi birtokán jutották át osztrák (akkor birodalmi) területre.
A Délvidékre 1944-45-ben újra bevonultak a szerbek, és több hónapos irtó hadjáratot kezdtek a relatív többséget alkotó, többnyire ártatlan magyar polgári lakosság körében: Újvidéken, Szabadkán, Zomborban és sok más magyarlakta helységben több tízezer embert gyilkoltak le, és földeltek el jeltelen tömegsírokban. Ez a megtorlás legkevesebb tízszer annyi magyart érintett, mint az 1942-es az ún. hideg napok áldozatainak száma. 2006-ban a szerbiai parlament elfogadta a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, ennek révén megszabadulhattak a háborús bűnösség bélyegétől a délvidéki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakói, akiket 1944-45-ben ártatlanul kivégeztek illetve vagyonelkobzással sújtva örökre elüldöztek otthonukból.
