776 éve (1324) halt meg Marco Polo.Marco apja, Niccolo, és nagybátyja, Matteo már kilenc évet töltöttek Ázsiában és Kubiláj mongol kán kérésére tértek vissza Európába. A kán száz kiművelt teológust és a Szent Sír lámpásának olaját kérte a pápától, X. Gregor azonban csak két dominikánus szerzetest tudott nélkülözni udvarából, azok is visszafordultak Örményország előtt. Így 1271-ben a két kereskedő-követ csupán egy kis olajjal és az ifjú Marcóval indult három évig tartó útjának, Pekingig.
Niccolo fiát az uralkodó szolgálatára ajánlotta, amit a nagykán örömmel vett. Pontosan nem ismerjük Marco Polo feladatait és tisztségét, de meglehetősen magas pozícióba került. A nomád uralkodókra jellemzően, a nagykán udvarában is számtalan vallás hívei voltak megtalálhatók. Marco Polo szerint Kubiláj a keresztény vallást tartotta legtöbbre, ám maga nem keresztelkedett meg. Miért nem? Kubiláj így felelt: „Négy prófétát imádnak a világon, akinek mindenki tisztelettel adózik. A keresztények Jézus Krisztust vallják uruknak, a szaracénok Mohamedet, a zsidók Mózest, a bálványimádók pedig Szagamoni Borkant, mint az első istent a bálványok között. Én mind a négyet tisztelem és becsülöm, mert egyikük bizonyára a legnagyobb és legigazabb a mennyekben, és annak a segítségét kérem.”
Számos leírás mutatja be az uralkodó palotáját, udvarát, feleségeit, seregét, mindennapi életét, a legérdekesebb viszont a tartományok és városok megörökítése. Hangcsou városa másfélmillió család otthona, az utakat megtervezték, kikötőjébe a kontinens minden országából szállítanak portékát, amit papírpénzért adnak el a császárnak. A város lakosságának kényelmét szolgálja számtalan hideg- és melegvizes közfürdő. A városokban tűzvédelmi szolgálat működik, nehogy a fekete kő (=szén) felégesse a házakat. Az egész birodalmat behálózták a postaállomások, ahol a küldöncök és futárok pihenhettek meg és válthattak friss lovakat, a kikötőkben és kereskedelmi utak mentén a nagykán hivatalnokai tartották kézben a birodalom teljes árucseréjét.
1292-ben a Polo család megelégelte a Nagykán szolgálatát, és elindult hazafelé, utolsó szolgálatukként még elkísértek egy tatár hercegnőt jegyeséhez, a perzsa udvarba, az út viszontagságait jelzi, hogy hatszáz halottat hagytak hátra Velencéig.
Marco Polo nem sokáig pihent szülővárosában, 1296 szeptemberében a Velence és Genova közötti háborúskodás áldozataként fogságba került, s a börtönben diktálta le élményeit rabtársának, Rustichellonak. Sajnos az eredeti könyv (Il Milione) elveszett. 1299-ben szabadult a fogságból, Velencébe érve nagy megtiszteltetés érte, beválasztották a városi nagytanács tagjai közé. A könyv hatalmas sikert aratott Európában (százötven különböző változatát ismerjük), ahol addig mit sem tudtak a keleti birodalmakról. Egyesekben hitetlenkedést váltott ki, másokat a gazdag zsákmány csábított az ismeretlen tájak felé. Hatását mi sem mutatja szemléletesebben, mint hogy Kolumbusz Kristóf útiládájában is megtalálható volt egy példány.
Sokan azonban kétlik a visszaemlékezés hitelességét. Furcsa, hogy miért nem említi Marco Polo a kínai nagy falat, sem a teát, sem a nyomtatást. Földrajzi tévedései, sajátos elnevezései miatt is gyanút kelthet Marco Polo beszámolója, hiszen a helységeket perzsa néven emlegeti. Az sem erősíti Marco Polo beszámolójának hitelességét, hogy a kínai források nem tesznek említést őróla. A történelmi kérdőjeleket pedig elsősorban az okozza, hogy Marco Polo könyvében sok cselekmény említése valójában évtizedekkel korábban történt.
