105 éve (1905) volt a véres vasárnap.
Mintegy 200 ezer ember, többnyire nyomorgó gyári munkás vonult a cár Téli Palotája elé, hogy helyzetükre felhívják a figyelmet. Szentképeket, templomi zászlókat vittek magukkal, hogy bizonyítsák szándékaik békések, s csupán egy kérvényt akartak átnyújtani a cárnak, hogy segítsen kéréseik teljesítésében, vagyis legyen 8 órás a munkanap, általános választójog és magasabb fizetések. Pár nappal korábban Georgij Gapon pópa II. Miklós cárhoz írt levelében előre bejelentette a tüntetést és bízott a cár jóindulatában. II. Miklós azonban átadta az ügyet a rendőrségnek, amely így jelentős létszámban készült az eseményre. A tüntetőkbe belelőttek, mintegy százan haltak meg és háromszor ennyien sebesültek meg súlyosan. A véres vasárnap legfőbb eredménye, hogy sokak szemében szétfoszlott a mítosz, miszerint lehet még jobban élni a cárságban, s más államformát kerestek. A tüntetés közvetlen következménye volt egy országos sztrájkhullám, (az országhoz mérten) kisebb lázadások, de ezeket a katonaság hamar leverte. Volt azonban folytatása mindennek. Júniusban a Patyomkin cirkáló legénysége fellázadt, mert romlott húst kaptak enni. Tisztjeiket a vízbe dobták, majd megpróbálták más hajó legényzetét is fellázítani, de sikertelenül. Annyit viszont elértek, hogy azok nem harcoltak ellenük kapitányaik parancsa ellenére sem. Eztán Romániába hajóztak, ahol megadták magukat a helyi hatóságnak. Nem tudni, mi lett a legénységgel, az biztos, hogy vezetőjük két év után próbált hazatérni, de elfogták és felakasztották. A cirkálót pedig a románok visszaszolgáltatták Oroszországnak, amely átnevezve újra szolgálatba állította.
Decemberben a moszkvai munkások lázadtak fel, de a katonaság ezt brutálisan vérbe folytotta: ötezer embert öltek meg, s harmincezret tartóztattak le lázadás vádjával.