431 éve (1579) kötötték meg az Utrechti Uniót.
Németalföld déli tartományai (Artois, Hennegau és Nyugat-Flandria) 1579. január 6-n megalapították az Arrasi Uniót, amelynek élén a spanyol helytartó, a pármai Farnese Sándor herceg állt. Ezzel szemben január 23-n, az északi tartományok (Holland, Utrecht, Zeeland, Gelderland és Groningen) létrehozták az Utrechti Uniót. Brabant és a többi déli tartomány ekkor még hezitált. Németalföldön a kálvini tanok megérkezésével kiéleződtek a vallási ellentétek. A kálvinisták vallási türelmetlensége oda vezet, hogy a déli, vallonok lakta, túlnyomórészt katolikus országrészek eltávolodtak Orániai Vilmostól, a függetlenségi harc vezetőjétől. Orániai Vilmos politikai célkitűzései Németalföld föderalisztikus egyesítésén alapultak, ahol az egyes tartományok megőrizték helyi közigazgatásukat és minden ember szabadon élhet vallása szerint. Ezen a ponton azonban legmegbízhatóbb híveinél, a kálvinistáknál ütközött ellenállásba. Ezzel felbomlott a genti pacifikáció (1576. XI. 5.), amely az északi felkelő tartományok szövetségét jelentette a nem lázadó déli tartományokkal. Az 1579. május 17-n a spanyol király és az Arrasi Unió között megkötött békével a déli tartományok visszatértek a spanyol fennhatóság alá. Az Arrasi Unióval ellentétben az Utrechti Unió védelmi szövetségnek tekintette magát, és egyre többen csatlakoztak hozzá, többek között a déli tartományokból is (természetesen a néhány kálvinista tartomány). 1581. július 26-n a hágai manifesztumban az Utrechti Unió hét tartománya (Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland, Groningen, Overyssel és Friesland) kimondta elszakadását Spanyolországtól és az illegitim uralkodóval szemben érvényes ellenállási jog értelmében a spanyol királyt trónfosztott fejedelemnek nyilvánította.