13 éve (1997) halt meg Teng Hsziao-ping,Teng Hszi-hszien néven született Szecsuánban 1904-ben nagybirtokos családban. 16 évesen Franciaországban tanult, ekkor vált kommunistává. Hazatérve csatlakozott a forradalmárokhoz, fontos hadvezére lett a pártnak. Ő vezette a döntő csatában a kommunista sereget Csang Kaj-sek ellen majd később Tibet megszállását irányította.
1949-től a párt főtitkára. Mao Ce-tung mellett ő volt a fék, a "realitást" javasló erő. A féltékeny Mao 1966-ban eltávolíttatta a hatalomból, így ekkoriban egy traktorgyárban dolgozott egyszerű munkásként. 1974-ben kapott kegyelmet, és lett miniszterelnök-helyettes. 
Mao halálával ő lett az első számú vezető, eltávolította legfőbb vetélytársát. A kulturális forradalmat enyhítő "pekingi tavasz" kezdetét vette. Engedte a kritikát, erősítette az új generációt, lehetővé tette a tőkések csatlakozását. Nyitott a Nyugat felé, sokat utazott, tárgyalt. A Time magazin 1978-ban és 1985-ben az év emberének választotta. Elismertette a Nyugattal a Kínai Kommunista Pártot (Tajvan rovására), elindította Hongkong és Makaó visszaszerzését. 1981-ben visszaadta a parasztok földjeit, és engedélyezte, hogy a fő termények kvótájának a megtermelése mellett azt termesszenek, amit akarnak. 1989-ben ő fojtatta vérbe a Tienanmen téri tüntetést, a reformokat nem engedte a politika közelébe.Nem sokkal ezután visszavonult, bár 1992-ig még nem hivatalosan a hatalom közelében maradt. 1997-ben hunyt el, utóda hű követője, Csiang Cö-min a mai napig. Kultusza ma már nagyobb, mint Mao Ce-tungé
