64 éve (1946) választották elnöknek Juan Perónt.
Egyszerű állattenyésztő családból származott Juan Domingo Perón, aki 1895-ben, Buenos Airesben született, majd 1911-ben lépett be az argentín hadsereg tisztképző iskolájába, amit gyalogsági alhadnagyként sikeresen be is fejezett. 1926-ban kezdte meg a fővárosban a katonai főiskolán tanulmányait, néhány év múltán pedig megkapta a hadtörténeti professzori titulust és az argentín vezérkar tagja lett. 1930-ban, az akkor megválasztott államelnök elleni puccsban aktívan részt vett, majd a hadügyminiszter magántitkáraként illetve katonai attaséként tevékenykedett különböző országokban több éven át. A politikai ranglétrán egyre inkább felfelé kapaszkodó Perónt azonban hadseregen belüli ellenfelei 1945 októberében visszalépésre kényszerítették és bebörtönözték. A fogságból azonban a nép tüntetésének köszönhetően pár napon belül kiszabadult. Támogatói között volt María Eva Duarte is, akit a világ csak Evitaként ismert meg. Perón még októberben feleségül vette a 20 évvel fiatalabb színésznőt. Ez az esemény Perón népszerűségének óriási lökést adott.
1946. február 24-n Buenos Airesben az elnöki palota erkélyéről kihirdették, hogy az argentín választásokat, 56 százalékos többséggel Juan Domingo Perón nyerte meg. Az új elnök szociális igaszságosságot, gazdasági függetlenséget és politikai szuverenitást ígért.
Az 1950-es évek elejére népszerűsége több tényező miatt is jelentős mértékben megcsappant. A gazdasági helyzet romlott, a nagybirtokos oligarchákkal és a katolikus egyházzal kialakult konfliktusa nem tett jót politikai karrierjének, ráadásul 1952-ben Evita is meghalt vérrákban.
1955-ben katonai felkelés űzte el Perónt, aki, miután elveszítette hivatalát Spanyolországba költözött, ahonnan csak 1973-ban tért vissza. Ez az év újra sikert hozott számára, mert októberben Argentína elnökévé választották. Hatalma azonban rövig ideig tartott, mert 79 éves korában, 1974. július 1-n meghalt.
Egyszerű állattenyésztő családból származott Juan Domingo Perón, aki 1895-ben, Buenos Airesben született, majd 1911-ben lépett be az argentín hadsereg tisztképző iskolájába, amit gyalogsági alhadnagyként sikeresen be is fejezett. 1926-ban kezdte meg a fővárosban a katonai főiskolán tanulmányait, néhány év múltán pedig megkapta a hadtörténeti professzori titulust és az argentín vezérkar tagja lett. 1930-ban, az akkor megválasztott államelnök elleni puccsban aktívan részt vett, majd a hadügyminiszter magántitkáraként illetve katonai attaséként tevékenykedett különböző országokban több éven át. A politikai ranglétrán egyre inkább felfelé kapaszkodó Perónt azonban hadseregen belüli ellenfelei 1945 októberében visszalépésre kényszerítették és bebörtönözték. A fogságból azonban a nép tüntetésének köszönhetően pár napon belül kiszabadult. Támogatói között volt María Eva Duarte is, akit a világ csak Evitaként ismert meg. Perón még októberben feleségül vette a 20 évvel fiatalabb színésznőt. Ez az esemény Perón népszerűségének óriási lökést adott.
1946. február 24-n Buenos Airesben az elnöki palota erkélyéről kihirdették, hogy az argentín választásokat, 56 százalékos többséggel Juan Domingo Perón nyerte meg. Az új elnök szociális igaszságosságot, gazdasági függetlenséget és politikai szuverenitást ígért.
Az 1950-es évek elejére népszerűsége több tényező miatt is jelentős mértékben megcsappant. A gazdasági helyzet romlott, a nagybirtokos oligarchákkal és a katolikus egyházzal kialakult konfliktusa nem tett jót politikai karrierjének, ráadásul 1952-ben Evita is meghalt vérrákban.
1955-ben katonai felkelés űzte el Perónt, aki, miután elveszítette hivatalát Spanyolországba költözött, ahonnan csak 1973-ban tért vissza. Ez az év újra sikert hozott számára, mert októberben Argentína elnökévé választották. Hatalma azonban rövig ideig tartott, mert 79 éves korában, 1974. július 1-n meghalt.