64 éve (1946) végezték ki Imrédy Bélát.
Budapesten született 1891. december 29-n, jogi diplomája után pénzügyi szakvizsgát tett, és a Pénzügyminisztériumban dolgozott. 1928-ban, már a Magyar Nemzeti Bank igazgatója, 1932-től több kormány minisztere (győri program megalkotója), 1938. május 14-től miniszterelnök. Május 29-én a parlament elfogadta az első zsidótörvényt (megtervezték a másodikat), majd év végén letartóztatták, és felforgató tevékenysége miatt 3 évre ítélték Szálasi Ferencet. Imrédy bukását egyre diktatórikusabb államvezetése okozta. Ki akarta kapcsolni a parlamentet, meg akarta szüntetni a pártpluralizmust, rendkívüli felhatalmazást követelt a kormánynak, rendeleti úton akart kormányozni. 1938. november 22-én a parlamentben leszavazták a kormányfőt, ő ennek ellenére sem mondott le. Így politikai ellenfelei olyan okmányokat hoztak nyilvánosságra, amelyek egyik távoli felmenőjének zsidó származását igazolták. 1939. február 16-n ezért lemondott, majd kilépett a kormánypártból, és megalapította saját pártját a Magyar Megújulás Pártját. Az 1944. március 19-i német megszállás után a Sztójay-kabinetben mint gazdasági csúcsminiszter tevékenykedett, majd az október közepén hatalomra juttatott nyilasok egyik legfőbb támaszává vált. 1945-ben a szövetségesek fogságába került, akik kiadták és háborús bűnösként halálra ítélték, s kivégezték.