79 éves (1931) Mihail Szergejevics Gorbacsov.
Egy Szvatropol melletti faluban látta meg a napvilágot. Diplomáit a moszkvai jogi karon és a sztavropoli mezőgazdasági intézetben szerezte. 1946-ban gépkezelőként kezdett dolgozni az egyetem mellett. A kommunista pártba 1950-ben lépett be. A sztavropoli városi és kerületi pártszervezetekben töltött be vezető tisztséget. 1970-ben delegálták a Szovjetunió Legfelső Tanácsába, majd 1971-től tagja a párt Központi Bizottságának. 1978-tól 1985-ig a KB egyik titkára volt. Csernyenko halála után bekerült a Szovjetunió Legfelső Tanácsába, 1985-től 1988-ig betöltötte a kollektív államfői testület elnöki tisztét is. 1985 és 1991 között ő volt az SZKP KB főtitkára. 1990-ben megválasztották a Szovjetunió első államfőjévé.
Nevéhez több sorsfordító gazdasági és politikai reform fűződik. Az ún. peresztrojkával hozzá kezdett a szovjet gazdaság és politika radikális átalakításához. A glasznoszty révén az információk szabad áramlása, a szabad véleménynyilvánítás, a nagyobb kulturális szabadságot, az orosz történelem reális újraértékelése kezdődött meg. Csökkentette a fegyverkezési kiadásokat, nyitott a Nyugat felé, véget vetett Afganisztán megszállásának. Enyhülési politikájáért 1990-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Megszüntette a kelet-közép-európai országok szovjet megszállását, lehetővé tette Németország újraegyesítését, a Varsói Szerződés és a KGST feloszlását. Ugyanakkor képtelen volt megakadályozni a Szovjetunió felbomlását. Bár 1991 augusztusában túlélte alelnöke, Gennagyij Janajev és társai puccskísérletét, 1991. augusztus 24-n lemondott pártfőtitkári tisztéről, s ezt követően a kommunista párt tevékenységét országszerte felfüggesztették. Miután 1991 decemberében megalakult a Független Államok Közössége, 1991. december 25-n lemondott államfői tisztéről is, s az év utolsó napján a Szovjetunió is megszűnt.
Pályafutása bebizonyította, hogy a kommunizmus legfőbb ellensége önmaga.