57 éve (1953) szabadult meg a világ Joszif Visszarionovics Dzsugasvilitől.
A grúz származású szovjet párt- és állami vezető 1878. december 18-n született Goriban. 1898-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, amiért kizárták a papneveldéből. 1903-ban a bolsevikekhez csatlakozott, majd még ugyanabban az évben Szibériába száműzték, de sikerült megszöknie. Többszöri letartóztatás és száműzetés után 1912-től a Pravdánál dolgozott. 1913-ban a korábbi, Koba (Rettenthetetlen) fedőnevét Sztálinra (Acélos) cserélte. 1917 októberében Pétervárott tagja volt a fegyveres felkelést írányító politikai és katonai központnak, majd az első Népbiztosok Tanácsának. A polgárháborúban katonai parancsnok igen mérsékelt sikerrel. Lenin halála után a párt főtitkára lett és példátlan személyi kultuszt vezetett be, sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel (kivégzés ill. Gulag). Kommunista rendszere halálos áldozatainak számát szakértők legalább 20 millió főre becsülik. A II. világháborúban a hadsereg főparancsnoka, így a győzelem és a kezdeti súlyos veszteségek legfőbb felelőse. Ő likvidálta a háború előestéjén a hadvezetés zömét, indította Lengyel- és Finnország megtámadását. Személyes érdeme, hogy a tárgyalások során a Szovjetunió "kapta" Közép-Kelet-Európát. Az 1945 után folytatta a 30-as években megkezdett politikáját, likvidálások, koncepciós perek (zsidó orvosok pere), tervgazdálkodás. 1953. március 2-n rosszul lett és nem gyógyult fel. Halálának körülményei máig nem teljesen ismertek. A kórboncnoki jelentés szerint agyvérzést kapott, ám lehet, hogy Berija megmérgezte; ami biztos: Berija 11 órán át nem hívott hozzá orvost. Halála után Hruscsovnak köszönhetően megindult desztalinizáció, de a rendszer csak lassan változott ill. bukott meg.
A grúz származású szovjet párt- és állami vezető 1878. december 18-n született Goriban. 1898-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, amiért kizárták a papneveldéből. 1903-ban a bolsevikekhez csatlakozott, majd még ugyanabban az évben Szibériába száműzték, de sikerült megszöknie. Többszöri letartóztatás és száműzetés után 1912-től a Pravdánál dolgozott. 1913-ban a korábbi, Koba (Rettenthetetlen) fedőnevét Sztálinra (Acélos) cserélte. 1917 októberében Pétervárott tagja volt a fegyveres felkelést írányító politikai és katonai központnak, majd az első Népbiztosok Tanácsának. A polgárháborúban katonai parancsnok igen mérsékelt sikerrel. Lenin halála után a párt főtitkára lett és példátlan személyi kultuszt vezetett be, sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel (kivégzés ill. Gulag). Kommunista rendszere halálos áldozatainak számát szakértők legalább 20 millió főre becsülik. A II. világháborúban a hadsereg főparancsnoka, így a győzelem és a kezdeti súlyos veszteségek legfőbb felelőse. Ő likvidálta a háború előestéjén a hadvezetés zömét, indította Lengyel- és Finnország megtámadását. Személyes érdeme, hogy a tárgyalások során a Szovjetunió "kapta" Közép-Kelet-Európát. Az 1945 után folytatta a 30-as években megkezdett politikáját, likvidálások, koncepciós perek (zsidó orvosok pere), tervgazdálkodás. 1953. március 2-n rosszul lett és nem gyógyult fel. Halálának körülményei máig nem teljesen ismertek. A kórboncnoki jelentés szerint agyvérzést kapott, ám lehet, hogy Berija megmérgezte; ami biztos: Berija 11 órán át nem hívott hozzá orvost. Halála után Hruscsovnak köszönhetően megindult desztalinizáció, de a rendszer csak lassan változott ill. bukott meg.