53 éve (1957) hunyt el gróf Esterházy János.
A két világháború között legelismertebb szlovákiai magyar politikus. 1901. március 14-n született Nyitraújlakon, kereskedelmi akadémiát végzett, de birtokán gazdálkodott, amelynek a csehszlovák földreform 9/10-t kisajátította. 1932-től az egyik szlovákiai magyar párt  (Országos Keresztényszocialista Párt) elnöke, 1935-től parlamenti tag. A magyar pártok egyesülésekor az Egyesült Magyar Párt ügyeleti (=ügyvezető) elnöke lett. Célja a trianoni revizió volt, ezért Magyarország ügynöke lett „Szalma“ név alatt a „221“-es sorszámmal. A bécsi döntés (1938. november 2.) után a Szlovákiában maradt Felvidékre költözött; a szlovákiai magyarság érdekeit védelmezte és a magyar irányítás alá került szlovák lakosság jogainak betartását. Az új szlovák parlamentben egyedüli magyarként képviselő. 1942. május 15-n ő volt az egyetlen, aki a szlovák zsidótörvény ellen szavazott. 1944-ben a hatalmat átvevő nácik internálták. A felszabadulás után a szlovák hatóságok internálták, majd kiadták a szovjeteknek, mint fasiszta ügynököt. Szibériába deportálták, miközben (1947) Szlovákiában halálra ítélték. 1949-ben Csehszlovákiának kiadták, de enyhítették ítéletét. Sokadik börtönében érte utol a halál.
Moszkva 1993-ban rehabilitálta, de Csehország és Szlovákia a mai napig sem.