A dicső nap alkalmából közkincsé teszem "egy férjes asszony ájtatos imádságát", amit Abraham a Santa Clara atya írt a 18. század végén. A szerető hitvesek ezt mondják el mindennap:"Mindenható Isten, aki a nőt Ádám bordájából, azaz csontból alkottad, légy kegyesen segítségemre, hogy férjemmel szemben ne legyek megcsontosodottan konok, akaratos és önző. Légy elnézéssel asszonyi gyöngeségem és balgaságom iránt. Távoztasd el tőlem a velem született kotnyelességet, ingatagságot, hiú képzelgéseket, bűnös gyönyörök utáni vágyakozást. Tarts távol minden bolond piperétől, óvjál meg a hiábavaló fecsegéstől, tartsd féken nyelvemet a templomban, valamint a haszontalan asszonytársaságban. Légy mindenkor mellettem, hogy férjem ellenében, akit a Te kegyességed juttatott nekem, sohase legyek álnok, csalfa és alattomos. Add, Uram, mennyei segítségedet, hogy sohase legyek mogorva vagy haragos; férjem barátait és barátnőit fogadjam mindenkor keresztényi szeretettel. Odahaza ne jártassam folyton a számat, ne rendezzek csetepatét, ne csináljak felfordulást, óvjam meg a csendet és a rendet, s tisztességgel intézzem a háztartás ügyeit. Segíts, hogy mindenkor szelíden, türelmesen, háziasan, serényen, ájtatosan és férjem iránt hálásan viselkedhessem. Ne engedd felébredni azt az ördögi gondolatot, hogy én különb férjet érdemelnék, hiszen a mostanira sem vagyok érdemes. Add inkább, Uram, hogy ezt a mostanit az élet legkülönb adományának tekintsem, legdrágább kincsemnek tartsam, és uramként tiszteljem mindhalálig. Ámen!"
Természetesen ez csak egykori szatíra, Abraham atya saját szónoklatait figurázta ki.
