101 éve (1909) született  Rajk László.
A székelyudvarhelyi református líceumban kezdte tanulmányait, majd a budapesti egyetem francia-magyar szakján. Itt lépett be az illegális KMP-ba (1931), ami miatt kicsapták az egyetemből. Így építőmunkás lett, az ottani szakszervezet szervezője. Pártutasításra bekapcsolódott a spanyol polgárháborúba (1937). Megsebesült, de csak a vereség miatt menekült el. Franciaországban(!) fogták el és német munkatáborba deportálták, ám megszökött. 1941-ben tért haza, ahol hamar elfogták és internálták. 1944-ben szabadították fel a szovjet katonák, ezután a párt titkára. A nyilasok az év végén elfogták és Sopronkőhidára vitték kivégezni, ám bátyja, aki államtitkár volt (!) elérte, hogy kegyelmet kapjon, de csak a szovjet hadsereg szabadította fel Németországban. Hazatérve ismét fontos pártszervező lett és nemzetgyűlési képviselő is. 1945 novemberétől a párt főtitkárhelyettese.
1946. március 20-tól belügyminiszter. Ő hozta létre az ÁVO-t, betiltatta a vallási intézményeket, nemzeti szervezeteket, elkezdődtek a koncepciós perek. Személyes utasítására engedték szabadlábra a "kékcédulás" (csaló) kommunista szavazókat. 1948. augusztus 5-től a külügyi tárca irányítója lett egészen bukásáig, 1949. május 20-ig.
10 nappal később letartóztatták és koncepciós perben halálra ítélték. Valószínűleg Rákosi személyes féltékenysége miatt vádolták képtelen tettekkel (együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével, kémkedés, kapcsolattartás a jugoszláv kommunistákkal). A népbíróság szeptember 24-n hirdette ki az ítéletet, amely a párt híveinek tömegét ébresztette rá a zord valóságra. Október 15-n végezték ki, neje 5 év börtönt kapott.
1955-ben rehabilitálták, 1956. október 6-ra engedélyezték újratemetését, amely tömegdemonstrációvá duzzadt.