118 éve (1892) született Rákosi Mátyás.
A zsidó származású Rosenfeld Mátyás Adán született, majd Szegeden érettségizett immáron Rákosi néven. Bécsben, Hamburgban és Londonban tanult; az első világháborúban hadifogságba esett, ám megszökött. Hazatérése után egyik alapítója, szervezője lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács tagja, a szociális termelés népbiztosa volt. 1919 júniusában a Vörös Őrség parancsnoka lett. A rendszer bukásával külföldre menekült, csak 1924-ben tért haza és illegalitásban szervezte a kommunista pártot. Lebukása után, 1925-ben először nyolc- és fél évre, 1935-ben pedig életfogytiglani börtönre ítélték. (A szegedi Csillagban abban a cellában raboskodott, ahol előtte Szálasi.) 1940-ben - részben a 48/49-es szabadságharc idején Oroszország által zsákmányolt zászlókért cserébe - kiengedték Moszkvába. 1945-ben tért vissza, s azonnal hozzáfogott a kommunista párt újjászervezéséhez, a Magyar Kommunista Párt főtitkára lett. 1947-től sztálini mintára szovjetizálta az országot: felszámolta a parlamentarizmust, személyi kultuszt teremtett, koncepciós perekben likvidálta a (vélt) ellenségeit, ezreket internált, államosított és bevezette a tervgazdálkodást. 1952. augusztus 14-től 1953. július 4-ig a pártfőtitkári tisztség mellett a miniszterelnöki posztot is betöltötte. Sztálin halála után utóbbit át kellett adnia Nagy Imrének. A pártvezetésből azonban csak 1956-ban, a forradalom "előestéjén" sikerült eltávolítani, mikor Hruscsov végleg leírta. Az októberi forradalom már a Szovjetunióban érte, nejével száműzötten Közép-Ázsiában. 1962-ben kizárták az MSZMP-ből; 1971. február 5-n hunyt el a távoli Gorkijban.