
1887. november 17-n született Londonban, de családja írországi anglikán, ezért gyakran nevezte magát írnek, nem angolnak.
A Katonai Akadémián végzett, harcolt az I. világháborúban, ott hamar átlötték a tüdejét, és már a sírját is megásták. Ám felépült és 1916-ban visszatért a frontra; Plumer alatt szolgált Arrasnál, Passchendaele-nél, ahol együtt közel félmillió brit esett el. 1940-ben Dunkerque-nél hadosztályparancsnok volt, szinte utolsóként hagyta el a kontinenst. Ezután immár altábornagyként Anglia védelmi erejét irányította. 1942 nyarán Churchill leváltotta a gyenge Auchinleck tábornokot, és helyébe Gott-ot nevezte ki. Őt azonban pár nappal később egy merész német pilóta lelőtte, így lett Montgomery az észak-afrikai hadtest parancsnoka.
Rommel ellenében egyre csak visszavonult, és közben képezte katonáit, gyűjtötte erejét. Mikor már nem volt hova visszavonulni, El-Alameinnél megütköztek, és (az egyébként kórházban levő) Sivatagi rókát megverte.
Ezt és Sztálingrádot tartják a háború fordulópontjának, ezért ütötték lovaggá. A németeket, köszönhetően a lényegesen nagyobb utánpótlásnak, 1943 májusára kiszorította Afrikából, és folytatta Szicílián, Olaszországon át. Itt már sokkal lassabb és véresebb csatákat vívott, hiszen az utánpótlásban már nem ő volt az elsőszámú kedvezményezett. 1944 tavaszán tábornaggyá léptették elő és a normandiai brit erők élére nevezték ki. Itt találta szembe magát újra Rommellel. Eisenhower parancsnoksága alatt újra diadalt aratott, és előretört a Rajnáig, majd elfoglalta a szovjetek előtt Németország nyugati felét.
Háború után a Térdszalagrend birtokosa és vikomt lett. 1946-48 közt brit vezérkari főnök, 1951-58 NATO Európai haderők parancsnokának helyettese volt.

Háború után a Térdszalagrend birtokosa és vikomt lett. 1946-48 közt brit vezérkari főnök, 1951-58 NATO Európai haderők parancsnokának helyettese volt.