65 éve (1945) halt meg Sir David Lloyd George.
Az 1863. január 17–n Wales-ben született híresség a jogi diplomája megszerzése után, 1890-ben lépett politikusi pályára. A liberálisok győzelme után 1905-től különböző tárcák élén lett miniszter. Asquith után ő és Churchill következett a pártban, s az öreg tudta, hogyan kell a két fiatal demagógot egymás ellen kijátszani. Churchill került az Admiralitás élére, miközben Lloyd George vezette a pénzügyet, amely folyamatosan faragni akart a hadi kiadásokon. A sors fintora, hogy a világháború kitörésekor hadianyag-gyártási miniszter lett, majd Kitchener halálakor ő kapta meg a hadügyi tárcát, bár az irányítást jórészt Robertson vezérkari főnök gyakorolta. 1916-ban Asquith lemondása után ő lett a miniszterelnök. Háborús kabinetet állított fel, amelybe visszahívta Churchillt. Katonai kérdésekben viszont sokszor összetűzésbe keveredett Robertson-nal és Haig-gel, és ez 1918 tavaszán majdnem tragédiához vezetett. A háborút lezáró béketárgyaláson Clemenceau és Wilson között lavírozva középutas politikát képviselt. 1921-ben politikai útra terelte az ír kérdés megoldását, ám 1922-ben megbukott. 1940-ben Churchill meghívta a háborús kabinetbe, de idős kora és egsézségi állapota miatt visszautasította a részvételt. Életének utolsó évében főrendi méltóságot kapott.
Az 1863. január 17–n Wales-ben született híresség a jogi diplomája megszerzése után, 1890-ben lépett politikusi pályára. A liberálisok győzelme után 1905-től különböző tárcák élén lett miniszter. Asquith után ő és Churchill következett a pártban, s az öreg tudta, hogyan kell a két fiatal demagógot egymás ellen kijátszani. Churchill került az Admiralitás élére, miközben Lloyd George vezette a pénzügyet, amely folyamatosan faragni akart a hadi kiadásokon. A sors fintora, hogy a világháború kitörésekor hadianyag-gyártási miniszter lett, majd Kitchener halálakor ő kapta meg a hadügyi tárcát, bár az irányítást jórészt Robertson vezérkari főnök gyakorolta. 1916-ban Asquith lemondása után ő lett a miniszterelnök. Háborús kabinetet állított fel, amelybe visszahívta Churchillt. Katonai kérdésekben viszont sokszor összetűzésbe keveredett Robertson-nal és Haig-gel, és ez 1918 tavaszán majdnem tragédiához vezetett. A háborút lezáró béketárgyaláson Clemenceau és Wilson között lavírozva középutas politikát képviselt. 1921-ben politikai útra terelte az ír kérdés megoldását, ám 1922-ben megbukott. 1940-ben Churchill meghívta a háborús kabinetbe, de idős kora és egsézségi állapota miatt visszautasította a részvételt. Életének utolsó évében főrendi méltóságot kapott.