623 éve (1387) koronázták meg Zsigmondot.
1382-ben Nagy Lajos királyunk halála után lánya, Mária lett az uralkodó, de a 14 éves lány helyett anyja, Erzsébet és Garai nádor irányított. Az ország főnemesei így érthető módon egy férfi királyt akartak, de legalábbis egy valóban uralkodót. Mária jegyese (még apja döntéséből) az 1368-ban született Luxemburgi Zsigmond volt, a Német-római császár fia, ám a nádor elérte (1384-ben), hogy bontsák fel a jegyességet, és a távoli francia király öccse, Orléans-i Lajos legyen az új férj. A nemesség erre fellázadt. Az udvar 1385-re leverte a felkelést, és összeadta a párt, de Lajosból nem lett magyar király, hiszen koronázásra már nem maradt idő. Zsigmond ugyanis cseh zsoldosai élén elkergette vetélytársát, a házasságot semmisnek minősítette és elvette Máriát.

A helyzet mégsem oldódott meg. Egy harmadik párt, amely Máriát nem ismerte el uralkodónak, Károly nápolyi királyt hívta meg, aki Nagy Lajos alatt horvát herceg is volt. Károly a magyar nemesség segítségével elűzte Zsigmondot és év végére kierőszakolta a koronázást is. Így lett ő II. (Kis) Károly néven hazánk királya.
Uralma nem tartott sokáig, mert Mária anyja merénylőt küldött udvarába. A gyilkosság nem sikerült, legalábbis nem azonnal. 1386. február 24-n, három héttel később, nem egészen 2 hónapi uralkodás után II. Károly belehalt koponyasérülésébe. Támogatói kiskorú fiát akarták utódául, de tudták, hogy komoly támogatást nem fognak szerezni, ezért ők is a merénylet mellett döntöttek. Váratlan módon elrabolták Máriát, és az anyakirálynőt, Gara nádorral pedig végeztek (ld. Kovács Mihály festménye), utóbb Erzsébettel is.
A támogató főurakat azonban nem zavarta ez meg, hiszen nem bánták ők, ha férfi lesz a király. Zsigmond hivatalosan Mária férje volt, így gyorsan megkoronázták 1387. március 31-n, miután elfogadta az országnagyok által elébe terjesztett feltételeket. Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy a királyi tanácsba nem vesz be idegeneket, és nem adományoz idegeneknek birtokokat, annál inkább az őt támogató főuraknak. Zsigmond hivatalosan társuralkodó lett, de hamar egyértelműsítette, hogy nem kíván társat maga mellé. Előbb nejét, utóbb a főurakat szorította háttérbe.
Mária gyermektelenül halt meg 1395-ben, Zsigmond csak 10 évvel később vette el Cillei Borbálát, amikorra már kiépítette maga körül az új nemességet, azt a réteget, amelyre támaszkodhatott az őt királlyá tevőekkel szemben, azt a réteget, amely az utána következő trónharc irányítói lettek egészen Hunyadi Mátyásig.
Zsigmond német-római császárként is Budán tartotta udvarát, így némi túlzással elmondható, hogy Európa legnagyobb uralkodója Magyarországról irányított. Soha máskor ilyen nem fordult elő.