344 éve (1666) kötött szövetséget Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter.
A horvát bán és a nádor összeesküvése a Besztercebánya melletti Stubnyán, mivel elégedetlenek voltak a regnáló Habsburg uralkodóval. Az ugyanis 1664-ben a magyar rendek megkérdezése nélkül kötötte meg a törökkel vasvári békét, amely helyben hagyta a határokat annak ellenére, hogy alaposan megverték a szultán seregét. A nádor hamarosan szövetkezett Nádasdy Ferenc országbíróval és Lippay György esztergomi érsekkkel, és megegyeztek: felesleges a török ellen harcolni, amíg a német irányítja az ország nyugati felét. Ezért tárgyalásokat kezdett a Portával. A terveik szerint meghatározott évi adó fejében a királyi Magyarország rendjei éppúgy a szultán védelmében kormányozhatták volna maradék országukat, mint az erdélyiek. A szultán évi 20 000 aranyforint adó ellenében biztosította volna a szabad királyválasztás jogát. (Erdély ebben az időben 40 000 forintot fizetett.) Azonban még 1666-ban Lippay esztergomi érsek, majd következő év tavaszán Wesselényi is meghalt. Zrínyi Péter és sógora, I. Rákóczi Ferenc fegyveres felkelést indított. Külső támogatás hiányában azonban feladták magukat Bécsben (1671). A császár a horvát bánt, az országbírót, valamint Frangepán Ferencet lefejeztette. Kormányzóságot állított az ország élére, megemelte az adót. A felkelés így (erdélyi támogatással) folytatódott, majd Thököly Imre vette át a vezetést, utána kisebb felkelések voltak csak a század végéig (ld. Rákóczi-szabadságharc).