A III. Magyar Köztársaság első miniszterelnökének apja menekültügyi kormánybiztosként sokat tett a nácik elöl hazánkba menekült lengyelekért (Yad Vashem kitüntetést kapott). Magyar-történelem tanár és könyvtáros, muzeológus végzettséget szerzett, ezzel az Országos Levéltárban, majd az Eötvös Gimnáziumban tanított. Az 56-os forradalomban a helyi bizottság élére került, majd a kisgazdapárt újjászervezésében vett részt, emiatt többször rövid időre őrizetbe vették, 1959-ben eltiltották a tanítástól. Kitérők után a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa lett, 1974-től igazgatója.
Jelen volt az MDF alapításakor, de nem lépett be; a kisgazdáknál is megfordult, de úgy vélte, ez a párt sem megfelelő; nem sokkal később a KDNP a főtitkári posztjukat ajánlotta fel, de ezt is elutasította, mert úgy érezte, csak kevesekhez tud szólni egy vallási alapú párt. Így került vissza az MDF-hez,
1993. december 12-n hosszantartó betegség után elhunyt. Utóda Boross Péter lett.