
Szimbirszkben hivatalnok családban született kalmük és német felmenőkkel (zsidó származásából annyi igaz, hogy egyik ükapja volt zsidó). Jogi tanulmányokat folytatott, ám fontosabbnak tartotta a forradalmi cselekményeket. Emiatt Szibériába száműzték, majd ennek lejártával külföldre menekült. Az Orosz Szociáldemokrata Párt bolsevik szárnyának volt vezetője és főideológusa, de sokat tartózkodott továbbra is külföldön. A világháborút Svájcban töltötte, csak a februári forradalomra tért haza, hogy meghirdesse a permanens forradalmat, vagyis a szovjet hatalomátvételig tartó küzdelmet. Ez sikerült is, majd 1917. november 8-n átvette az ország irányítását (a Népbiztosok Tanácsának elnökévé választották). Földosztást hirdetett, és elfogadtatta a kemény feltételeket szabó békét és a tagországok függetlenedését. A polgárháború hosszú évei végül rendszere megerősödését eredményezte, hadigazdaságot vezetett be, amely nem csak a gazdaságot szigorította, hanem a terrort emelte a hatalom legfőbb eszközévé. 1921-től vezette be a NEP-et, a szovjet mintájú gazdaságpolitikát. és 1922-ben kikiáltották a Szovjetuniót. 1924. január 21-n halt meg. Noha utolsó éveiben megpróbálta elérni, hogy ne Sztálin legyen utódja, mégis ő követte a főtitkári poszton.