
A szabad választásokat követően a két legeredményesebb párt tárgyalásokat kezdett az ország alkotmányos működőképességének biztosítása érdekében. A megállapodás szűkítette és konkretizálta a parlamentben kétharmados szavazataránnyal meghozható törvények körét, lehetővé téve az erős kormányzati munkát. A "kétharmados" törvények a következők: a jogalkotás rendjéről szóló; a népszavazásról szóló; a rendkívüli, illetve szükségállapot idején alkalmazott szabályokat rögzítő törvény; a képviselő jogállásáról szóló; az országgyűlés ügyrendje; az Alkotmánybíróságról szóló törvény; az állampolgári és nemzetiségi jogokról szóló törvény; a fegyveres erőkről, rendőrségről, nemzetbiztonsági tevékenységről szóló; az önkormányzatról szóló; a bíróságokról szóló; az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény; a lelkiismereti és vallásszabadság törvényes szabályozása; a sajtótörvény; a gyülekezési és egyesülési jogról szóló és a párttörvény; a nemzetiségi törvény; az állampolgársági törvény; a választójogi törvény; a sztrájktörvény; a honvédelmi kötelezettségről szóló törvény.
A paktum további pontjai értelmében a legfőbb ellenzéki párt javasolta a köztársasági elnököt, míg a házelnököt az MDF, végül megállapodtak, hogy konstruktív bizalmatlansági indítvány csak a miniszterelnöktől vonhatja meg a bizalmat.