Gondolatok a könnytárból

Mabovitz néven született Kijevben, 1906-ban a Wisconsin állambeli Milwaukee-ba emigráltak. Innen, miután megszerezte tanári diplomáját, 1921-ben férjével Palesztinába költöztek, előbb egy kibucba, majd Jeruzsálembe. A már ekkor létező izraeli szakszervezet (Hisztadrut) tagja, majd titkára lett, amely a II. világháború után az önálló államiság fő szervezője volt. Női mivolta miatt a britek nem üldözték, így egyre fontosabb vezető lett.
1948-ban, az Iraeli Függetlenségi Nyilatkozatot ő is aláírta (egyetlen nőként). A Függetlenségi háborúban (1948-49) adományokat gyűjtött nagy sikerrel, majd moszkvai nagykövet lett. 1949-56 közt munkaügyi miniszter volt (első női miniszterként), majd '56-tól '65-ig külügyminiszter, amikor is visszavonult.
Az újabb háború remobilizálta, és a munkapárt főtitkára lett, majd Eskol halála után (1969) miniszterelnök (a 3. női a világon, az 1. a Srí Lanka-i Sirimavo Bandaranaike, a 2. Indira Gandhi). A munkapárt szakadással fenyegett, ő volt a mindenki által elfogadott, de senkinek sem tetsző közös jelölt. Ezért kormányzásáról nem sok jót szoktak írni, legfeljebb annyit, hogy a komoly belső ellentéteket jó diplomataként csitította. Az 1973-as váratlan háború megnyerése után nem sokkal lemondott (1974. 04. 11.), és végleg nyugdíjba vonult. 1978. december 8-n hunyt el.