149 (1861) éve lőtte főbe magát Teleki László.
Az erdélyi Teleki család igen jelentős a magyar történelemben, ők hozták létre a Teleki-tékát és az MTA (akkoriban: MTT) alapításában is kulcsszerepük volt. Az 1810. (talán 1811.) február 11-n született László apja (szintén László) adományozott e célra bőkezűen, majd féltestvére. József lett az MTA elnöke. László 1830-ban lett ügyvéd és a Kancellárián helyezkedett el. Egy évvel később inkább Ny-Európában vándorolt, ismerkedett a modernizációval. Hazatérve ő is az MTA tagja lett, de ami fontosabb, országgyűlési képviselő is.
Fokozatosan illeszkedett be a magyar politikai életbe, 1843-ban már az ellenzék vezérszónoka, Kossuth nagy támogatója. Így nem meglepő, hogy 1844-ben a Védegylet alelnöke lett (Kossuth igazgató, Batthyány elnök), majd 1847-ben az Ellenzéki Kör elnöke.
A szabadságharc idején a kormányba nem került be, helyette párizsi követ volt. Ennek legnagyobb előnye a könnyű emigráció volt számára. 1851-ben távollétében halálra ítélték őt is.
Kossuth-tal ekkor már nem volt olyan harmonikus a viszonya, de az emigrációs kormányába bekerült. 1860-ban Drezdába utazott kedveséhez, de a szász rendőrség letartóztatta és kiadta Ausztriának. Ferenc József azonban nem hajttatta végre a halálbüntetést, hanem megkegyelmezett neki, ám meg kellett szakítania a kapcsolatot az emigrációval, sőt a politikát is fel kellett adnia.
1861-ben császári engedéllyel lehetett újra képviselő. Visszatérve semmit sem vesztett radikalizmusából. A '48-as hagyományt minimális alapnak tartotta, Ferenc Józsefet pedig illegitimnek. Ezért nem tartotta őt az országgyűlési határozatok hitelesítőjének, vagyis Deákkal ellentétben nem akarta, hogy a határozatokat szentesítse. Pártjának neve így lett Határozati Párt, míg Deáké Felirati Párt (ti. feliratot intéztek az uralkodónak, hogy szentesítse a határozatokat). Hamarosan azonban saját emberei is (Tisza Kálmán, Almásy Pál, Podmaniczky Frigyes) magára hagyták, amit nem bírt elviselni.
1861-ben öngyilkosságot követett el, amit később élt rokona követendő példának tartott. A vizsgálat során készített fotók az elsők a magyar kriminalisztika történetében, a képen ez látható.
A szabadságharc idején a kormányba nem került be, helyette párizsi követ volt. Ennek legnagyobb előnye a könnyű emigráció volt számára. 1851-ben távollétében halálra ítélték őt is.
Kossuth-tal ekkor már nem volt olyan harmonikus a viszonya, de az emigrációs kormányába bekerült. 1860-ban Drezdába utazott kedveséhez, de a szász rendőrség letartóztatta és kiadta Ausztriának. Ferenc József azonban nem hajttatta végre a halálbüntetést, hanem megkegyelmezett neki, ám meg kellett szakítania a kapcsolatot az emigrációval, sőt a politikát is fel kellett adnia.1861-ben császári engedéllyel lehetett újra képviselő. Visszatérve semmit sem vesztett radikalizmusából. A '48-as hagyományt minimális alapnak tartotta, Ferenc Józsefet pedig illegitimnek. Ezért nem tartotta őt az országgyűlési határozatok hitelesítőjének, vagyis Deákkal ellentétben nem akarta, hogy a határozatokat szentesítse. Pártjának neve így lett Határozati Párt, míg Deáké Felirati Párt (ti. feliratot intéztek az uralkodónak, hogy szentesítse a határozatokat). Hamarosan azonban saját emberei is (Tisza Kálmán, Almásy Pál, Podmaniczky Frigyes) magára hagyták, amit nem bírt elviselni.
1861-ben öngyilkosságot követett el, amit később élt rokona követendő példának tartott. A vizsgálat során készített fotók az elsők a magyar kriminalisztika történetében, a képen ez látható.
