1559 éve (451) zajlott a catalunumi csata.
A Hun Birodalom élére 445-ben puccsal kerülő Attila mindkét római birodalomra komoly veszélyt jelentett. Először a Balkánon portyázott, majd 449-ben békét kötött II. Theodosius császárral. Ezt követően Attila Gallia ellen indult a keleti gótokat, gepidákat, szvébeket, herulokat és türingeket a hunokkal egyesített seregével. A másik fél is komoly szövetség volt: Aëtius vezette a római sereget, I. Theoderic a nyugati gótokat, továbbá a Galliában állomásozó barbár népeket (alánok, burgundok, frankok).
Mivel a stratégiai fontosságú Orléans-t az utolsó pillanatban felmentették, Attila kénytelen volt hátrálni. A catalaunumi mezőn (Chalons és Troyes mellett) feltehetőleg 451. június 20-n megütközött a két sereg. A csata eldöntetlen volt, Attila ugyan visszavonult, de ellenfeleinek nem maradt ereje az üldözésre. Ennek köszönhető, hogy egy évvel később Attila már Itáliában pusztít. A catalaunumi csata vérvesztesége miatt a Nyugatrómai Birodalom képtelen volt kellő sereget kiállítani. Azonban a hunok közt járvány tört ki, ezért amikor a hun király hírét kapta a Dunán átkelt Markianosz kelet-római császár támadásának, I. Leó pápával fegyverszünetet kötött.
A hun uralkodó bosszúra éhesen tért haza, ám 453 tavaszán agyvérzésben meghalt. Halála után a személyes hatalmával összetartott birodalma összeomlott. Fiai seregeit egykori vazallusai, a gepidák vezetésével 454-ben leverték, és a kelet-európai sztyeppre szorították vissza. A hun hadjáratok nyomán Európa etnikai képe jelentősen átalakult. A nyugati részt teljesen elözönlötték a germánok, a Nyugatrómai Birodalom bukása elkerülhetetlenné vált.
A Hun Birodalom élére 445-ben puccsal kerülő Attila mindkét római birodalomra komoly veszélyt jelentett. Először a Balkánon portyázott, majd 449-ben békét kötött II. Theodosius császárral. Ezt követően Attila Gallia ellen indult a keleti gótokat, gepidákat, szvébeket, herulokat és türingeket a hunokkal egyesített seregével. A másik fél is komoly szövetség volt: Aëtius vezette a római sereget, I. Theoderic a nyugati gótokat, továbbá a Galliában állomásozó barbár népeket (alánok, burgundok, frankok).
Mivel a stratégiai fontosságú Orléans-t az utolsó pillanatban felmentették, Attila kénytelen volt hátrálni. A catalaunumi mezőn (Chalons és Troyes mellett) feltehetőleg 451. június 20-n megütközött a két sereg. A csata eldöntetlen volt, Attila ugyan visszavonult, de ellenfeleinek nem maradt ereje az üldözésre. Ennek köszönhető, hogy egy évvel később Attila már Itáliában pusztít. A catalaunumi csata vérvesztesége miatt a Nyugatrómai Birodalom képtelen volt kellő sereget kiállítani. Azonban a hunok közt járvány tört ki, ezért amikor a hun király hírét kapta a Dunán átkelt Markianosz kelet-római császár támadásának, I. Leó pápával fegyverszünetet kötött.
A hun uralkodó bosszúra éhesen tért haza, ám 453 tavaszán agyvérzésben meghalt. Halála után a személyes hatalmával összetartott birodalma összeomlott. Fiai seregeit egykori vazallusai, a gepidák vezetésével 454-ben leverték, és a kelet-európai sztyeppre szorították vissza. A hun hadjáratok nyomán Európa etnikai képe jelentősen átalakult. A nyugati részt teljesen elözönlötték a germánok, a Nyugatrómai Birodalom bukása elkerülhetetlenné vált.