Nem igaz, nem igaz, nem igaz...

Ne haragudj, hogy ide belepiszkítok, de a fenti bejegyzés több ponton is valótlanságot tartalmaz. Mintahogy az a levél is, amely az egész herce-hurca alapja, de erről később.
Még annyit elöljáróban, hogy egy rokon általában elfogult, de még ezt beszámítva is ritka méltánytalan Péter László és a nyomába szegődő ifjú kereszténydemokraták eljárása, és meg sem próbálom palástolni keserűségemet.

Először is: az általad írtakkal ellentétben Hont Ferenc NEM volt a "Rákosi-éra legfőbb művésze". Sőt ellenkezőleg. A Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója nagyapám még a koalíciós időkben volt, és e minőségében lett a Madách Színház igazgatója is, mivel a színházat eredetileg a főiskola kísérleti terepének szánták, ő szervezett belőle olyan intézményt, amilyen a Madách lett. (Ennyit arról, amit Péter László írt, hogy talán kissé sok tisztséget "kapott" egyszerre.)Ezt követően kezdték egyre kisebb és mellékesebb parkolópályákra állítani. Végül a szintén általa alapított Színházi Intézet igazgatója lett nyugdíjazásáig. Pontosan mellőzöttsége fogalmaztatta azt a Rákosihoz írt levelet, amelyet szemére hánynak (talán joggal), amelyben valószínűleg nem az emberi nagyság legmagasabb fokáról tesz tanúbizonyságot, és amihez hasonlót (többek közt Nagy Imre) rengetegen írtak. Ezt most nem mentegetésből említem meg, de "bűnként" fölhánytorgatni egy olyan korból származó írást, amikor mások emberi életeket tettek tönkre, ártatlanokat végeztettek ki, és ezzel akarnak annulálni egy teljes életművet... Uram atyám! Ráadásul beleszőni egy pletykát, miszerint hozzájárult Balázs Béla halálához, ritka aljas inszinuáció.
Értsd meg egy börtönnel fenyegetett ember valószínűleg nem túl szép (vállalom, hogy ez eufemizmus) önmentegetése és önigazolása. Rákosiék valószínűleg azért nem nyúltak hozzá mert ő is "moszkvai" volt, (a sztálinizmussal való közvetlen kapcsolat pediglen úgy történt, hogy mikor a munkaszolgálatból átszökött az oroszokhoz az elvtársak egyből lecsukták - ennyit a lopakodó sztálinizmusról) de kiszorítás szintén vitathatatlan tény.
Mindebből következően nem volt miért "cserébe híven szolgálni a pártot". Nagyapám 1924-ben 17 évesen (két évvel volt idősebb, mint ahány évesen én Fidesz tag lettem) lépett be az illegális kommunista pártba. Abba a pártba, amelyben ifjúságától kezdődően töretlenül hitt, és amelynek semmilyen szintű vezetője nem volt soha. Más fontos állami tisztségek sem kísérték pályáját. Nem volt moszkvai és kelet-berlini nagykövet, a Hazafias Népfront főtitkára mint a jobboldal újkeltű kedvencei, sőt még a rendszer kedvelt történetírója, írószövetségi küzdelmekben hű bajtársa, mint a jobboldal másik nagy kedvence N. tanár úr. A legfontosabb tisztsége a már említett Színházi Intézet igazgatása volt, amiről mindenki, (MINDENKI) tudta, hogy igazából száműzetés. De mindeközben szerkesztette Magyar színháztörténetet, a Színházi kislexikont A színház világtörténetét stb. És tanított, és tanított, és még nem találkoztam tanítványával, aki ennek ne örült volna, beleértve azokat, akik semmiben sem értettek vele egyet, de hátrány ezért nem érte őket. A hatalmi helyzetével (ami nem volt)való visszaélés homályos vádját márcsak ezért sem hiszem.
Gyarlóságai, vétkei bizonyára voltak. De én nem hiszek az "istenek csarnokában", én az emberekben hiszek - hibáikkal együtt. És egyáltalán nem zavart volna, ha egy évforduló kapcsán akár ezekről is szó esik. A pantheonon végigtekintve sem csak erkölcsi nagyságok képével találkozunk, hanem emberekkel, akiknek volt olyan érdemük, ami méltóvá és érdemessé teszik az emlékezést. Nagyapám esetében is.
Akkor hát miért e zavar?
Itt nem nagyapám múltjának föltárásáról van szó, hanem irigységről és magamutogatásról("márpedig akkor is én vagyok a legszögedibb szögedi"), illetve szintén önmentegetésről. Most azért utána túrtam az inkriminált olvasói levél szerzőjének. Húsz-harminc éve egészen más húrokat pöngetett, pl. lelkendező sorai a Tanácsköztársaságról, a szocializmus szerepéről nem homályosítják el 56-os börtön hónapjait, de enyhén szólva sem vágnak egybe a rendszerváltást követő sajtó levelezői tevékenységével. Én elhiszem, hogy úgy érzi, hogy van mit fényesíteni pedigréjén, de ne nagyapámmal kezdje, mert jön Pipacs bácsi a konyhakéssel.


Hont András

Nem haragudnék, ha az alábbi problémákra tudnál reagálni. Értsd meg, nem ítélem el a Rákosinak írt levele miatt, sem a Balázs Béla-pletykát nem hiszem el - ezért nem is írtam ezekről, de más kérdések nagyon is vannak.
1) Miért nem kommunista az, aki 1924-ben belép az illegális KMP-ba? Akkoriban ez nem ment egyszerűen. A kis tagság miatt gondolom nem jelképes dolgokat kellett tennie...
2) Moszkvából valóban úgy jöhetett el, hogy nem volt Gerő-féle továbbképzésen? 1945-ben ez megkönnyítette a hadifoglyok hazatérését...
3) 1948-tól műv. ig., a koalíciós mentség ekkor már nem él - sőt korábban sem mindig.
4) Miért kapott 1949-ben Kossuth-díjat (egyszerre Balázs Bélával, Gerővel és Révaival)? Akkoriban ez a párt döntése volt.
5) Azt írtam: "Rákosi-éra egyik legfőbb művésze" az egyik szócska elhagyása durva csúsztatás, ez nem volt korrekt... Miként nevezzem azt a művészt, aki ilyen hamar részesült a Kossuth-díjban valamint számtalan intézmény vezetője volt?
6) Az, hogy Rákosinál végül kegyvesztett lett, nem annulálja a korábbiakat. Talán elég Rajk nevét megemlítenem...
7) Ha nem volt a rendszer embere, akkor miért kapott utcanevet és emléktáblát még a rendszer alatt?
8) Ha a kommunizmus besározza életútját, márpedig ez tény, a kérdés csak a mélysége, akkor ez nekem elég indok, hogy ne lássam szívesen a pantheonban (Péterrel ellentétben én Budayval sem értek egyet - más okból).

Ezeket csak történészként kérdem:
+1) Hogyan sikerült a muszból megszöknie?
+2) Milyen rokoni kapcsolatban állt Holtzer Gyulával?

Egy szóval nem írtam, hogy nem kommunista, sőt. Azt írtam, hogy nem valamiért cserébe támogatta a pártot (mint azt állítottad), hanem már a húszas években csatlakozott ahhoz, amikor ez még illegális tevékenység volt. Továbbá azt kifogásoltam, hogy ő a Rákosi-éra kitüntetett művésze lett volna, mikor ennek az ellenkezője igaz. (Időközben utánajártam a Balázs Béla afférnak is, az is fordítva történt, a korosodó Balázs Béla sértődött meg, hogy nem kapta meg Rákositól a filmgyártás ellenőrzését. Az ezzel kapcsolatos levél föllelhető a Balázs-hagyatékban, de mivel hatvan év távlatából semmi kedvem két hiú ember konfliktusában igazságot szolgáltatni, Péter Lászlóval ellentétben óvakodnék további megállapítások tételétől. Olyan tudománytalan megközelítéseket pedig, mint pl. "a kortársak szerint", "híres-hírhedt levél", mélyen elítélek, megfogalmazójukat mélyen megvetem.) Időközben az OSZMI-ból előkotortam nagyapám levelét Rákosinak, amelyben senki neve nem szerepel, és a közvetlen előzménye, hogy egy nappal korábban a Szabad Nép mint trockistát bélyegezte meg. Akkoriban ez még gyors kimenetelű főtárgyalást jelentett. Egy zsargonban írott védekező, önkritikus magyarázkodás. (Apám ekkor még nem volt egy éves) És most szépen sorjában:
1)Arra, hogy ne lett volna kommunista már válaszoltam. Lehet, hogy nem ment egyszerűen, de olyan bonyolult sem volt, lásd József Attila, Krassó etc. A következő mondatot nem értem: "A kis tagság miatt gondolom nem jelképes dolgokat kellett tennie..." Ő szegedi munkások körében szervezkedett, elméleti cikkeket terjesztett közöttük, gondolom a munksáok rettenetesen élvezték:) Egyébként az egész színházi működését mint egy nagy ideológiai föladatot fogta föl.
2) Moszkvából úgy jött el, mint a többi magyar kommunista, azzal a különbséggel, hogy három hónappal később engedték haza, gondolom, hogy ne zavarjon bele az elvtársak itthoni osztozkodásába. Gerővel nem volt kapcsolata, Rákosival is egyszer találkozott kint.
3)A koalíciós időket nem mentségként említettem, hanem a történelmi hűség kedvéért. Mégegyszer: Hont Ferencet korábban nevezték ki az akadémia, később főiskola igazgatójának, illetve főigazgatójának. Ezzel azt akartam állítani, hogy saját szakmai (művészi) pályafutása kommunista mivoltától függetlenül meg volt, és később elvtársai tolták egyre kisebb tisztségekbe. Szépen fokozatosan. A Filmgyár művészeti igazgatását főigazgatói minőségében kapta, pontosabban csapták tisztségéhez, és nem egész egy évig tartott. Szóval, nem arról van szó, hogy a kommunista kádert, mint Pelikán elvtársat helyezik egyik tisztségből a másikba, hanem a saját területén elismert valaki egyben még kommunista is volt. (Itt egy kis kitérő: lehet, hogy büszkébb lennék rá, ha semmiféle közösséget nem vállal, ha azt mondja, hogy nem tevékenykedik tovább szakmájában sem, mert nem ért egyet az országban dúló állapotokkal, de ezt olyan kevesen tették, olyan kevesen... Megjegyzem jelenlegi bírálóját 1950-ben 24 évesen nevezik ki karcagi múzeum igazgatónak és 1952-ben 26 évesen makói múzeum igazgatónak. Ugyan kiket neveztek ki ekkor mindenféle előélet nélkül ilyen tisztségekbe? Hm?)
4) Kossuth-díjat konkrétan a Talpalatnyi földért kapta. Valóban Párt jóváhagyás kellett hozzá, és nagyapám valóban nem utasította vissza, de mint már említettem, rendszerhű volt és nem volt hős. Ahogy Kodály, Zelk Zolzán, Eörsi és többiek sem. Bármit is levon az ő művészi tevékenységükből? Ugyan. Miért pont Hont Ferenc esetében vetik ezt föl vétekként? Ne haragudj, de ez nonszensz.
5)A mondat az "egyik" szócska betoldásával sem állja meg a helyét. Ezt próbálom bizonygatni, mert ha még a Kádár-rendszerrel való kapcsolatát feszegetnék, amikor ugyan szintén nem volt semmiféle politikai szerepe (ha akarod az 57-es tájékoztatási hivatalbéli szerepéről is írok), de legalább nem üldözték. És milyen hamar kapott Kossuth-díjat? Könyörgök akkor már 42 éves volt, túl volt a Szabadtéri Játékokon, a Független Színpadon, Az eltűnt magyar színjáték megírásán, a Madáchon. Szerinted ez érdemtelenné teszi?
6) Nem kegyvesztett lett Rákosinál, hanem szinte az első pillanattól kezdve valami miatt az volt. A fentiekből kitűnik, hogy a művészeti igazgatást leszámítva egyre kisebb helyekre száműzik, míg végül az összes munkájától megfosztják. Az 1951-ben kelt Horvai István által megfogalmazott följelentés ellenséges tevékenységgel vádolja. Ettől függetlenül valóban nem volt a rendszer ellenfele, és Rajk esete még csak egy lapon sem említhető az övével. Értsd meg nem volt politikus! Nem volt a rendszernek semmilyen szintű irányítója, se akkor, se később. Mondjuk így, talán társutas volt, írt magasztaló cikkeket, dogmatikus volt stb. Ha ez kizáró ok, akkor elfogadom, de akkor Illyés, Németh László, és a különféle színészek, tudósok, egyetemi tanárok esetében miért is nem tartják nyílván? Csak Hont Ferencnél számon tartani több mint disznóság. Rajk vezető volt, kezéhez vér tapadt, nagyapámnak még áttételesen sem.
7) Az, hogy ki a rendszer embere, mint látható igen összetett kérdés, idáig azt próbáltam boncolgatni, hogy elkötelezettségével együtt nem a rendszernek köszönheti pályafutását, de mint már mondottam ellensége sem volt, sőt. Utcát egyébként egyedül Szegeden kapott.

+1) A munkaszolgálatból úgy szökött meg, hogy a keleti fonton volt.
+2)Nem tudok rokoni kapcsolatról. Apját (dédapámat) Holczer Dánielnek hívták, anyját (dédanyámat) Roth Vilmának. Mindketten Auschwicz-ban haltak meg.

Örülök, hogy írtál.
2) Tehát nem vagy tisztában, milyen "nevelést" kapott kint, ami nem azt jelenti, hogy nem kapott.
3) Engem nem érdekel, Péter mekkora komcsi volt, amíg nem akarják betenni a pantheonba... De most már megnéztem életrajzát: 48-ig a Pázmány Péter Népi Kollégium ig., majd 1950 decemberig állás nélkül és akkor kapta az karcagi ig. posztot, majd 54-ben csak könyvtáros, 57-től rab. Hát nem egy komcsi életpálya...
4) Kodály nem volt igazi kommunista, csak behódolt, Zelk az volt, de közismerten idióta az ideológiában (ami utólag mentség), Eörsit abszurd idevenni. Akkor már inkább Balázs Béla, de neki "mázlija" volt, hogy olyan hamar kegyvesztett lett, és hogy "tényleg" nagy ember volt...
5) Nem, nem. 1949-ben Kossuth-díjat a Párt nem adott akárkinek. Még Kodálynak is mélyen el kellett fogadni a rendszert.
6) Rajk arra példa, hogy milyen csekély mentséget ad, ha Rákosi ellensége lett idővel valaki.
7) Pesten kívül máshol nem is csinált semmit egy utcanévért, de ott se sokat, nem hiszem, hogy minden igazgatóról van utca elnevezve.
+1) A keleti front elég nyilvánvaló, ha nem akarsz/tudsz, ne válaszolj
+2) Kösz. De nem Holtzer?

Összegezve: fiatalon kommunista lett és életpályáját ez meghatározta. Nem emiatt tette Szegedért azt, amit tett, ez világos, de a világháború utáni dolgai szorosan összefonódtak ezzel. Moszkvából érkezve nem ismert, pontosan miket tett a pártnak, pl. a Madách államosítását ő járta ki (legalább annyira mint a SZSZJ-t). Pontosan nem tudom, mikor mely posztokat töltötte be, de mindet egy nem-kommunistától vette át, amelyben gyanítom volt szerepe.
Te ezeket úgy módosítod, hogy (hiszen nincs bizonyíték) tevékenyen nem vett részt semmiben, csupán művészi érdemeit elismerve őt nevezték ki mindenhova.
Ez az a különbség, ami miatt én nem tartom érdemesnek az új domborművét.

Azt mondom, hogy tekintettel a későbbi pártkapcsolatára, nem méltó a legnagyobb elismerésre. Ahogy nem méltó sem Németh, sem Illyés, de Zelk is csak fenntartásokkal, és még sorolhatnám.

Az kellene, hogy ezeket kibeszélné a társadalom, megvitatná, hogy végre valóban múlt lehetne, amikor már ez nem számít, de most még nagyon is.

Hol az igazság?