
Az angol Stephensont gyerekkora óta foglalkoztatta az anyagszállítás, hiszen bányászcsaládba született. A gőzgéppel való megismerkedése során kitalálta, hogy ezt jól lehetne hasznosítani. 1814-ben ezen a napon mutatta be a lokomotívot, amely a gőzmozdony elődje volt. Blüchernek nevezte el a híres porosz hadvezér után, aki egy évvel később győzött Waterloo mellett. A találmány képes volt peremes kerekeinek köszönhetően a síneken haladni, és 4 kilométeres sebességgel 30 tonna súlyt tudott elvontatni. Stephenson az elkövetkező években tovább tökéletesítette találmányát.
A környék bányatulajdonosai 1822-ben döntöttek úgy, hogy Darlington és Stockton között vasutat építenek a szén szállítására. Mivel a gőzmozdony akkoriban újdonságnak számított, emellett drága, megbízhatatlan és lassú volt, a tervekben lóvontatás szerepelt. Stephenson azonban meggyőzte a beruházókat gépe előnyeiről, legsúlyosabb érve az volt, hogy az ő gőzmozdonyai ötvenszer nagyobb teher szállítására képesek. A parlament által nehezen elfogadott törvény (a vitában

A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-n került sor. A balesetek elkerülése érdekében a vonalon először egy "Az egyén kára a közösség haszna" feliratú zászlót hordozó lovas haladt. A lokomotív 38 kocsiban 600 utast szállított helyenként óránként 24 km/h sebességgel, a teljes vontatási súly 70 tonna volt. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy a lónál gyorsabban utazott az ember. Az utasok többsége nyitott szénszállító kocsiban ült, de az előkelőségeket kísérleti jelleggel egy kezdetleges személyszállító vagonban helyezték el.