64 éve (1946) végezték ki Szálasi Ferencet.
1897. január 6-n született Kassán magyar-német- örmény-szlovák-ruszin katonacsaládban. 1915-18 között hadnagyként részt vett az első világháborúban, 1925-ben vezérkari százados lett. 1930-ban belépett a Magyar Élet Szövetsége nevű titkos fajvédő társaságba, és megkezdte zavaros politikai elképzeléseinek formába öntését, a hungarizmusról, a Kárpát-Duna Nagy Hazáról, a Gyepüről, a "zsidó szellem" kiírtásáról. 1935-ben nyugdíjazását kérte, mert katonaként nem lehetett párttag. Rögtön saját pártot alapított Nemzeti Akarat Pártja néven, de az 1936-os időszaki választásokon csúfos kudarcot vallott. Később a náci Németország befolyásának növekedése nyomán a Nyilaskeresztes Párt, az utódpárt tömegbázisa lényegesen nőtt, az 1939-es választásokon már 31 mandátumot szerzett. A kormányzat azonban nem nézte jó szemmel a nyilas párt térnyerését és akadályozta is további megerősödését. A pártvezért többször is letartóztatták: 1937-ben három hónapi, 1938-ban pedig három évi börtönre ítélték. 1944. október 15-i elvetélt kiugrási kísérlet után, amikor  Horthy tehetetlenné vált, német segítség révén puccsal átvette a hatalmat. "Nemzetvezetőként" mindvégig az ország urának tartotta magát, bár nyilasai fokozatosan visszaszorultak a Dunántúlra, a Bakonyba, végül Kőszegre. Nevéhez jóval kevesebb vér tapad, mint Horthyhoz, Sztójayhoz, de annál feleslegesebbek. Az ellenállókra még az utolsó napokban is lesújtott a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék. Szálasi 1945. március 29-n menekült el az országból, május elején az amerikaiak elfogták és kiszolgáltatták az új magyar hatóságoknak. A Népbíróság háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélte.