A mai kor emberei közül csak azok találkozhattak a fent említett hölgy nevével, akik valamilyen ok miatt elmélyedtek a művelődéstörténetben. A Régi magyar társasélet szerzőjét úgy érzem, érdemes egy kicsit közelebbről megismerni.
Vay Sarolta grófnő 1859-ben született. Fiútestvérek között nevelkedett, fiúruhákban járt, és Krúdy Gyula szerint tőrt hordott a zsebében, hogy a férfiaknak eszükbe se jusson a nőiességére gondolni. Lány létére kiharcolta, hogy egyetemre mehessen, tanult Lipcsében, Drezdában és Berlinben is, tanulmányait végül Budapesten fejezte be. A családja közben elszegényedett, így jól jött neki a magas végzettség, mert esze ágában sem volt a férjhez menésben keresni a kiutat. Hírlapíró lett, írásai az Országos Hírlapban, a Budapestben és a Pesti Hírlapban jelentek meg.
Ma azt mondanánk, hogy bulvár újságíró volt, érdekes, hangulatos, csevegő társasági modorban írott cikkeinek volt ugyan némi valóságalapja, de sokat adott a pletykákra és gyakran ki is színezte mondanivalóját. Adatai a legritkább esetben voltak pontosak, a közönség mégis imádta az írásait. Válogatott cikkeit kötetekben is megjelentette, ezek közül a legjelentősebb a Régi magyar társasélet, amely Mária Terézia uralkodásától V. Ferdinánd császár koráig (kb. 100 év) tartó időszak minden szempontot felölelő krónikája.

Vay Sarolta írásaiban a celebek olyan neves történelmi személyek, mint gr. Széchenyi István, József nádor, Metternich, Sándor Móric vagy Déryné Széppataki Róza. Nem maradhatnak ki az uralkodókról szóló történetek sem. Nekem az tetszett legjobban, ami Mária Terézia édesapjáról, Károly spanyol királyról szól, aki per procura vette feleségül Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnőt, vagyis az esküvő idején éppen Spanyolországban tartózkodott, a schönbrunni esküvőn pedig bátyja I. József császár mondta ki helyette a boldogító igent. Arról még Vay Sarolta sem ír, hogy vajon a nászészakán is kellett helyettesíteni a királyt?
Hasonlóan érdekesek a szerelmi történetek is, olvashatunk a szerencsétlen sorsú Mária Lujza főhercegnő szerelméről, akit aztán Napóleonhoz kényszerítettek politikai okból vagy gr. Széchenyi István fellángolásáról gr. Zichy Károlyné Seilern Crescence iránt, ami végül házassággal végződött. A személyes történetek mellett megismerkedhetünk magával a korral is, hogyan zajlottak a bálok, milyen volt a színházi élet, hogyan ülték meg a nagyobb ünnepségeket az akkori emberek. Még a kor sportjára is kitér, megtudhatjuk, hogy mi is az a kengyelfutás és hogyan fociztak a főurak akkoriban. A könyv végén a korszak legnagyobb szenzációját egy gyilkossági ügyet is felelevenít.
Vagy lehet, hogy Vay Sarolta mégsem bulvár újságíró volt? A kötet cikkeinek zömét 1898-ban írta, tehát mintegy 100 évvel később, mint ahogy az események megtörténtek. Egyes esetekben forrásokból dolgozott, amiket be is másolt a cikkeibe, ezzel megmentve őket az utókor történészeinek. Könyveiből képet kaphatunk egy régi letűnt korból, mégha kicsit bulvár stílusban is, ezért úgy gondolom, Vay Saroltának nagy érdemei vannak a művelődéstörténetben.
Vajon a mai világban érdekelne valakit, ha egy újságíró 100 évvel ezelőtt sztorikkal töltené meg a rovatát? Vagy nekünk pont elég a saját celebjeink "izgalmas" életével foglalkozni? És ha mondjuk 100 év múlva megint jönne egy Vay Sarolta, találna itt érdekes témát? Kit fog már akkor érdekelni Győzike és társai...?