Az a szép a történelemtudományban, hogy elemi ismeretek birtokában is lehet új megközelítéseket tenni. Az ókorról jutott eszembe egy nem (számottevően) tanított, egyszerű gondolatmenet.
Ismert, hogy két jelentős államban alakult köztársaság az ókorban: Athénban és Rómában. Mindkettő jelentős fegyveres erővel bírt, amely (szemben pl. Spártával) alapvetően nem hivatásos volt. Mindkettő egyedi abból a szempontból is, hogy soha máskor nem jött létre olyan társadalom, ahol az államalkotó széles réteg gyakorlott, ám nem hivatásos fegyverforgatókból állt (a nemesség nem széles réteg és a jogok kivívása fordítva történt).

A két állítás közt komoly összefüggés van, hiszen a jogokat követelő réteg jelentős hadi kapacitással bírt. Persze tananyag a patríciusok-plebejusok harca vagy a démosz felemelkedése, de nincs hangsúlyozva, hogy alapvetően annyi történt, hogy az állam felemelkedésének (nem hivatásos) motorja, a katonarétege akart kiváltságokat, nem a meggazdagodó réteg, mint a feudálizmus polgársága. Amikor később mindkét államban fokozatosan megjelentek a zsoldosok (részben, mert a gazdagodó teljes jogúak inkább pénzüket áldozták, mint életüket), és ezzel együtt az államalkotó réteg elvesztette fegyverforgató képességét, akkor a köztársaság fokozatosan megszűnt. Ennyiben a feudális társadalomhoz nagyon hasonló alakult ki.
Ahol hivatásos harcosokból állt a társadalom (lovasnomádok, Spárta és még jó néhány görög polisz), ott a harcosok nem követeltek akkora kiváltságokat, mert hierarchiához és parancsoláshoz szoktak, ráadásul a lázadások leveréséhez is. Részben ez magyarázza tehát, hogy miért Spárta és nem Athén maradt tovább királyság (míg mindkettő el nem jutott a zsoldoseregek korába, ami végül a poliszrendszer bukását is jelentette). A lovasnomádok, mint őseink, szintén monarchiában éltek, majd a letelepedés után a fegyverforgató réteg lecsökkent, s a jobbágyságba süllyedők el is vesztették addigi (persze nem túl nagy) jogaikat is, és végül csak a harcos réteg (nemesség, székelyek, jász-kunok) őrizte meg, sőt növelte.
Még egy megjegyzés mindehhez. Az amatőr harcosokból álló állam mindig erősebb volt, mint a hivatásosból álló, egyszerűen azért, mert veszteségeit azonnal tudta pótolni. Egyesek kétkedve fogadják az ókori római és athéni katonaság számát (ld. Cannae), mert más állam seregéhez hasonlítják őket. Erős lehetett egy jól felépített zsoldos (ill. kényszersorozott) katonaságú állam (punok, perzsák), ám vereség esetén ezek öngerjesztő módon buktak el, miközben Róma mindaddig újabb légiókat állíthatott ki, amíg csak volt férfi az államban. Érdemes itt hazánkra utalni, amely addig volt erős, amíg nomadizált (nem Augsburg volt tehát a döntő, hanem a társadalmi változás), de a familiaritás miatt (vagyis a jobbágyság lassú kialakulása előtti jelentős harcos réteg miatt) a népességhez képest jóval nagyobb sereget tudott Magyarország kiállítani, tehát az állam erősebb volt, mint nyugaton lett volna.