556 éve (1453) bukott el Bizánc, a Római Birodalom utolsó bástyája.
Bizánc, latinos nevén Konstantinápoly 395-ben lett az önálló Kelet-Római Birodalom fővárosa. Ezen állam - rövid megszakítással - közel ezer évvel élte túl a Római Birodalmat. Az igazsághoz tartozik, hogy a Trapezunti Királyság, amely Bizánc "jogutódja" volt 1461-ig tudott ellenállni a töröknek, vagyis más nézőpontból ez a bukás időpontja.
Bizánc, latinos nevén Konstantinápoly 395-ben lett az önálló Kelet-Római Birodalom fővárosa. Ezen állam - rövid megszakítással - közel ezer évvel élte túl a Római Birodalmat. Az igazsághoz tartozik, hogy a Trapezunti Királyság, amely Bizánc "jogutódja" volt 1461-ig tudott ellenállni a töröknek, vagyis más nézőpontból ez a bukás időpontja.
Bizánc 1422-ben vereséget szenvedett az Oszmán Török Birodalomtól, amely következtében a városon kívül csupán a Peloponnészoszt uralta, valamint sarcot is kellett fizetnie. A szultán előkészítette az ostromot, egy erődöt épített a közelbe, hogy ne engedjen ellenséges hajókat a városba. Igaz, ez nem fenyegetett, csupán néhány genovai és velencei és 3 (!) pápai hajó próbálkozott, a többi állam ugyanis nem tartotta fontosnak a török terjeszkedés megakadályozását - a pápa ezt cserébe a főségének elismeréséért küldte, de az igazság az, hogy a görögök is csak színleg fogadták el az egyezményt.
1453 ápriliásban a török megkezdte az ostromot. Mintegy 100 ezer fős volt a seregük - ebből 20 ezer az ütőképes harcos -, míg a görögök csupán 9 ezren voltak. A szultán egy Orbán nevű magyar ágyúöntőben bízott, aki elkészítette számára a kor talán legnagyobb ágyúját, amely 1 km-re is ellőtte féltonnás töltetét, ám pusztítása igen csekély volt és csak hatóránként lehetett vele tüzelni. A kevéssé hasznos ágyú hat hétnyi folyamatos használat után eltört. A török tehát nem ágyúi miatt győzött.
Április folyamán a törökök hiába próbálkoztak, ráadásul a 3 pápai hajó is befutott. A törökök mindent megpróbáltak, a szárazföldön görgették át flottájukat, hogy a védettnek hitt városrészeket is ágyúzhassák, de jelentős eredményt ez sem hozott. Végül sikerült egy töltést építeniük, amely segítségével közvetlen gyalogos rohamot indíthattak, ám ezt is heteken át visszaverték.
A törökök közül egyre többen kezdtek rémhíreket terjeszteni, romlott a morál, a vezérkar egy része az ostrom befejeztét követelte. Ezért a szultán elrendelte az utolsó rohamot. Május 28-n este istentiszteletet hirdetett a várvédő Konstantin császár, és személyes küzdelmével próbálta buzdítani a védőket a végső harcra. Reggel visszaverték a rohamot, ám egy fatális véletlen következtében a megvert török sereg egy kisebb kaput nyitva talált, amin át bejutott a falak mögé. A bejutó kis egységet talán megállíthatták volna, ám ekkor esett el a császár, és a védők megzavarodtak ill. a holttest védelmére siettek, így a törökök nagy számban özönlötték el a várost, ami ezután hamar elesett.
A Hagia Sophiába menekült nőket és gyerekeket a székesegyházban végezték ki, a többit rabszolgaszíjra fűzték, állítólag 60 ezer foglyot ejtettek, de ez bizonnyal eltúlzott szám. A Hagia Sophiát mecsetté alakították, a várost pedig Isztambul néven a Török Birodalom fővárosává.
1453 ápriliásban a török megkezdte az ostromot. Mintegy 100 ezer fős volt a seregük - ebből 20 ezer az ütőképes harcos -, míg a görögök csupán 9 ezren voltak. A szultán egy Orbán nevű magyar ágyúöntőben bízott, aki elkészítette számára a kor talán legnagyobb ágyúját, amely 1 km-re is ellőtte féltonnás töltetét, ám pusztítása igen csekély volt és csak hatóránként lehetett vele tüzelni. A kevéssé hasznos ágyú hat hétnyi folyamatos használat után eltört. A török tehát nem ágyúi miatt győzött.
Április folyamán a törökök hiába próbálkoztak, ráadásul a 3 pápai hajó is befutott. A törökök mindent megpróbáltak, a szárazföldön görgették át flottájukat, hogy a védettnek hitt városrészeket is ágyúzhassák, de jelentős eredményt ez sem hozott. Végül sikerült egy töltést építeniük, amely segítségével közvetlen gyalogos rohamot indíthattak, ám ezt is heteken át visszaverték.
A törökök közül egyre többen kezdtek rémhíreket terjeszteni, romlott a morál, a vezérkar egy része az ostrom befejeztét követelte. Ezért a szultán elrendelte az utolsó rohamot. Május 28-n este istentiszteletet hirdetett a várvédő Konstantin császár, és személyes küzdelmével próbálta buzdítani a védőket a végső harcra. Reggel visszaverték a rohamot, ám egy fatális véletlen következtében a megvert török sereg egy kisebb kaput nyitva talált, amin át bejutott a falak mögé. A bejutó kis egységet talán megállíthatták volna, ám ekkor esett el a császár, és a védők megzavarodtak ill. a holttest védelmére siettek, így a törökök nagy számban özönlötték el a várost, ami ezután hamar elesett.
A Hagia Sophiába menekült nőket és gyerekeket a székesegyházban végezték ki, a többit rabszolgaszíjra fűzték, állítólag 60 ezer foglyot ejtettek, de ez bizonnyal eltúlzott szám. A Hagia Sophiát mecsetté alakították, a várost pedig Isztambul néven a Török Birodalom fővárosává.