205 éve (1804) nevezte ki Napoleon rendőrminiszterének Fouchét.
1759-ben, La Perellinben született Joseph Fouché, aki 1792-ben mint Loire-Atlantique megye képviselője ült a nemzeti konventben, ahol a „hegypárt” tagjaként, Robespierre táborához csatlakozva, XVI. Lajos halálát követelte. Azonban hiába küldött több ezer monarchistát a halálba és hiába volt hű szolgája a jakobinus-rendszernek, személyi konfliktusok miatt kizárták a Jakobinus-klubból. Ezt követően minden befolyását Robespierre megbuktatására fordította.
1759-ben, La Perellinben született Joseph Fouché, aki 1792-ben mint Loire-Atlantique megye képviselője ült a nemzeti konventben, ahol a „hegypárt” tagjaként, Robespierre táborához csatlakozva, XVI. Lajos halálát követelte. Azonban hiába küldött több ezer monarchistát a halálba és hiába volt hű szolgája a jakobinus-rendszernek, személyi konfliktusok miatt kizárták a Jakobinus-klubból. Ezt követően minden befolyását Robespierre megbuktatására fordította.
Így 1795-ben Fouché azon kevesek közé tartozott, aki a jakobinus diktatúra bukása után is meg tudta tartani politikai tekintélyét. 1799-ben rendőrminiszteri széket kapott, amelyet azonban 1802-ban elhagyni kényszerült, mert komoly konfliktusba keveredett Napóleonnal.
Az időközben császárrá lett korzikai azonban két év múlva visszahelyezte állásába. Fouché nemcsak egy jól működő rendőrséget állított fel, hanem kitűnő besúgóhálózatot is kiépített. Ennek köszönhetően szinte minden készülő merényletről, összeesküvésről, megmozdulásról tudomása volt, így már csírájában elfojthatta azokat.
1810-ben azonban Napóleon ismét megelégelte a nagyra törő Fouché ténykedését és ismét elbocsátotta hivatalából. Fouché úgy próbált bosszút állni az elszenvedett sérelemért, hogy minisztériumának minden fontos iratát eldugta, vagy elégette. Természetesen ezután Napóleon haragjától joggal félve Toszkánáig meg sem állt.
A restaurált királyság természetesen újra neki adta a rendőrminiszteri megbízatást, igaz csak rövid időre.
Nagy kérdése a francia történelemnek, hogy Fouché vagy Talleyrand a nagyobb köpönyegforgató. Mindketten sokat tettek hazájukért, uralkodójukért (ill. a köztársaságért), ám legtöbbet magukért. Talleyrand ellen szól, hogy ő többször árulta el munkaadóját, ám Fouché tette ezt önzőbb okokból.
Az időközben császárrá lett korzikai azonban két év múlva visszahelyezte állásába. Fouché nemcsak egy jól működő rendőrséget állított fel, hanem kitűnő besúgóhálózatot is kiépített. Ennek köszönhetően szinte minden készülő merényletről, összeesküvésről, megmozdulásról tudomása volt, így már csírájában elfojthatta azokat.
1810-ben azonban Napóleon ismét megelégelte a nagyra törő Fouché ténykedését és ismét elbocsátotta hivatalából. Fouché úgy próbált bosszút állni az elszenvedett sérelemért, hogy minisztériumának minden fontos iratát eldugta, vagy elégette. Természetesen ezután Napóleon haragjától joggal félve Toszkánáig meg sem állt.
A restaurált királyság természetesen újra neki adta a rendőrminiszteri megbízatást, igaz csak rövid időre.
Nagy kérdése a francia történelemnek, hogy Fouché vagy Talleyrand a nagyobb köpönyegforgató. Mindketten sokat tettek hazájukért, uralkodójukért (ill. a köztársaságért), ám legtöbbet magukért. Talleyrand ellen szól, hogy ő többször árulta el munkaadóját, ám Fouché tette ezt önzőbb okokból.