243 éve (1766) született Radetzky marsall.
Johann Joseph Wenzel Anton Franz Karl Radetzky Trebnitz-ben látta meg a napvilágot egy cseh nemesi családban. A Theresianumban tanult, s már a török háborúkban is részt vett. Oly vitézül harcolt, hogy 33 évesen ezredessé nevezték ki. Ezután gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, hiszen sorra szerezte a sebesüléseket és kitüntetéseket. Miután a napoleoni háborúkban oly sokszor igazolódott, hogy jogos kritikával illette feljebbvalóit, 1813-ban bekerült a haditanácsba is, és jelentős része volt a hadügyi reformokban. 1815-től a felső-rajnai hadsereg táborkari főnökeként szolgált, majd lovas hadosztályparancsnok volt Sopronban és Budán. 1836-ban lett tábornagy, s az Itáliában állomásozó osztrák csapatok parancsnoka volt. Az 1848-as fölkelés is Itáliában érte, csapataival júliusban teljesen szétverte a piemonti sereget, majd bevonult Milánóba. 1849-ben döntő győzelmet aratott a szárdok felett, és behódolásra kényszerítette Velencét is. Ezután a II. hadtest főparancsnoka és a lombard-velencei királyság főkormányzója volt. 1857-ben - 72 évi szolgálat után - vonult nyugalomba. Magyarországon forradalomellenessége miatt nem kedvelték, ám hazájában roppant népszerű (volt), sok művésznek adott témát, köztük a legismertebb id. Johann Strauss , aki máig népszerű indulót komponált nevére. Számos emléktáblát avattak tiszteletére, Bécsben nagyszerű lovasszobrot állítottak neki, s minden létező kitüntetést megkapott. Milanóban hunyt el 1858. január 5-n.
Johann Joseph Wenzel Anton Franz Karl Radetzky Trebnitz-ben látta meg a napvilágot egy cseh nemesi családban. A Theresianumban tanult, s már a török háborúkban is részt vett. Oly vitézül harcolt, hogy 33 évesen ezredessé nevezték ki. Ezután gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, hiszen sorra szerezte a sebesüléseket és kitüntetéseket. Miután a napoleoni háborúkban oly sokszor igazolódott, hogy jogos kritikával illette feljebbvalóit, 1813-ban bekerült a haditanácsba is, és jelentős része volt a hadügyi reformokban. 1815-től a felső-rajnai hadsereg táborkari főnökeként szolgált, majd lovas hadosztályparancsnok volt Sopronban és Budán. 1836-ban lett tábornagy, s az Itáliában állomásozó osztrák csapatok parancsnoka volt. Az 1848-as fölkelés is Itáliában érte, csapataival júliusban teljesen szétverte a piemonti sereget, majd bevonult Milánóba. 1849-ben döntő győzelmet aratott a szárdok felett, és behódolásra kényszerítette Velencét is. Ezután a II. hadtest főparancsnoka és a lombard-velencei királyság főkormányzója volt. 1857-ben - 72 évi szolgálat után - vonult nyugalomba. Magyarországon forradalomellenessége miatt nem kedvelték, ám hazájában roppant népszerű (volt), sok művésznek adott témát, köztük a legismertebb id. Johann Strauss , aki máig népszerű indulót komponált nevére. Számos emléktáblát avattak tiszteletére, Bécsben nagyszerű lovasszobrot állítottak neki, s minden létező kitüntetést megkapott. Milanóban hunyt el 1858. január 5-n.