Odescalchi Eugénie emlékirata után nagy lelkesedéssel vettem a kezembe egy másik arisztokrata, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka emlékiratának első kötetét. Meg is kaptam, amit vártam, sőt talán többet is. Amíg Odescalchi hercegnő csak szemlélte az eseményeket, addig Andrássy grófnő tevékenyen részt is vett bennük, férje oldalán aktívan politizált. Nagyon izgalmas végigkövetni politikai nézeteinek átalakulását, erőteljes balratolódását, miközben kibontakozik előttünk egy nagyon öntudatos és erős nő portréja. Andrássy Katinka 1892-ben született Tiszadobon, Andrássy Tivadar és Zichy Ella harmadik leányaként. Anyja gyűlölte még a nemiség gondolatát is, és mindenáron igyekezett megóvni lányait. A grófnő emlékiratában felidézi, hogy fiatalkorában nem olvashatott könyvet az anyja engedélye nélkül, aki előzőleg a házban lévő összes könyvet "cenzúrázta": a veszélyes részeket pl. nászágy, ágyas, szerető, fattyú zárójelbe tette, hogy a nevelőnő minden zökkenő nélkül olvashassa fel. Olyan is volt, hogy egyszerűen összevarrta azokat a lapokat, ahol a szerelemről volt szó, és akkora tekintélye volt a gyermekei előtt, hogy azoknak eszükbe sem jutott felfeszíteni a lapokat.
Apját korán elveszítette, anyja hamarosan újra férjhez ment sógorához, ifj. Andrássy Gyulához, akit a lányok, különösen Kata, rajongásig szerettek. A család ugyan ateista volt, Katát mégis zárdába küldték - az anyjuk attól tartott, hogy a katolikus családok ki fogják közösíteni őket, ha nem adnak a látszatra. A kislány az a típus volt, aki csak úgy tudott megtanulni valamit, ha előtte értelmezte, ezért a vallási tanokkal kapcsolatban mindig rengeteg kérdéssel árasztotta el nevelőit.
Korán érdekelni kezdte a politika is. Mostohaapja az Alkotmánypárt embere volt, és Kata úgy nőtt fel, hogy hitte, Magyarország számára az egyetlen helyes út nagyapja, id. Andrássy Gyula politikája, amely a Habsburg-házhoz való hűségen, a német szövetségen és a történelmi osztályok hatalmán alapult. A parlamentben figyelt fel Károlyi Mihályra, aki 20 évvel idősebb volt nála és politikailag is szemben állt vele. Károlyinak már nem számított a rang, választójogot akart adni a népnek és megdönteni a monarchiát. A megismerkedésükről és a szerelmükről szóló rész egy romantikus regénybe is beillene, botrányos eljegyzéssel, a háború miatt késleltettett esküvővel. Végeérhetetlen beszélgetéseik és vitáik során Kata fokozatosan vette át férje nézeteit és lett élete végig mindenben hű társa.
Az 1917-es bolsevik forradalom adta meg a végső lökést mindkettőjük balra tolódásához. Kata azért üdvözölte elősorban, mert azt remélte, hogy ez végre meghozza a hőn áhított békét. Rokonait, akik néhány hónapos kisfiát jöttek meglátogatni, "Éljen Lenin!" kiáltásokkal köszöntötte, ezzel sokakat örökre eltaszított magától. Női politikai klubot alapított, ahol a békéért és a női választójogért szálltak harcba. Ekkor ragadt rá a "Vörös Kata" elnevezés.
1918-ra Bulgária kiválásával vált világossá, hogy a Monarchia nem nyerheti meg a világháborút. A király ifj. Andrássy Gyulát nevezte ki külügyminiszternek, és azt tervezte, hogy Károlyi lesz a magyar miniszterelnök, de az arisztokrata körök nyomására ezt visszavonta. A népnek ekkor már elege volt a háborúból, Károlyit a béke apostolának tartották, a király árulását pedig undorítónak. Forradalomközeli hangulat uralkodott Pesten..jpg)
Az emlékirat legmeghatóbb részéhez érkeztünk: Károlyi a feleségét küldte Bécsbe Andrássyhoz követségbe, Kata azonban nem tudta meggyőzni a szüleit. Andrássy szándéka az volt, hogy a Monarchiának kell különbékét kötnie, mert Magyarország úgy jobban jár. Károlyi németellenes, és ha miniszterelnök lesz, akkor biztos, hogy forradalom és trónfosztás lesz, sőt a háború elvesztéséért is vejét okolta. Ifj. Andrássy Gyula rövidlátó politikájában semmiképpen nem akarta elismerni, hogy a Monarchia gyakorlatilag már megszűnt létezni, és az a sors jutott neki, hogy szétrombolja édesapja egész életművét: szakítson Németországgal és elismerje Szlovákia függetlenségét. Mire Kata visszatért Pestre, már kitört a forradalom...
Azt utólag a grófnő is elismerte, hogy a Károlyi-kormány helyzete reménytelen volt. A koalíciós kormányról így vélekedett: "Szerencsétlen fegyvertársak, akik csak abban egyeznek meg, hogy mit nem akarnak, és abban, hogy mindig a másikat teszik felelőssé azért, amit nem tudnak megvalósítani saját programjukból. Az ilyen koalíciók közös nevezője a negatívum. Ameddig valami ellen harcolnak, sikeresek, de ahogy egy új rendszert kell felépíteni, ez az improduktív hintajáték csődöt mond." Egyes gondolatai a mai napig érvényesek: "Aki népszerű politikai vezető akar lenni Magyarországon, annak mesterien kell értenie ahhoz, hogyan hízeleghet a nemzet hiúságának."
A Vyx-jegyzék pecsételte meg Károlyi sorsát: elfogadni nem lehetett, de visszautasítani sem, mert az addigi politikájának csődjét jelentette volna. Károlyi félreállt, és jött a Tanácsköztársaság. Bár megbuktatták őket, a grófnő még mindig szimpatizált Kun Bélával, bízott a Vörös Hadseregben és a világforradalomban. Károlyi a diplomáciában is részt vett, és elérte, hogy az antant megbízott Magyarországra jöjjön; tehát a diktatúrának tető alá hozta azt, ami saját kormányzása alatt nem sikerült, de Kun Béla végül nem írta alá a viszonylag kedvező feltételeket. Végül 1919. július 4-én, miután a grófnő felépült második lánya születéséből, hagyták el az országot, mert úgy érezték, semmi értelme, hogy maradjanak, az országon már nem tudnak segíteni.
Itt ér véget az emlékirat első kötete.
Apját korán elveszítette, anyja hamarosan újra férjhez ment sógorához, ifj. Andrássy Gyulához, akit a lányok, különösen Kata, rajongásig szerettek. A család ugyan ateista volt, Katát mégis zárdába küldték - az anyjuk attól tartott, hogy a katolikus családok ki fogják közösíteni őket, ha nem adnak a látszatra. A kislány az a típus volt, aki csak úgy tudott megtanulni valamit, ha előtte értelmezte, ezért a vallási tanokkal kapcsolatban mindig rengeteg kérdéssel árasztotta el nevelőit.
Korán érdekelni kezdte a politika is. Mostohaapja az Alkotmánypárt embere volt, és Kata úgy nőtt fel, hogy hitte, Magyarország számára az egyetlen helyes út nagyapja, id. Andrássy Gyula politikája, amely a Habsburg-házhoz való hűségen, a német szövetségen és a történelmi osztályok hatalmán alapult. A parlamentben figyelt fel Károlyi Mihályra, aki 20 évvel idősebb volt nála és politikailag is szemben állt vele. Károlyinak már nem számított a rang, választójogot akart adni a népnek és megdönteni a monarchiát. A megismerkedésükről és a szerelmükről szóló rész egy romantikus regénybe is beillene, botrányos eljegyzéssel, a háború miatt késleltettett esküvővel. Végeérhetetlen beszélgetéseik és vitáik során Kata fokozatosan vette át férje nézeteit és lett élete végig mindenben hű társa.Az 1917-es bolsevik forradalom adta meg a végső lökést mindkettőjük balra tolódásához. Kata azért üdvözölte elősorban, mert azt remélte, hogy ez végre meghozza a hőn áhított békét. Rokonait, akik néhány hónapos kisfiát jöttek meglátogatni, "Éljen Lenin!" kiáltásokkal köszöntötte, ezzel sokakat örökre eltaszított magától. Női politikai klubot alapított, ahol a békéért és a női választójogért szálltak harcba. Ekkor ragadt rá a "Vörös Kata" elnevezés.
1918-ra Bulgária kiválásával vált világossá, hogy a Monarchia nem nyerheti meg a világháborút. A király ifj. Andrássy Gyulát nevezte ki külügyminiszternek, és azt tervezte, hogy Károlyi lesz a magyar miniszterelnök, de az arisztokrata körök nyomására ezt visszavonta. A népnek ekkor már elege volt a háborúból, Károlyit a béke apostolának tartották, a király árulását pedig undorítónak. Forradalomközeli hangulat uralkodott Pesten.
Az emlékirat legmeghatóbb részéhez érkeztünk: Károlyi a feleségét küldte Bécsbe Andrássyhoz követségbe, Kata azonban nem tudta meggyőzni a szüleit. Andrássy szándéka az volt, hogy a Monarchiának kell különbékét kötnie, mert Magyarország úgy jobban jár. Károlyi németellenes, és ha miniszterelnök lesz, akkor biztos, hogy forradalom és trónfosztás lesz, sőt a háború elvesztéséért is vejét okolta. Ifj. Andrássy Gyula rövidlátó politikájában semmiképpen nem akarta elismerni, hogy a Monarchia gyakorlatilag már megszűnt létezni, és az a sors jutott neki, hogy szétrombolja édesapja egész életművét: szakítson Németországgal és elismerje Szlovákia függetlenségét. Mire Kata visszatért Pestre, már kitört a forradalom...Azt utólag a grófnő is elismerte, hogy a Károlyi-kormány helyzete reménytelen volt. A koalíciós kormányról így vélekedett: "Szerencsétlen fegyvertársak, akik csak abban egyeznek meg, hogy mit nem akarnak, és abban, hogy mindig a másikat teszik felelőssé azért, amit nem tudnak megvalósítani saját programjukból. Az ilyen koalíciók közös nevezője a negatívum. Ameddig valami ellen harcolnak, sikeresek, de ahogy egy új rendszert kell felépíteni, ez az improduktív hintajáték csődöt mond." Egyes gondolatai a mai napig érvényesek: "Aki népszerű politikai vezető akar lenni Magyarországon, annak mesterien kell értenie ahhoz, hogyan hízeleghet a nemzet hiúságának."
A Vyx-jegyzék pecsételte meg Károlyi sorsát: elfogadni nem lehetett, de visszautasítani sem, mert az addigi politikájának csődjét jelentette volna. Károlyi félreállt, és jött a Tanácsköztársaság. Bár megbuktatták őket, a grófnő még mindig szimpatizált Kun Bélával, bízott a Vörös Hadseregben és a világforradalomban. Károlyi a diplomáciában is részt vett, és elérte, hogy az antant megbízott Magyarországra jöjjön; tehát a diktatúrának tető alá hozta azt, ami saját kormányzása alatt nem sikerült, de Kun Béla végül nem írta alá a viszonylag kedvező feltételeket. Végül 1919. július 4-én, miután a grófnő felépült második lánya születéséből, hagyták el az országot, mert úgy érezték, semmi értelme, hogy maradjanak, az országon már nem tudnak segíteni.
Itt ér véget az emlékirat első kötete.
