
A 19. század folyamán két jelentős nemzetállam jött létre: Olaszország és Németország. Noha mindkét helyen már 1848-ban megpróbálkoztak forradalom útján a területek egyesítésével, kiderült, hogy ez csak felülről irányítva, terv szerint sikerülhet a Habsburgok ellenében.
A német egység létrejötte összeforrott Otto von Bismarck nevével, akinek legfőbb külpolitikai célként a kisnémet egység megvalósítása lebegett szeme előtt. Ehhez először a Habsburg államot kellett legyőzni, ami a hátultöltős puska használatával sikerült. 1870-ben a franciákkal folytatódott a konfliktus. A poroszok dolgát nehezítette, hogy III. Napóleon hadseregének puskája fejlettebb volt, ám a sereg összességében szervezetlenebb, képzetlenebb. A háborús felek mindkét oldalon több mint egy millió katonát állítottak hadrendbe, s az áldozatok száma elérte a 160 ezret - többségükben franciák. Miután a poroszok megnyerték ezt a küzdelmet, már semmi nem állhatott a német egység útjában.
1871. január 18-n a versailles-i kastély tükörtermében kiáltották ki a Német Császárságot, melynek élére I. Vilmos császár került. Annak ellenére, hogy a császárral szemben négyszer követtek el merényletet, Vilmos népszerű uralkodónak számított.