74 éve (1936) szállta meg a Rajna-vidéket Németország.Az 1919. június 28-i versailles-i szerződéssel térdre kényszerítették a katonailag amúgy is kivérzett Németországot. Németország elveszítette Elzászt és Lotharingiát, illetve a Memel-vidéket. A Saar-vidék népszövetségi közigazgatás alá, a Rajna bal partja szövetségi megszállás alá került, a Rajna jobb partját pedig demilitarizálták.
Németország belenyugodott a győztes hatalmak által diktált szerződésbe és a jóvátételi politika teljesítése mellett foglalt állást. Mi több a stresemanni békepolitika jegyében 1925 őszén a fennálló határok biztosítása érdekében a svájci Locarnóban nemzetközi garancia született a béke fenntartására. Ennek a szerződésnek egy lényeges pontja volt, hogy Németország elismeri a korábban rögzített határokat és tiszteletben tartja a Rajna-vidék demilitarizálását. Néhány év elteltével viszont komoly változások mentek végbe a nemzetközi politikában.
A gazdasági világválság hatásaként a német nacionalista erők megerősödtek és rövidesen Németország külpolitikai állásfoglalása is megváltozott. Miután Hitler hatalomra került a jóvátételi politika helyét a revizionista elképzelések vették át. A Saar-vidék népszavazással 1935-ben tért vissza, így a következő feladat a Rajna-vidék teljes körű visszaszerzése volt.
1936. március 7-n a hajnali órákban a Wehrmacht 30 ezer katonája bevonult a Rajna-vidékre. Ez egy tipikus hitleri blöff volt. A Führer nem ismerhette a nagyhatalmak ellenválaszát, ezért parancsba adta, hogy ha a német csapatok ellenállásba ütköznek, akkor azonnal vonuljanak vissza. A német katonai akció azonban teljesen simán ment végbe. A népszövetségi hatalmak agresszorrá nyilvánították Németországot és egy szolíd elítéléssel lezárták a kérdést.
