Gondolatok a könnytárból

89 éve (1920) fogadta el a magyar törvényhozás a numerus clausust.
1920. szeptember 26-n a magyar nemzetgyűlés elfogadta a nem keresztény származásúak (=zsidók) egyetemi felvételét szabályozó (=szűkítő) ún. "numerus clausus"-t (=zárt szám). Teleki Pál miniszterelnök érdeme, hogy így Európában először hazánkban korlátozták a zsidók jogait. Az 1920. évi XXV. törvénycikk "A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdasági karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" szólt akképp, hogy "arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz, nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj, vagy nemzetiség országos arányszámát". Noha a zsidóság nem volt nemzetiség, a végrehajtás során annak tekintették őket, vagyis ez a kitétel valójában az izraelita vallású hallgatók továbbtanulásának korlátozására született. Ezzel megsértette az állampolgári jogegyenlőséget, és csorbította a magyar zsidóság 1867-ben biztosított teljes politikai emancipációját. A nemzetiségek arányára vonatkozó bekezdést 1928-ban hosszú viták után hatályon kívül helyezték, majd 1939-ben állították vissza még szigorúbb formában.

496 éve (1513) Vasco Nunez de Balboa lett az első európai, aki megpillantotta a Csendes-óceánt.
A Panama-szorost még 1501-ben fedezte fel egy másik spanyol kalandor, Don Rodrigo de Bastidas. Utána egy évvel meglátogatta ezt a helyszínt maga Kolumbusz Kristóf is. Amerika felfedezője egyébként negyedik, utolsó újvilági utazásán vett részt ekkor. Balboának helybéli indiánok, illetve kísérői javasolták, hogy érdemes felmásznia egy magaslatra, mert onnan egy eddig ismeretlen tengert pillanthat meg. Eredetileg Déli-tengernek nevezték (Mar del Sur) ezt a nagy vizet, mivel a földszorostól délre helyezkedett el. A Csendes-óceán mai nevét egyébként Magellánnak, a portugál hajósnak köszönheti, aki 1520 táján járt errefelé. Hat évvel az óceán felfedezése után, 1519-ben lefejezték Balboát, miután összetűzésbe keveredett Pedrarias-szal, az ottani spanyol kormányzóval. Balboát egyébként annak a városnak, Aclának a főterén végezték ki, amelyet éppen ő alapított pár évvel azelőtt.

454 éve (1555) köttetett meg az augsburgi vallásbéke.
V. Károly és a birodalmi rendek egyezménye értelmében megszűnt az addigi vallási egység és az egész birodalomban, elismerték jogilag a "Confessio Augustaná"-t (Ágostai Hitvallás 1530. VI. 25.), a lutheri tanításokat. Ezzel befejeződtek a reformáció korának vallási harcai.
A birodalom fejedelmeinek ezáltal joguk lett dönteni arról, hogy a két felekezet közül melyikhez tartozzék a tartomány a "cuius regio - eius religio" ("akié a föld - azé a vallás") elvének megfelelően az alattvalók a fejedelem vallását kell hogy kövessék. Ha erre nem hajlandók, ki kell vándorolniuk. Problematikus az áttérés az egyházi fejedelmek esetében, mert az egyezmény értelmében ha a lutheri hitre térnek át, elvesztik hatalmukat és földjüket, mely a katolikus egyház birtokában marad.

270 éve (1739) született Patyomkin.
A későbbi III. Péter orosz cár 1745-ben vette feleségül az Anhalt-Zerbst házból származó német ajkú Sophie Auguste Friderike hercegnőt. Házasságuk rövid időn belül megromlott, Katalin ezért férjét még annak életében szeretők hadával pótolta. III. Péter meggyilkoltatása után Katalin vált a hatalom egyedül birtokosává. Az orosz cárnő kegyenceinek, szeretőinek soraiban az Orlov fivérek mellett Patyomkin neve a legismertebb.
Az alacsony sorból származó Patyomkin a moszkvai egyetem befejezése után az orosz hadsereg tagja lett, ahol fényes karriert futott be, többek között Katalin kitüntető figyelmének köszönhetően.
Patyomkin változásokat vezetett be a katonai életben: a hadseregben alkalmaztott szigorú büntetéseken enyhített, betiltotta a testi fenyítést és létrehozta a fekete-tengeri flottát. Miután 1783-ban a hadsereg főparancsnokaként annektálta a Krím-félszigetet, Katalint egy krími utazásra csábította, mely során a dél-oroszországi „csodafalvakat” kívánta a cárnőnek bemutatni, ezeket nevezzük Patyomkin-falvaknak.
Miközben a cárnő ezeket a falvakat látogatta, addig az ottélőkről a boldogság és a jólét sugárzott, Katalin elutazása után azonban a színjáték összeomlott. Nyilvánvalóvá vált a szomorú orosz valóság, ami a XVIII. században is jellemezte a paraszti sorban élők helyzetét: mérhetetlen szegénység, földesúri kizsigerelés, éhínség. A csillogó látszat és lehangoló valóság éles szembenállásának eredeti szinonímájává vált azóta a Patyomkin-falu elnevezés.

963 éve (1046) ölték meg Gellért püspököt
Gellért püspök 980-ban született előkelő velencei családban. A fiú kolostorba került, ahol egyre erősödött az a késztetése, hogy személyesen járja be a Szentföldet. Apja ezt megtette, azonban ott meggyilkolták. Gellért eközben Bolognában folytatta tanulmányait. Fiatalon választották apáttá, de hivataláról lemondott, mivel szentföldi küldetését akarta teljesíteni.
1015-ben indult útnak, de egy vihar a dalmát partvidékre sodorta, ahol a pannonhalmi apát rábeszélésére inkább Magyarországra jött. Itt találkozott I. (Szent) István királlyal, aki azonnal bizalmas feladatokkal látta el. Rábízta Imre hercegnek a nevelését, majd diplomáciai küldetéseket is teljesített. Gellértnek hamar elege lett a mozgalmas életből, ezért 1023-ban a bakonybéli remeteséget választotta.
1030-ban a magyar király még nehezebb pozícióval látta el: ő lett Marosvár (Csanád) első püspöke. A terület korábban Ajtonyé volt, és Gellértre hárult az a feladat, hogy itt élő népeket megtérítse. Gellért nagyon jelentős egyházszervező tevékenységet végzett: templomokat alapított, megszervezte a papok képzését, keresztelt.
István király halála után újabb kihívások vártak rá. Péter bizonytalan uralmát, majd Aba Sámuel kegyetlenségeit nehéz szívvel szemlélte. Péter másodszori király a magyarok nem tűrték, ezért Vazul fiainak visszahívása mellett döntöttek. Ekkor pogánylázadás is kirobbant. Gellért éppen András herceg üdvözlésére indult püspöktársaival Pest felé, amikor a pogányok rávetették magukat, letaszították a Kelen-hegyről, és mivel ekkor még élt, mellkasába dárdát döftek, és fejét egy kövön szétverték. Maradványait először a pesti plébániatemplomban helyezték el, majd ünnepélyes körülmények között átszállították Marosvárra. Mivel sok csoda fűződött ereklyéihez, 1083-ban őt is szentté avatták.

93 éve (1916) született Aldo Moro.
A híres olasz politikus a II. világháború után az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja lett, majd később is képviselő maradt. Kereszténydemokrata politikusként mindig pártja baloldalán helyezkedett el, így a legkompromisszumkészebb politikusok egyike volt, aminek köszönheti előrejutását. Több kormánytisztséget is betöltött, többször volt miniszter, és ötször választották miniszterelnöknek. 1978. március 16-n a Vörös Brigádok nevű szélsőbaloldali terrorszervezet elrabolta, öt testőrét megölte. Életéért cserébe 13 társuk szabadon bocsátását követelték. A kormány több ízben megtagadta az ultimátum teljesítését, s elrablói csaknem két hónapos fogva tartás után Rómában (vagy a közelében) meggyilkolták. Holttestét május 9-n Rómában egy gépkocsi csomagtartójában találták meg.

45 éve (1964) független Málta.
A stratégiai fontosságú sziget sok birodalom része volt a punoktól Bizáncig. 1530-ban a johanniták telepedtek le, akik innen kapták végső elnevezésüket. A 18-19. század fordulóján a franciák és az angolok vetélkedtek a területért, az 1814-es párizsi béke értelmében a britek lettek a sziget urai. Málta 1964-ben függetlenedett Nagy-Britanniától. Az akkori alkotmány elismerte II. Erzsébet angol királynőt mint a szigetország államfőjét - akit a főkormányzó képviselt -, 10 évvel később alakult a szigetország köztársasággá.

87 éve (1922) vették fel hazánkat a Népszövetségbe.
1922-ben a Népszövetségbe való felvétellel Magyarország visszatért a térképre, vagyis a nagyhatalmak teljes jogú államként ismerték el - hivatalosan. Ami annyit jelent, hogy a forradalmak utáni zűrzavaros helyzetet lezártnak tekintették, a konszolidációt befejezettnek.
1934-ben a Szovjetuniót vették a Népszövetségbe ezen a napon. Az kommunista állammal jó viszonyt próbáltak kialakítani, aminek jegyében felvették a Tanácsba Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán és Németország mellé. A döntés helyességét mutatja, hogy (Németország 1935-ös kilépése után) 1939-ben kizárták a Szovjetuniót.
1973-ban ezen a napon vették fel az NDK-t és az NSZK-t az ENSZ-be, amelyek 1990-ben Németország néven egyesültek.

48 éve (1961) halt meg Dag Hammarskjöld, ENSZ-főtitkár.
Dag Hammarskjöld Jönköping-ben született 1905. július 29-n. A filozófia és a közgazdaság-tudományok doktora volt és egyetemi tanár. Ezután a Svéd Állami Bank titkára, majd pénzügyi államtitkár lett. Több magas állami tisztség után tagja, majd 1951-ben vezetője lett a svéd ENSZ-delegációnak. 1953-tól haláláig az ENSZ főtitkári tisztét töltötte be. Hivatali ideje alatt nagy súlyt fektetett az ENSZ békefenntartó hatalmi jellegének erősítésére, s feladatának tekintette a dekolonizáció folyamatának felgyorsítását. 1961-ben Rhodesia és Kongó határán, ahová a polgárháborús konfliktus rendezése miatt érkezett volna - azóta is vitatott körülmények között - repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. 1992-ben ismét olyan adatok kerültek napvilágra, hogy gépét lelőtték. Halála után - 1961-ben - Nobel-békedíjjal tüntették ki.

29 éve (1980) alakult meg a Szolidaritás
Az 1970-es évek második felében Lengyelországban a mély gazdasági válság miatt jelentős áremelést hajtott végre az akkor már agrárimportra kényszerült mezőgazdasági ország. Az amúgy is lázongásra igen hajlamos lengyel nép ezt nehezen tűrte. 1980 szeptemberében (egyesek szerint 17-n) alakult meg a Szolidaritás elnevezésű független lengyel szakszervezet, melynek rövid időn belül több millió tagja lett Lech Walesa vezetés alatt. Céljuk elsősorban az árak le-, a fizetések felszállítása volt, illetve hosszabb távú a politikai, gazdasági és társadalmi reformokat sürgettek.
A szocialista vezetés csak egy évvel később tudott érdemben reagálni az ellenőrzése alól kikerült mozgalomra, amikor is hadiállapotot rendelt el. Ez annyit jelentett, hogy kijárási tilalom lépett életbe, tankok cirkáltak az utcákon, a függetlenedő médiumokat betiltották és a veszélyesnek ítélt ellenzékieket elfogták. Így került Walesa is börtönbe, ahonnan 1982-ben szabadult.
A kezdeti nehézségek ellenére, mind a Szolidaritás, mind pedig Lech Walesa sikeres pályát futott be. A Szolidaritás, miután 1981-ben betiltották, földalatti mozgalomként tovább működött, sőt 1989 nyarán kilépve az illegalitásból, a választásokon a legtöbb szavazatot szerezte meg. Walesa pályája is felfelé ívelt, hiszen a lengyel munkásból lengyel elnök lett, de előtte, még 1983-ban begyűjtötte az igen értékes béke Nobel-díjat.

39 éve (1970) kezdődött a palesztin belháború.
Jordánia 1921-ben jött létre, amikor Anglia (konkrétan W. Churchill gyarmatügyi miniszter) kettéosztotta a török uralom alól "felszabadított" Palesztinát: Transzjordániára és Palesztina domíniumra. Előbbi hivatalosan 1950-től Jordánia, mivel bekebelezte Ciszjordániát, és a király ezzel is jelezte, hogy végleg igényt tart rá.
1970-ben ezen a napon Jordániában elkeseredett harcok robbantak ki az Arafat vezette PFSZ és II. Husszein király hadserege között (fekete szeptember). A hatalomátvételt megkísérlő Arafatot Szíria, míg Jordániát Izrael támogatta, ám a háborús eszkaláció helyett Nasszer közvetítésével 27-n fegyverszünet jött létre, amely meghagyta a PFSZ élén Jasszer Arafatot, ám Jordániából menniük kellett. Ekkor tette át székhelyét Dél-Libanonba, amely azóta is terrorista gócpont, igaz azóta már a Hezbollah a terület ura.

93 éve (1916) vetették be az első tankot.
Az osztrák Günther Burstyn már 1911-ben kifejlesztette a tank tervét, azonban nem lelt az osztrák-magyar védelmi minisztériumban támogatóra. Ezt követően Burstyn a német kormánynál próbálkozott, de hasonló elutasításban volt része, mint hazájában.
A terv eddigre alapvetően nyilvános lett, és az angolok  valósították meg (részben Churchill nyomására) saját modelljüket.
Az I. világháborúban Franciaország északi részén, Cambrai mellett, a francia-német hadszíntéren megkezdődött somme-i csatában az angolok 1916. szeptember 15-n alkalmaztak először páncélozott járműveket, úgynevezett tankokat, amelyek képesek voltak átjutni a gránáttölcséreken és a lövészárkokon is. Az angol gyárak szeptember elején 49 tankot szállítottak le, de 17 már útban a front felé elromlott. Végül kilenc páncélost vetettek be, amelyek Fleurs falu mellett áttörték a német állásokat és mélyen előrenyomultak. Az angolok azonban nem tudták kihasználni az áttörést, mert hiányzott az utánpótlás, s így a harckocsik bevetése akkor még nem bizonyult döntőnek.

494 éve (1515) semleges Svájc.
Az itáliai belharcok miatt a pápa a svájci kantonok segítségét kérte, és Zürich és Luzern önkénteseket indított Rómába. Ekkor (1506 január 12-n) jött létre a vatikáni Svájci Gárda. Az itáliai harcokba a francia király is beavatkozott és 1515. szeptember 14-n a marignanoi csatában legyőzte a milánóiakat, akiket szintén svájci zsoldoscsapatok erősítettek. A vereség (ami miatt Milanot megszállták a franciák) hatására a Svájci Államszövetség kinyilvánította örök semlegességét. Ettől kezdve az ország semmilyen külföldi konfliktusban nem vett részt, egyetlen kivétel a vatikáni Svájci Gárda, amely csak azért teheti ezt meg, mert tagjai (bölcs pápai döntés értelmében) vatikáni állampolgárságot kapnak.
A svájci semlegességet hivatalosan az 1814-es bécsi békekonferencián fogadta el Európa.

108 éve (1901) ölték meg McKinley-t.
1901-ben ezen a napon halt bele William McKinley, amerikai elnök a Leon Czolgosz által szeptember 6-n okozott sérülésekbe.
McKinley elnök nagy súlyt fektetett a külpolitikára, az állandó hadsereg létszámát 100 ezer főre növelte és magas védővámokat vezetett be. Vagyis azt tervezte, hogy az USA lesz a világ első számú katonai és gazdasági hatalma (akkoriban még a Monroe-elv határozta meg az amerikai politikát, vagyis Amerika az amerikaiaké - McKinley szakítani akart ezzel). Ő idejében annektálták Puerto Ricot, Hawaiit és a Fülöp-szigeteket. Mindez viszont nagyon nem tetszett az anarchistáknak, akik (ld. Sissi) válogatás nélkül ölték meg a világ vezetőit, ha tudták.
Az új elnök egyébként az addig alelnök, Theodore Roosevelt lett.
Az USA történetében eddig 4 elnököt gyilkoltak meg: Lincoln (1865), Garfield (1881), McKinkley (1901) és Kennedy (1963).

78 éve (1931) robbant fel a biatorbágyi vasúti híd.
1931. szeptember 13-n 0 óra 20 perckor Matuska Szilveszter bécsi kereskedő felrobbantotta a biatorbágyi vasúti viaduktot, melyen éppen akkor egy Bécs felé közlekedő gyorsvonat haladt át. A vonat első hat kocsija és a mozdony a mélybe zuhant, több szerelvény pedig életveszélyesen lógott lefelé a völgyhídról. A tragédia során 22 ember vesztette életét, 17-n pedig súlyosan illetve életveszélyesen megsebesültek. Mivel a merénylet magyarokat, osztrákokat és németeket egyaránt érintett, a hatóságok nagyerőkkel kezdték meg a nyomozást az elkövető után.
Matuska Szilveszter neve, mint lehetséges elkövetőé néhány hétig fel sem merült, hiszen az őrült kereskedő, tökéletesen játszotta a balesetet szerencsésen megúszó áldozat szerepét. Október elejére azonban a hatóságok egyre több bizonyítékot gyűjtöttek össze Matuska Szilveszter ellen. A nyomozás során kiderült, hogy a 39 éves férfi - állításával ellentétben - nem egy gyár igazgatója, hanem csak egy egyszerű alkalmi kereskedő, aki szeptember 13-n nem is utazott a tragikus balesetet elszenvedett vonaton.
Matuska kezdetben csak részleges beismerő vallomást tett, majd végül az egész merényletet magára vállalta. A bűnelkövetőt két bíróság is elítélte: az osztrákok hat év fegyházra, a magyarok pedig 1937-ben, a Magyarországra történő átszállítást követően életfogytiglan tartó börtönbüntetéssel sújtották.
A nemzetközi nyomozások során arra is fény derült, hogy Matuskának nem ez volt az első véres akciója. A korábban Németországban végrehajtott jüterborgi és az ausztriai ansbachi terrorcselekmények mögött is ő állt.

36 éve (1973) került hatalomra Pinochet.
Miután 1973. szeptember 11-n a chilei katonai junta erői porig bombázták Allende elnök palotáját, szeptember 13-n feloszlatták a parlamentet és a bombázásban meghalt elnök helyére, a Nemzeti Párthoz közelálló tábornokot, Augusto Pinochetet nevezték ki.
A korábbi elnök, a szocialista színekben induló Allende az 1970-es elnökválasztás során elért eredményével lett Chile államfője. Sokaknak már megválasztásának körülményei sem tetszettek, mivel a nagybirtokosok és konzervatívok jelöltjét mindössze 0,5 százalékkal megelőzve, a szavazatok 36,3 százalékával nyerte meg a demokratikusnak mondható kampányt.
Nem segítette legitimitásának megerősítésében, hogy konzervatív ellenzékének értelmezése szerint, akkor válhat valaki Chile elnökévé, ha a szavazatok legalább 50 százalékát begyűjti. Ráadásul Allende nemcsak szocialista programot hirdetett, hanem a nagybirtokosok és gyártulajdonosok legnagyobb megbotránkozására, el is kezdte annak végrehajtását.
Több nagyvállalatot államosítatott, sőt egy földreformkísérletet is megpróbált véghez vinni, amely azonban félbe maradt. Allende eltökéltségéről azonban ellenlábasait végképp meggyőzte Fidel Castro négyhetes útja, melyet 1971 végén ejtett meg a dél-amerikai államban.
Innetől fogva a konzervatív ellenzék, illetve 1973 nyarától a szocialistákkal addig koalíciót alkotó kereszténydemokraták is azt vetették Allende szemére, hogy baloldali diktatúra kiépítésére törekszik. A „szocializmus chilei útjától” és Allende államosító politikájától félve 1973. június 29-n a jobboldali Nemzeti Párthoz kötődő személyek már megpróbálták eltávolítani Allendét, de ez ekkor még nem sikerült.
Szeptember 11-n azonban a katonai tábornokok egy része puccsot hajtott végre Allende ellen. Brit Hawker típusó vadászgépek bombázták porrá az elnöki palotát, melyben éppen ott tartózkodott a szocialista elnök. Allende egyes információk szerint öngyilkos lett, mások szerint viszont a bombázás során halt meg.
Szeptember 13-n a négy katonai tábornok vezetője, Augusto Pinochet feloszlatta a parlamentet, és innentől kezdve az ellenzék teljes elnyomásával katonai diktatúrát gyakorolt egészen 1990 márciusáig. Azóta többször felvetődött, hogy Pinochetet az 1973 és 1990 közötti tetteiért felelősségre vonják.
(A képen Pinochet és Allende látható)

177 éve (1832) született borosjenői és szegedi gróf Tisza Lajos.
Tisza Kálmán két évvel fiatalabb testvéröccse Debrecenben, majd Berlinben tanult. Politikai pályája 1861-ben indult, majd Deák Ferenchez csatlakozott 1865-ben, részt vett a kiegyezés előkészítésében. Két évvel később már Bihar vármegye főispánja volt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke és vezetője 1870-től. 1871-től 1873. decemberi lemondásáig több kormányban viselt miniszteri tisztséget. 1879-ben a szegedi árvíz után Szeged város újjáépítésének királyi biztosa – munkálkodása elismeréséért 1883-ban grófi címet kapott, Szeged pedig díszpolgárává és parlamenti képviselőjévé választotta. A királyi személye körüli miniszter tisztségét 1892 és 1894 között töltötte be a Wekerle-kormányban. 1898. január 26-n hunyt el a fővárosban.
Szegeden a Tisza Lajos körút és Széchenyi téri szobor őrzi az emlékét.

268 éve (1741) tette a magyar nemesség leghíresebb felajánlását.
Tizenkét éves szünet után ismét országgyűlésre gyülekeztek a magyar rendek Pozsonyban. A Habsburg Birodalom felbomlása, széthullása egyáltalán nem látszott kizártnak, ám a magyar nemesség látványosan felsorakozott a fiatal királynő, Mária Terézia mögé. A korábbi országgyűléseken gyakran elhangzott szavak - "Vitam et sanguinem pro rege nostro!" (Életünket és vérünket királyunkért!) - most konkrét tartalmat nyertek: az országgyűlés általános nemesi felkelést határozott el, ezenkívül 30 ezer gyalogos katona hadba küldését ígérte. A három régivel együtt kilenc gyalog- és tizenegy huszárezredet szereltek fel, a megajánlott 30 ezer helyett végül is 21 ezer katonával. A magyar rendeket persze nem a szép királynő szívhez szóló beszéde vagy trónörökös, a babakorú József sírása hatotta meg (aki valójában jelen sem volt). A vesztes török háború után alig két évvel a Török Birodalom újabb támadása nagyon is fenyegető lehetőségnek tűnt, ennek pedig csak egy erős Habsburg Birodalom állhatott ellent. Ráadásul Rákóczi halála (1735) után a nemeseknek alkalmas királyjelöltjük sem volt, így a magyar nemesség nagy része, ha nem is fenntartások nélkül, de elfogadta a Habsburg-uralmat, sőt, harcolni is hajlandó volt érte.
Persze ne felejtsük el, hogy a nagylelkű felajánlás során elsősorban nem a saját életüket, hanem a jobbágyaikét ajánlották fel a nemesek...

627 éve (1382) halt meg I. Lajos királyunk.
Az Anjou-ház magyarországi ágából származó Lajos I. Károly és Lokietek Erzsébet házasságából született 1326. március 5-n. 1330-ban szerencsésen túlélte Zách Felicián a királyi család ellen elkövetett merényletét. 1342. július 21-n koronázták magyar királlyá, majd 1370-ben őáltala lett perszonálunió Lengyelországgal. Apjától egy jól szervezett, gazdag országot örökölt, amit félig romlásba döntött. Uralkodása a magyar történelem egyik fényes korszaka hadügyi, míg meglehetősen siralmas gazdasági szempontból. Lajos a szélrózsa minden irányába - Nápoly, Litvánia, Havasalföld - indított hadjáratokat, sikeresnek azonban csak a dalmát partvidékért folytatott küzdelem tekinthető, a többi pénzpocsékolás volt csupán. A király személyesen is bekapcsolódott a harcokba, többször meg is sebesült.
Belpolitikájának egyik jelentős lépése volt az ún. 1351-es törvények kiadása (legfőbb része az ősiség törvénye), amely a köznemesség megerősödését szolgálta. Sokat tett a katolikus egyházért, jelentősen támogatta a pálosokat, több kolostor alapítása is az ő nevéhez köthető. Uralkodása alatt került sor a rövid életű pécsi egyetem (az első magyar egyetem) megalapítására is. Élete vége felé már visszavonult, titokzatos bőrbetegsége mellett az is aggaszthatta, hogy Kotromanic Erzsébettel kötött házasságából csak leányok születtek. Nagyszombat városában halt meg, Székesfehérvárott temették el. Halála után az ország olyan anarchiába süllyedt, mint az Anjouk uralma előtt.

111 éve (1898) gyilkolták meg Sissit.
Wittelsbach Erzsébet, osztrák császárné és magyar királyné ismertebb nevén Sissi szerencsétlen életű volt. Alapvetően sikertelen házasságát egy fatális véletlen zárta le, egy anarchista merénylete.
Luigi Luccheni, egy olasz anarchista Genfben arra készült, hogy megölje az olasz uralkodót. Azonban nem volt ötven frankja, hogy vonaton Rómába utazzon, ezért más áldozatot keresett. Megtudta, hogy Orléans hercege Genfben van, ezért őt kísérelte megölni. Fel-alá sétált a Genfi-tó partján, hátha meglátja, ám hiába. Már-már elunta magát, mikor meglátta Sissit, aki egy gőzösre akart felszállni. Luccheni úgy megörült, hogy végre meglátott egy királyi családból származó embert, hogy rögtön odaszaladt és reszelőjével szíven szúrta. A seb apró volt, ám mély, a császárnőt még visszavitték szállodájába, ám egy órán belül meghalt.

457 éve (1552) ostromolta sikertelenül a török Eger várát.
Temesvár elfoglalása után a Kara Ahmed pasa vezette török fősereg az újonnan épült szolnoki vár alatt egyesült Hadum Ali budai pasa csapataival és a 60-70 ezer fősre dagadt sereg szeptember 9-11. között érkezett a "Felvidék kapujá"-nak tartott egri vár alá, amelyet Dobó István vezetésével mintegy 2500 főnyi őrség védelmezett. A harmincnyolc napos ostrom azonban a jelentős túlerő, árulás, majd az egykori székesegyházban elraktározott lőpor felrobbanása ellenére is sikertelen maradt. A törökök október 18-n megkezdték a visszavonulást. Az egri vár védőinek kitartása óriási pszichikai hatást fejtett ki, hiszen bebizonyosodott: némi szerencsével kisszámú őrség is ellenállhat a hódító szultán tengernyi hadának.
Dobó István az ostrom után felmentését kérte, majd Kendy Ferenccel együtt erdélyi vajdává nevezték ki. Az 1560-as években a lévai kapitány, majd a bányavidéki főkapitány volt, mígnem uralkodóellenes összeesküvésben való részvétellel vádoltak meg és vetették börtönbe vagyon- és fővesztés várható ítéletével. Az uralkodó akkoriban gyakran szerezte meg ezzel a módszerrel a nem elég talpnyaló nemesek vagyonát. Az egri hősnek sikerült fogságából megszöknie, ám néhány héttel szabadulása után, 1572 májusában távozott az élők sorából. Eger várát 1596-ban foglalta el a török, miután a védők ostrom nélkül elvonultak.

443 éve (1566) került török kézre Szigetvár.
I. Szulejmán szultán hetedik magyarországi és egyúttal élete utolsó hadjáratára május 1-n kelt útra Isztambulból. A mintegy 100 ezres seregből a szultán Pertev pasát Gyula ellen rendelte, maga pedig a Dél-Dunántúl kulcsa, Szigetvár ellen vonult. A várat Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány védelmezte mintegy 4300 katonával és polgárral, valamint hatvannál több ágyúval. A horvát származású parancsnok 1529-ben részt vett Bécs védelmében, majd 1542 és 1557 között horvát bánként igyekezett feltartóztatni az ország és saját birtokai ellen törő hódítókat. Zrínyi mind katonailag, mind lelkileg felkészült a végsőkig való helytállásra.
Az ostromot augusztus 6-n több mint 200 kisebb ágyúval megkezdő szultáni seregnek tizenhárom napra volt szüksége az ó- és újváros elfoglalásához és a várat övező tó lecsapolásához. Az óváros eleste után a védők a belső várba húzódtak vissza, mely 26-n és 29-n visszaverte a rohamot. (Eközben a Győr előterében felsorakozó császári sereg tétlenül szemlélte az eseményeket; a Bécs előterét védelmező Győrt fontosabbnak tartották Szigetnél, nem beszélve arról, hogy Zrínyi szálka volt szemükben...) Végül a török aknászok szeptember 5-n felrobbantották a Fellegvár egyik bástyáját. A szultán időközben meghalt, ám ezt eltitkolták serege előtt, és szeptember 8-i ostrom megpecsételte a romhalmazzá lőtt belső várba szorulók sorsát. Zrínyi ekkor összeszedte megmaradt embereit és kitört a várból. Ez a jelenet a hősiesség egyik szimbólumává vált, ám valójában csak az öngyilkosság egy látványos formája volt.

197 éve (1812) zajlott a borogyinoi csata.
1812-re világossá vált, hogy Oroszország nem tartja be a kontinentális zárlatot, amellyel Napoleon az angolokat akarta térdre kényszeríteni. Sándor cárt az is nyugtalanította, hogy a Varsói Nagyhercegség révén a lengyel nemzeti törekvések is támogatást kaptak. A konfliktus elkerülhetetlen volt. Az oroszországi hadjárat 1812 júniusában indult meg úgy 600 ezer fővel, hogy Moszkvát elfoglalják. A nem várt utánpótlási ellátási nehézségek következtében sokan dezertáltak. Az oroszok nem bocsátkoztak nyílt küzdelemben, fokozatosan adták fel állásaikat, de közben mindent felperzseltek. A cár Kutuzov herceget nevezte ki hadügyminiszterré, aki a törökök elleni háborúban komoly tapasztalatot szerzett. A főütközet szeptember 7-n reggel hatkor kezdődött Borogyino mellett. A franciák 100 ezer emberrel támadtak, az oroszok védekeztek, komoly tüzérségi párbaj alakult ki. A császár, akit betegség gyötört kivonta magát az irányításból. Lassan sikerült elfoglalni az orosz állásokat, azonban a katonák fegyelmezetten vonultak vissza, nem tört ki a pánik. Az oroszok több mint 43.000 embert veszítettek, a francia áldozatok pedig a császár bevallása szerint legalább 30.000-re rúgtak. (Napoleon adatait fenntartásokkal kell fogadnunk.) Különösen sok volt a tiszti áldozat. Mivel az oroszok vonultak vissza, Napoleon győzött, ám semmit sem nyert. Egy hét múlva, 14-n bevonult a kiürített fővárosba, amit másnap az oroszok felgyújtottak, így a francia katonák nagy része fedél nélkül maradt. Október 24-n folyamatos ellenséges támadások közepette Napoleon kivonult Moszkvából. Végül a Grande Armée töredéke maradt életben. A kudarc gyakorlatilag Napoleon bukását jelentette, mert immár az ellenfél lényegesen nagyobb sereggel rendelkezett.

61    éve (1948) alakult meg az ÁVH.
A politikai rendőrség (ÁVO=Államvédelmi Osztály) megszervezése kezdettől a szovjet katonai és állambiztonsági szervek képviselőinek közreműködésével folyt. Vezetője Péter Gábor volt. Biztonsági feladatok ellátására alakult meg 1945. március elején a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya, majd a gazdasági viszonyok rendőri felügyeletére július végén létrehozták az ún. Gazdasági Rendőrséget. Mindegyik szerv feladatkörébe megelőző és megtorló, illetve felderítő jellegű intézkedések, internálások stb. tartoztak. 1948. szeptember 6-n megszüntették a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya elnevezést, s helyette a szervezet neve a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága lett, amelynek élére Péter Gábor került. A továbbfejlesztésről szóló javaslat rögzítette, hogy az ÁVH "formálisan állami, ténylegesen pártszerv; a párt politikai bizottságának a szerve". Felette a felügyeletet - a Minisztertanács megbízásából - a belügyminiszter gyakorolja. A létszámot 28 ezer főben állapították meg. Az ÁVH feladatai elvégzésére bizalmi hálózatot építhetett ki, őrizetbe vételeket foganatosíthatott, házkutatásokat tarthatott, és nyílt nyomozásokat - kihallgatást - végezhetett. A felderített és őrizetbe vett "ellenséget" az igazságügyi hatóságoknak kellett átadnia. Az ÁVH saját felügyelete alá két börtön és több internálótábor tartozott, majd később (1950. február 1-től) az elhárító szolgálatot a Honvédelmi Minisztériumtól is az ÁVH-hoz csatolták. Az ÁVH-n folyó vizsgálatokba Rákosi mellett Farkas Mihály is aktívan beavatkozott, s így a szervezet által előkészített majd lefolytatott koncepciós perekben is nagy részük volt.

37 éve (1972) történt a müncheni tragédia
Az olimpiák történetében először az egész világon - így Magyarországon is - közvetlen televíziós közvetítésekben lehetett nyomon kísérni az eseményeket. Sajnos a legnézettebb az arab terroristák brutális támadása volt. Szeptember 5-n kora reggel a Fekete szeptember nevű arab terroristacsoport tagjai megtámadták az izraeli olimpiai csapatot, és szálláshelyükön két sportolót megöltek, a többit foglyul ejtették. 16 órával az akció kezdetét követően, miután a tárgyalások kudarcba fulladtak, a rendőrség erőszakhoz folyamodott. A 9 fogoly és az 5 terrorista életét vesztette 1 rendőr mellett.
Az olimpiát gyászünnepség megtartása után folytatták. A magyar sportolók ezen az olimpián érték el eddigi legtöbb helyezésüket: harmincötször állhattak fel a dobogóra. A 6 aranyérem mellé 13 ezüst- és 16 bronzérmet szereztek. Az olimpiai sikereket a hagyományosan erős magyar sportágakban (vívás, ökölvívás, birkózás, öttusa) érték el. Külön öröm volt, hogy kor legnépszerűbb sportolója, Balczó András, a sok világbajnoki és olimpiai csapatelsőség után végre egyéniben is aranyérmet szerzett. Véletlenül Balczó manapság a szélsőjobb egyik frontembere.

104 éve (1905) ért véget az orosz-japán háború.
Az 1904-ben kitört orosz-japán háború tétje Mandzsúria és Korea feletti uralom volt. A nyugati mintára imperializálódó Japán és az összeomlás közeli Oroszország csatája csak utólag tűnik egyértelműnek, a korszakban szinte mindenki az oroszok biztos, ám lassú győzelmét várta. A távoli front miatt a kezdeti japán sikereket nem értékelték, de még az 1904 nyári sikert, az orosz főerők szárazföldi visszaverését sem. Amikor viszont 1905 elején a japánoknak sikerült elfoglalni a mandzsúriai Port Arthurt, megértette a világ, hogy egy nagyhatalom született. A japánok ezután döntő vereséget mértek a szárazföldi seregre Mukdennél, és a fél világot átszelt balti orosz flottát is ronccsá lőtték Csuzimánál. A nyár beköszöntére a háború véget ért.
1905. szeptember 5-n az USA-beli Portsmouthban aláírták a békeszerződést, amely szerint Oroszország jelentős engedményekre kényszerült. Többek között átadta Japánnak Port Arthur kikötőt és a Szahalin-szigetek déli részét, s elismerte Japán befolyását Koreára. A megszerzett területekkel Japán belépett a nagyhatalmak közé. Emellett a cári csapatok kivonultak Mandzsúriából és lehetővé tették a kínai hatalom visszaállítását. A szerződés rendelkezései Japán II. világháborús vereségéig maradtak érvényben.

146 éve (1863) választották Ganz Ábrahámot Buda díszpolgárává.
Abraham Ganz a svájci Unter-Embrachban született 1814. november 6–n. Ács és vasöntőmester lett, vándorlásai végén 1841-ben Pestre érkezett. 1844-ben hozta létre vasöntödéjét Budán. Saját szabadalma alapján gyártott kéregöntésű vasúti kerekeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari örlőhengereket.
Sikerei csúcsán 1867. december 15-n öngyilkos lett.
Munkásságát Mechwart András folytatta, akinek irányításával 1869 után a Monarchia egyik legjelentősebb vállalatcsoportja jött létre. Az eredeti öntödében 1964-ig folyt a termelés. Ekkor a Budapest II. kerületében levő gyárat leállították, s a kéregöntöde berendezéseit megőrizve a ma is látogatható Öntödei Múzeummá alakították.

143 éve (1866) bukott el Geronimo szabadságharca.
Geronimo 1829. június 16-n Turkey Creek mellett született, a mai Arizona államban, mely akkor Mexikóhoz tartozott, és melyet családja a bedonkohe apacsok földjének tartott. Maga Geronimo is bedonkohe apacs volt. Amikor felnőtt, ő lett a törzs varázslója és később kiváló harcosa, aki gyakran harcolt a mexikói csapatok ellen. A mexikói katonák 1858-ban egy kereskedelmi tanácskozáson megölték első feleségét és három gyermekét, melyért minden mexikóit gyűlölt élete végéig. A mexikóiak adták neki a „Geronimo” becenevet. A név eredete ismeretlen. Néhányan úgy tartják, hogy ez a Goyathlay név spanyolosított változata. Mások úgy hiszik, hogy a spanyolok Szent Jeromoshoz imádkoztak az őket ért támadása közben vagy a vele vívott heves harcok közepette.
Geronimo rengeteg ellenséggel harcolt; mind Mexikó, mind az Egyesült Államok csapatai ellen. Végül  38 férfi, nő és gyermek élén egy éven keresztül menekült egy 5000 fős amerikai csapat (akkoriban ez a hadsereg egynegyede volt) és a mexikói hadsereg elől. Ez a kis csoport volt az utolsó független indián harcosokból álló fő haderő, akik nem ismerték el az Amerikai Egyesült Államok kormányát a Vadnyugaton. Az ellenállás 1886. szeptember 4-n ért véget, amikor Geronimo megadta magát az Egyesült Államok hadseregében szolgáló Nelson A. Miles tábornoknak a Skeleton-kanyonnál, Arizonában.
Geronimót Fort Pickensben, Floridában börtönözték be. 1894-ben átszállították Fort Sillbe, Oklahomába. Öreg korára ünnepelt híresség lett. Kiállításokon jelent meg, ideértve az 1904-es világkiállítást St. Louisban, és számos vele kapcsolatos ajándéktárgy és fénykép kelt el, azonban soha nem engedték meg, hogy visszatérhessen szülőföldjére. 1909. február 17-n tüdőgyulladásban halt meg Fort Sillben, most is ott nyugszik a katonai temető apacs indián foglyok számára fenntartott részén.

1708 (301) éve jött létre San Marino.
San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy a keresztényüldözések elől menekülő kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino). A IX. században apátság, a XII. században konzulok által irányított önálló városállam, a XV. századra oligarchikus köztársaság lett. Mai határai 1462-re alakultak ki. Elszigeteltsége és ügyes diplomáciája révén meg tudta őrizni függetlenségét az itáliai városállamokkal szemben. A törpeállamot Napóleon Franciaországa 1797-ben, a többi európai állam az 1815-ös bécsi kongresszuson ismerte el, majd ezt VII. Pius pápa 1817-ben megerősítette. 1862-ben az olasz állam védnöksége alá került és vámszövetséget kötött. Bár független ország, erősen függ Olaszországtól, amely XIX. századi egyesítése óta teljesen körülveszi. San Marino mindkét világháborúban semleges volt, 1944 szeptemberében néhány napra azonban megszállták a németek. Az ország élén hathavonta váltja egymást két régenskapitány. A 60,5 négyzetkilométernyi San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és Vatikán kisebb nála.

323 éve (1686) foglalták vissza Buda várát a töröktől.
A Oszmán Birodalom magyarországi területeinek a visszafoglalására több kísérlet is történt, ezek azonban 150 éven át rendre kudarcba fulladtak. 17. század közepére azonban a Szultanátus már szinte minden tekintetben jelentős hátrányba került az európai hatalmakkal szemben. A hanyatlás megállítására a két (albán származású) Köprülü, Mehmed nagyvezír és fia, Ahmed tett kísérletet. Növelték az állam bevételeit, fejlesztették a hadsereg fegyverzetét. A katonai és közigazgatási reformok azonban a régi alapokon nyugodtak, így alapvető változást nem tudtak elérni. A birodalom hadserege így is hatalmas erőt képviselt és ifj. Köprülü utóda, Kara Musztafa nagyvezír úgy döntött, legjobb védekezés a támadás.