Gondolatok a könnytárból

116 éve (1893) született Mao Ce-tung.
Jómódú kínai parasztcsaládban született, tanító lett, ám a pekingi egyetem könyvtárában talált állást. Itt ismerkedett meg a kommunista tanokkal, s lett a Kínai Kommunista Párt 12 alapítójának egyike. Kezdetben a kispolgárság felé nyitottak és jó kapcsolatot ápoltak a Csang Kaj-sek vezette Kuomintanggal, ám a 30-as évekre gyűlölt ellenségekké váltak, hiszen tudták, csak egyikük kerülhet hatalomra.
1934-ben a nemzeti erők álltal körülvett kommunisták kitörtek a gyűrűből (Hosszú Menetelés), ám hatalmas vérveszteséget szenvedtek. Mao ekkor lett a legfőbb kommunista vezető, hiszen ügyesen feketítette be politikai vetélytársait. Mao vidéken erősödött meg, miközben a japán intervenció miatt ideiglenesen kibékült a Kuomintanggal. A II. világháború után szovjet segítséggel sikerült Csang Kaj-seket kiűznie a szárazföldről, s létrejött a Kínai Népköztársaság, amely nem a sztálini modellt követte. Nyílt összetűzésre azonban csak 1969-ben került sor a két hatalmas kommunista ország között.
Mao 1964-ben indította meg a kulturális forradalmat, amely valójában ellenfeleinek likvidálását, személyi kultuszának felerősítését jelentette. A kínai civilizáció múltját próbálták megsemmisíteni, s helyébe egy kommunista civilizációt felépíteni. Ez leginkább a szórakozási lehetőségek (mozik, műemlékek, vendéglátók) megszüntetését hozta magával, ami természetesen gazdasági, társadalmi válságot. Mao halálával ért véget ez az időszak, s utóda, Teng Hsziao-ping indította el Kínát a kapitalizmus felé, persze meglehetősen sajátságos módon.
Mao 1976. szeptember 9-n halt meg, testét bebalzsamozták és a mai napig látogatható Pekingben.

61 éve (1948) tartóztatták le Mindszenty érseket.
1892. március 29-n született Pehm József Csehimindszenten. 1915-ben szentelték pappá, majd 1944-ben veszprémi püspök lett. Ellenállt a nyilasoknak, ami miatt Sopronkőhidán raboskodott. 1945. áprilisában Serédi hercegprímás meghalt, utódául szeptember 8-n a pápa őt nevezte ki, október 7-n iktatták hivatalába.
Érseksége a kommunista hatalomátvétel elleni tiltakozások sorából állt, ami természetesen előre vetítette jövőjét. 1948 karácsonyán tartóztatták le, s szállították az Andrássy út 60-ba. A kínzások hatására megtört, így könnyen és gyorsan lefolytatták koncepciós perét. 1949. február 8-n kihirdették az életfogytiglani börtönbüntetését - ám ezt betegsége és a nyugati nyomás miatt házi őrizetre enyhítették.
1956-ban a forradalmárok szabadították ki Mindszentyt, aki ekkor beszédeket is mondott a rádióban. A bukáskor az amerikai nagykövetségre menekül, ahol évekig éldegélt.
1971-ben a Szentszék és Kádár alkuja értelmében elhagyni kényszerül Magyarországot és Bécsbe költözik, ahol élete végéig élt. Az 1974-es alku eredményeként a Vatikán letette hercegprímási minőségéből, ami ellen hiába tiltakozott. Egy évvel később, 1975. május 8-n halt meg. Testét Mariazellben, majd 1990-ben az esztergomi érseki kriptában helyezték el.

A bibliakutatók, teológusok és a történészek régóta vitatkoznak, vitatkoztak arról, hogy mikor is született Jézus Krisztus. A szöveges források elemzése alapján feltehetően időszámításunk előtt történhetett ez. A pontos évet azonban lehetetlen filológiai, szövegkritikai munkák alapján meghatározni – ezek a becslések egyébként időszámításunk előtt 8-tól időszámításunk előtt 3-4-ig terjednek.
Ez egyrészt azon közismert hibáknak köszönhető, amelyeket a korai keresztény egyház nem túlzottan tájékozott szakértői, elsősorban Dionysius Exiguus római apát követtek el. A csillagászat azonban nagy segítséget nyújthat abban, hogy megállapíthassuk mikor is született Krisztus. A Biblia tesz említést a Betlehemi csillagról, amelyről időközben kiderült, hogy nem lehet csillag, csak egy fényes objektum az égbolton. Johannes Kepler magyarázata szerint a Jupiter, a Szaturnusz és a Merkúr ritka együttállása a megoldás, amely i. e. 6-ban volt. A Biblia szerint a napkeleti bölcsek egy csillagot követtek, amely előttük haladt, és amely egyszercsak megállt Betlehem fölött. Mivel a csillagot Heródes király udvarában nem látták, nem volt feltűnő jelenség. A megállás viszont kizárja, hogy valódi csillag lehessen, míg szupernóva sem lehetett, hisz az is feltűnő, míg a meteorok nem elég tartósan vándorolnak az égen ahhoz, hogy napkeleti bölcsek követhessék azt hosszabb időn át. Azonban nem lehet egyszerű bolygó sem, hiszen az nem lenne elég fényes. A Betlehemi csillagot az tehette igazán különlegessé, hogy a Jupiter és a Szaturnusz eltérő színű.
1925-ben Schnabel német kutató a mai Irak területén lévő régi sumér város, Sippar csillagvizsgálójának ékiratos agyagtáblái között megtalálta azt, amelyik ugyanazt a bolygóegyüttállást rögzíti, amelyet Kepler is kiszámolt. Eszerint i. e. 7 volt a nevezetes esztendő.

1209 éve (800) kenték császárrá Nagy Károlyt.
Kis Pipin 768-as halálakor két fia örökölte a birodalmat. Karlomann a déli, a fiatalabb Károly pedig az északi határsávot kapta. Mindketten felvették a frank királyi címet és meglehetősen hüvös viszony volt közöttük. Háborúra csak azért nem került sor, mert 771 december 5-n Karlomann meghalt.
Következő évben a korábban Karlomannt támogató pápa a longobárdok ellen hívta Nagy Károlyt, aki örömmel segített, s győzelme után felvette a longobárdok királya címet. Az ezt követő bő évtized leginkább a szászok elleni harcokkal telt (18 csatát vívott sikerrel, mire meghódoltatta és megkereszteltette őket). Eközben zajlott a sikertelen hispán hadjárat, aminek köszönhető a Roland-ének.
780-ban fellázadt ellene legidősebb fia, Pipin, akit ezért kitagadott. Egy másik fiát, Karlomann ezután átkereszteltette Pipinre, hogy utóda ezt a nevet vigye tovább.
Nagy Károlyt 800-ban római tartózkodása során, III. Leó pápa császárrá koronázta, mivel kiállt az egyházfő mellett. Az ünnepélyes ceremóniára a Szent Péter-bazilikában került sor. Károly egész pontosan az Imperator Augustus címet kapta, ez hivatalosan a Római Birodalom örökségét jelentette, vagyis azonos szintre került a bizánci császárral.
Az új évszázadban a harcok nem csitultak: győzött a bizánciak, avarok, szlávok, vikingek és szaracénok ellen. A Frank Birodalom Európa leghatalmasabb államává vált.
814-ben halt meg, utóda természetesen Lajos lett, egyetlen akkor még élő fia.
 

195 éve (1814) ért véget az angol-amerikai háború.
A háború kitörését közvetlenül a napoleoni kontinentális zárlatra válaszoló angol blokád problémái, közelebbről az európai vizekre merészkedő amerikai hajókkal szemben foganatosított kemény londoni intézkedések idézték elő. A háttérben azonban jelentősebb szerepet játszott a kanadai területekre vonatkozó amerikai igény s a vád, hogy Anglia bujtogatta Washington ellen az indiánokat. Az amerikai hadsereget és flottát mégis előkészítetlenül vetették be, ráadásul a lakosság nagy részében népszerűtlen volt. A jenkik 1812 őszén jelentős sereggel vonultak Kanada felé, ám vereséget szenvedtek. Majd a Napóleon elleni háború befejezésével Nagy-Britannia erősítést küldhetett Amerikába, s augusztus 24-n elfoglalták Washingtont.
A genti békeszerződés zárta le az 1812. június 18-i amerikai hadüzenettel kirobbant háborút. A több hónapos tárgyalások eredményeként létrejött megállapodás értelmében a két fél megegyezett a status quo helyreállításában. A háború az Egyesült Államok számára közel hétezer halott és tizenhétezer sebesült mellett 127 millió dollár államadósság felhalmozódásával is járt.

61 éve (1948) végezték ki a Todzsó Hidekit.
Todzsó 1884. december 30-n született Tokióban. Apját követve katonai pályára lépett, s elvégezte a hadiakadémiát. Sikeres katonai karriert futott be, minden japán hadi szempontból fontos  helyen megfordult ill. részt vett. Mindezeknek köszönhetően lehetett 1940-ben hadügyminiszter lett, a háromhatalmi egyezmény egyik fő támogatója. 1941. október 18-n pedig miniszterelnökké nevezte ki a császár, mivel elődje vonakodott megtámadni az USÁt. Közel három évig volt a kormány élén, s eközben volt idő, amikor védelmi, kereskedelmi vagy épp oktatási miniszter is volt. Utóbbiként a nacionalista katonai nevelést erősítette Japánban. 1944. július 22-n ugyan a biztos vereség tudatában lemondott, de ez nem mentette meg a felelősségre vonás alól. A tokiói perben, amely a nürnbergi per mintájára folyt le, 6 másik japán háborús vezetővel együtt halálra, további 16 japán katonai vezetőt pedig életfogytiglanra ítélték.

88 éve (1921) kötötték a Bethlen-Peyer paktumot.
Az 1921. december 8-21. közötti tárgyalások befejeztével december 22-n írta alá az ún. Bethlen-Peyer paktumot Bethlen István miniszterelnök és Peyer Károly, a Szociáldemokrata Párt képviselője. A tárgyalásokat a kormány kezdeményezte azzal a céllal, hogy a szociáldemokrata mozgalmat a rendszer megszilárdításának szolgálatába állítsa. A megegyezés lényege egyfelől az volt, hogy a kormány elismerte a pártot mint politikai tényezőt, és szavatolta működési feltételeit, másfelől pedig az, hogy az MSZDP lemondott a rendszer radikális ellenzékének szerepköréről, például a kormány külpolitikai tevékenységének bírálatáról, nem fejt ki köztársasági propagandát és nem kísérli meg visszaállítani a közalkalmazottak (vasutasok, postások) betiltott szakszervezeteit. Ugyanakkor a szakszervezetek folytathatták alapszabályszerű tevékenységüket, de politikával nem foglalkozhattak.
A megállapodás 1924 végén került nyilvánosságra.

533 éve (1476) vette el Beatrixet Mátyás király.
Hunyadi Mátyás december 22-n házasságot kötött I. Ferdinánd nápolyi király leányával, Beatrixszal. A fényes ünnepségre Budán került sor. A frigy újabb távlatokat nyitott meg előtte az európai nagypolitikában. A Nápollyal szövetséges észak-itáliai fejedelemségek ugyanis jó támaszt jelenthettek III. Frigyes császár ellenében. Az áhított cél pedig a császári trón megszerzése volt. 1477-ben Frigyes azonban - ígérete ellenére - nem a magyar királyt, hanem Ulászlót iktatta be a választófejedelmi joggal járó cseh királyi méltóságba. Mátyást a sértés támadásra sarkallta, s a nyár során az ő kezére került egy sor Bécs körüli erősség. Pápai közbelépésre azonban a hadakozó felek kiegyeztek: Frigyes megígérte, hogy Mátyást beiktatja a választófejedelmek sorába, míg Mátyás elismerte Ulászlót cseh királynak. A végvidéki török erők támadásai a magyar határvédelem ellen egy rövid időre háttérbe szorították a császárral folytatott harcot. 1482-ben azonban Mátyás ismét III. Frigyes ellen fordult. Mátyásnak a kor fogalmai szerint hatalmas serege, hadi sikerei azonban éppen ellenkező hatást keltettek, mint ami a becsvágyó magyar király szándéka volt: megrémítették a választófejedelmeket, így azok 1486-ban nem Mátyást, hanem III. Frigyes fiát, Miksa főherceget tették meg római királlyá, a császári trón várományosává.

1940 éve (69) lett római császár Vespasianus.
9-ben született Rómától északra lovagi családban, nagybátyja szenátor volt. Ő 40-ben lett praetor, majd katonai érdemeiért cserébe proconsul. Judea helytartójaként a zsidó lázadást verte le több év alatt, s a hatalmas zsákmányból több légió hűségét vette meg. Ezekre támaszkodva a Néró utáni polgárháborús helyzetből győztesen emelkedett ki.
Uralkodása leghíresebb intézkedése ismert anekdotává vált. Fia, Titus egyszer szemére vetette, hogy még az utcai illemhelyek használatáért díjat szedetett. Vespasianus erre Titus orra alá dugta az első befizetésből származó pénzdarabot, s közben azt tudakolta: bántja-e a szaga. Titus tagadó válaszára azt mondta: Pedig látod, ez az egyik illemhelyből való.
79. június 24-n halt meg, s idősebb fia, Titus, majd a fiatalabb, Domitianus követte.

Sztálin kívánságára hozták létre, a hadszíntérré vált ország viszonyai közepette szükségképp hevenyészett módon, valódi állami irányítás híján mindenben a szovjet vezetés útmutatásait követve. A kommunisták befolyása alatt álló nemzeti bizottságok vettek részt az előkészítésben. Ekkorra már az ország lakosságának fele szovjet megszállás alatt élt, közülük mintegy másfél millió ember vett részt valamilyen módon a választásokon.
A Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés 231 tagja különböző pártok képviselőiből állt össze:

• Magyar Kommunista Párt 90
• Független Kisgazdapárt 56
• Szociáldemokrata Párt 43
• Nemzeti Parasztpárt 16
• Polgári Demokrata Párt 13
• Pártonkívüli 12

Elnöke Zsedényi Béla pártonkívüli miskolci jogakadémiai tanár lett, alelnökei Juhász Nagy Sándor pártonkívüli debreceni jogakadémiai tanár és Sántha Kálmán ugyancsak pártonkívüli, debreceni egyetemi tanár, idegorvos.
December 22-n az Ideiglenes Kormány megalkotása céljából az Ideiglenes Nemzetgyűlés 23 tagú Politikai Bizottságot választott. (Ennek összetétele: 5 kisgazdapárti, 4-4 kommunista és szociáldemokrata, 3 nemzeti parasztpárti, 2 polgári demokrata párti és 5 pártonkívüli képviselő volt.) Még aznap megalakult a Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés legfontosabb alkotása az új választójogi törvény volt, s a 1945-ös választással megszűnt. Valójában addig sem működött, 1944. december 21-i összehívását követően 1945 szeptemberéig (szinte az 1945-ös választások előestéjéig) nem is ült össze. Így nem sok gyakorlati jelentősége volt annak, hogy a szovjet hadsereg előrenyomulásával 1945. április 2-n, illetve július 24-n 488 főre egészítették ki, miközben a pártarányok alapvetően változatlanok maradtak.
A kormány felügyeletét, mivel az Ideiglenes Nemzetgyűlés tulajdonképpen nem ülésezett, a Politikai Bizottság látta el. Ez nevezte ki a nemzetgyűlés bizottságait is. A Politikai Bizottság elnöke az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke volt. A Bizottság összetétele azonban a politikai erőviszonyoknak megfelelően változott...
1945. január 26-n létrehozták a Nemzeti Főtanácsot. Ennek tagja lett a nemzetgyűlés és a kormány elnöke  valamint Gerő Ernő. A Főtanács kinevezhette és felmenthette a kormány tagjait és amnesztia kivételével kegyelmet gyakorolhatott. A későbbiekben tagjai kicserélődtek: Nagy Ferenc házelnök, Tildy Zoltán miniszterelnök és a kommunista Rákosi Mátyás lettek a tagok.

654 éve (1355) halt meg IV. Dusán szerb király.
Uros István 1331-ban foglalta el Szerbia trónját IV. Dusán néven. Legfontosabb céljának azt tekintette, hogy országa a Balkán vezető államá váljon, mivel a Bizánci Birodalom a belső gyengeségek, és az állandó polgárháborúk következtében erőteljesen meggyengült. A szerb uralkodó befogadta országába a bizánci menekülteket, akik görög mintára szervezték az államigazgatást. Törvénykönyve a középkori szerb történelem egyik alapvető forrása. Az ország területét is jelentősen nővelte, elfoglalta Albániát és Macedóniát, és megverte a bolgárokat is. Hatalma az Égei-tengerig ért. Többször csatározott I. Lajos királlyal, aki döntő vereséget nem tudott rá mérni. Hatalmi ambícióit jól jellemezte, hogy 1346. április 16-n felvette a szerbek és rómaiak cárja címet is. Tervbe vette Bizánc elfoglalását is, de a hadjárat előkészítése során elhunyt. Halála után országában polgárháború ütötte fel a fejét, és az egykori Nagy-Szerbia maradványa már nem volt képes ellenállni az Oszmán Birodalom hódító törekvéseinek.

114 éve (1895) járhat nő a magyar egyetemekre.
Ferenc József 1895. november 18-n kelt legfelsőbb elhatározása, vagyis királyi leirata birtokában Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 1895. december 19-n engedélyezte, hogy az egyetemek orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti tanfolyamaira nők is felvehetőek legyenek. (Az eredeti tervezet valamennyi világi kart és a műegyetemet is megnyitotta volna a nők előtt.) A budapesti egyetemen 1900. november 3-n adták ki az első diplomát egy itthon végzett nőnek, Steinberger Sarolta orvosnak, aki az OTI egyik osztályvezető főorvosa lett hamarosan.

268 éve (1741) halt meg Bering.
1680-ban a jütlandi Horsensben született Vitus Jonassen Bering. Az ifjú dán alig húszévesen az orosz cár szolgálatába állt, s 1704 és 1724 között a balti és az azovi flotta irányítását látta el. Bering kitűnő tengerésztiszt hírében állt, mégis elsősorban mint felfedezőt tartjuk számon. Első expedícióját 1725-ben Kamcsatka vidékére vezette, majd a második útja során az Ázsia és Amerika között meghúzódó átjárót kutatta.
1728-ban egy általa építtetett, 18 méter hosszú, Szent Gábriel névre keresztelt hajóval hajózott végig a két földrész között megbújó szorosban, amit később róla, Bering-szorosnak neveztek el.

Megbecsülését mutatja, hogy az orosz cár 1893-ban sírhelyén emlékművet állíttatott, és a szigetet a cár Kolumbuszaként emlegetett felfedezőről nevezték el.

1913 éve (96) halt meg Domitianus császár.
Vespasianus császár második fia, vagyis Titus (79-81) öccse természetesen bátyja után uralkodott (81-96). Romában született 51. október 24-n és könnyelmű élete folytán korán szerzett rossz hírnevet. Atyja és bátyja nem engedtek neki befolyást a kormányzás ügyeibe és még a hadseregben sem alkalmazták, a mi Domitianust rendkívül elkeserítette és embergyűlölővé tette. 81. szeptember 14-n követte Titust a trónon. Megrostálta a szenátust az ellenzéki elemektől és megbízható egyéneket nevezett ki a megüresedett helyekre. A szenátus hasztalan törekedett ezt meghiúsítani. Hogy a nép figyelmét a külügyre fordítsa, több háborút kezdett, maga indult 85-ben Galliába, hogy a Rajnán túli chattusokat meghódítsa. E támadás részleteit homály fedi, ám ő győztesnek adta ki magát, felvette a Germanicus jelzőt és diadalmenetben tért vissza Romába.
86-ban személyesen indult Moesiába, de a fővezényletet a tehetetlen gárdafőnökre, Cornelius Fuscusra bízta. Mikor ez vigyázatlanul Daciába rontott, Decebalus seregestől felkoncolta. Erre Tertius Julianust bízta meg a bosszúhadjárat vezetésével, akinek sikerült a dákokat legyőzni. Azonban a környező népek támadása miatt olyan békét kötöttek, aminek értelmében Róma fizetett adót a dákoknak.
Domitianus számos középületet emelt, felépítette a Vitellius alatt leégett Capitoliumot és diadalkapu építéséhez fogott, életbe léptette a capitoliumi versenyeket és az írókat is iparkodott a maga részére megnyerni.
Őrültségében megölette unokatestvérét, Flavius Clemenset, saját szeretőjét, Paris táncost is. Erre valódi összeesküvős bontakozott ki, ami sikeres volt. Az új császár Nerva lett, az ellenzéki szenátorok sorából.

458 éve (1551) végeztek Fráter Györggyel.
1482-ben született Utyeszenics Gergely horvát kisnemes és az olasz Martinuzzi Anna házasságból. Corvin János udvarában nevelkedett, majd Szapolyai János vette pártfogásába, akinél katonaként szolgált. Feladva a világi karriert a pálos rendbe lépett. Előbb a lengyelországi czestochovai zárda elöljárója, majd a sajóládi kolostor perjele lett. 1534-ben került a váradi egyházmegye élére, ekkor már János feltétlen bizalmát élvezte. Mohács utáni Magyarországon az egyetlen kiemelkedő képességű, világpolitikai realitásokban gondolkodó, messzire látó, kitűnő diplomáciai érzékkel rendelkező közéleti személyiség volt. Céljai: az 1526 után két részre szakadt ország egyesítése, a magyar államiság megőrzése, a török kiűzése az országból Habsburg segítséggel, az önálló erdélyi állam megteremtése. 1534 novemberében váradi püspök lett. Nagy része volt az 1538. évi váradi béke megkötésében, amely szüneteltette a háborúskodást Magyarország két koronás fője - Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János - között. I. János halála és Buda török kézre kerülése után az oszmán hódítók kiszorítását csak a Habsburgoktól várta, ezért 1541 végén megegyezett Ferdinánddal. Ennek következtében előbb kincstartó, majd helytartó lett. Miután 1551-ben Izabella királynét és János Zsigmond (kiskorú) királyt lemondatta, az országot átadta Ferdinánd megbízottjainak. Jutalmul erdélyi vajda és esztergomi érsek lett. A Habsburg hadak azonban nem bizonyultak elegendőnek a török támadás kivédésére, ezért, hogy időt nyerjen, tárgyalást kezdett a délvidéki pasákkal. Emiatt a császári parancsnok, Castaldo árulást sejtett, s az ő parancsára Sforza-Pallavicini generális és emberei meggyilkolták Alvincen.

236 éve (1773) híres teadélutánt tartottak Bostonban.
A gyorsan fejlődő gyarmatokra az angol parlament rendre egyre nagyobb adókat rótt ki teljesen önkényesen, hiszen a gyarmatok nem delegáltak küldötteket a brit parlamentbe. A sarc lázongást váltott ki, aminek ürügyén magasabb adókat vetettek ki. Ezek között volt 1767 júniusában a tea-adó, mely Amerika szabadságvágyának vízválasztójává vált. (Charles Townshend, aki szülőatyja volt ezeknek az adóknak három hónap múlva meghalt. Így sohasem tudhatta meg, hogy adótörvényei segítették egy szabad nemzet megszületését.) A telepesek fellázadtak, és nyíltan vásárolták a javarészt Hollandiából importált teát. A John Társaság - amely azelőtt is komoly anyagi gondokkal küzdött - pénzügyi helyzete most végképp kritikussá vált. 1773-ra a John Társaság egyesült a Kelet Indiai Társasággal, hogy így stabilizálja helyzetét, s a Koronához fordult védelemért, segítségért. Lord North, a kincstár új feje, a Társaságok nyomására közvetlen árusítási jogot adományozott, a telepes kereskedők megkerülésekor felmerülő különbözet bezsebelésével. A bostoni teadélután tehát ezen helyi kereskedők tiltakozása volt, akik indiánnak öltözve több száz fontnyi teát vetettek a kikötő vizébe. Angliának ezzel betelt a pohár. Megtorlásként Boston kikötőjét bezárták, és a várost megszállták az angol katonák. A telepesek vezetői összegyűltek, és kihirdették az angolok elleni forradalmat és elszakadási törekvéseiket. Ebből bontakozott ki az amerikai függetlenségi háború.

494 éve (1515) halt meg Albuquerque.
Alfonso de Albuquerque 1453-ban született Alhandraban, Lisszabonhoz közel.  V. Alfonz király udvarában nevelkedett, majd hadi szolgálatba lépett, ott volt Tanger elfoglalásánál is. Nagy Emánuel király Vasco da Gama második útja után, 1503-ban  indította a portugál érdekek indiai védelmére. Albuquerque csekély seregével ennek eleget tett, cserébe India alkirályává nevezték ki 1508-ban, ám elődje nem akarván átadni címét, börtönbe vetette. Albuquerque közel egy évig raboskodott, mire kiengedték és alkirály lehetett. Hamar megmutatta, hogy méltóbb erre a posztra elődjénél: 1510-ben elfoglalta az indiai muszlim Goát, 1511-ben pedig a maláj Malakkát. Sikereire a nagy király féltékeny lett és leváltotta, s nehogy úgy járjon az új alkirály, mint Albuquerque, jelentős sereggel indította útnak. Erre azonban nem volt szükség. Albuquerque éppen egy Hormuz elleni expedícióból tért vissza, mert megbetegedett, mikor utolérte a hír, hogy leváltották. Hamar meghalt, Goában temették el.

984 éve (1025) halt meg II. Baszileiosz.
Szicíliában hatvankilenc éves korában, egy arabok elleni új hadjárat előkészületei során meghal II. Baszileiosz bizánci császár. Uralkodása idején érte meg a közép és késő bizánci birodalom hatalma csúcspontját. A bolgárok ellen folytatott ádáz politikája nyomán kapta a Bolgárölő melléknevet. II. Baszileioszt, aki 967-től volt bizánci császár, apja már gyermekkorában megtette társuralkodónak. Uralkodásának kezdetétől Bizánc hatalmának további kiterjesztésén és megerősítésén munkálkodott. Vissza tudta hódítani Szíria jelentős területeit, s a betörő Fátimidákkal szemben sikeresen meg is védte. Dél-Itáliában megszilárdította a bizánci közigazgatás szervezetét, s ezáltal a Földközi-tenger medencéjében megerősítette Bizánc uralmát. A bolgárok elleni hosszú harcok során sikerült meghódítania az egész Balkán-félszigetet, vagyis Sámuel cár bolgár birodalmát. Nővére, Anna házassága I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelemmel az orosz-bizánci barátsági szerződést eredményezte, s ily módon Bizánc hatalma tovább erősödött. A szövetség Oroszország keresztény hitre térítésének alapját képezte. I. Vlagyimir megkeresztelkedett a bizánci rítus szerint, s terjesztette a hitet Oroszországban. Az egyházat a konstantinápolyi pátriárka főhatósága alá helyezték, s Kijev (a metropolita székhelye) vallási központtá vált.

119 éve (1890) halt meg Ülő Bika.
Ülő Bika (sziú nyelven: Tatanka Ijotake), a hunkpapa sziúk vezetője 1831–ben született. Little Bighorn meletti 1876. június 15-n mintegy 1200 sziú és cheyenne harcosával megsemmisítő győzelmet aratott az amerikai hadsereg George Armstrong Custer által vezetett 7. lovasezrede fölött. Az amerikai kormány megtorlása elől Ülő Bika Kanadába vezette a törzsét, ahol 1881-ig éltek. 1881. július 20-n visszatért szülőföldjére, és harcosaival letette a fegyvert az amerikai csapatok előtt Fort Bufordnál. Az amerikai kormány amnesztiát ígért neki. Népével együtt a mai Standing Rock Sziú Rezervátum területére deportálták.
Életének későbbi szakaszában Ülő Bika Buffalo Bill show-műsorával járta az országot, ahol nagy népszerűségnek örvendett. Amikor a közönséghez kellett szólnia, gyakran anyanyelvén megátkozta őket, a hallgatóság nagy tapsa közepette.
Élete vége felé közel került a misztikus szellemtánc mozgalomhoz. Jóllehet ő maga nem tartozott a követők közé, a kormányzat ezt fenyegetésként fogta fel, és megpróbálták letartóztatni. Az ennek kapcsán keletkezett dulakodásban Ülő Bika és fia életüket vesztették. Ülő Bika holttestét a rendőrség elvitte Fort Yates-be (Észak-Dakota), és a katonai temetőben hantolták el.

805 éve (1204) hunyt el Majmonidész.
A híres zsidó vallásfilozófus Mojszesz Maimonidész (azaz rabbi Móse ben Maimon, röviden Rambam) végezte el a zsidó jog összefoglalását. Főművében, a Misné Tórában összekapcsolódik a jog és a vallás, vagyis a zsidó vallási törvények egyben a mindennapi élet törvényei is. Ezért minden ember kötelessége, hogy a megismerésükre törekedjék, aminek megkönnyítésére összeállította a hit 13 ágazatát. Főműve által a parancsolatok betartása minden zsidó számára könnyen elérhetővé vált, ami nagyon fontos volt a diaszpórában élők számára, hiszen nem minden közösségben volt rabbi. Egyben arra nevelte őket, hogy tanulják meg értelmezni a nehéz jogi szöveget. Majmonidész Arisztotelész követője volt, akit egyik művével, a Tévelygők útmutatójával népszerűsített. Közvetítésével jutott el Arisztotelész tanítása Európába, és játszott nagy szerepet a skolasztikában ill. később Spinoza és Leibniz filozófiájában.
Rambam 1135-ben született Córdobában, ahol a zsidók társadalmi és politikai szabadságot élveztek. Muszlimok, keresztények és zsidók egyetértésben éltek együtt a vallásilag toleráns arabok uralma alatt. Amikor 1148-ban az Almohádok foglalták el Hispániát véget ért a tolerancia, s családjával hamarosan menekülni kényszerült. Ekkor már orvos volt (mesterét vallása miatt kivégezték), s Egyiptomban kevéssel később Szaladin egyik orvosa lett. Tiberiasban (Tverja) temették el, sírja ma is zarándokhely.

68 éve (1941) üzent hadat Magyarország az USÁnak.
A december 11-i német és olasz hadüzenet után a magyar is megérkezett a Fehér Házba. Az amerikai elnököt ez nem rázta meg, hiszen csak 1942. június 5-n viszonozta ezt - egyben Romániának és Bulgáriának is.

423 éve (1586) halt meg Báthory István király és fejedelem.
1533. szeptember 27-n született Szilágysomlyón katolikus vallásba. Ifjú éveit I. Ferdinánd udvarában töltötte, majd a páduai egyetem hallgatója volt. 1565-ben Bécsett letartóztatták, és csak két év múlva szabadult.
A rendek 1571. május 25-n választották erdélyi fejedelemnek. 1575-ben, II. Zsigmond lengyel király (Zsigmond Ágost) halálakor a lengyel rendek királyukká választották. Lengyel királysága idején, Erdély kormányzását kancellárián keresztül gyakorolta. Később, 1575-ben bátyját, Báthory Kristófot erdélyi vajdának nevezte ki.
Istvánnak nagy tervei voltak: vezére akart lenni egy diadalmas török elleni keresztes háborúnak. Tervét elküldte XIII. Gergely pápának, és késznek nyilatkozott megkezdeni a háborút, ha a Szentszék segíti. A pápától azonban csak ígéreteket kapott, s a lengyel országgyűlés sem támogatta a vér- és pénzáldozatot. Eközben az oroszok ellen harcolt, hogy biztosítva legyen hátországa, de nem valósultak meg ez irányú nagy tervei sem.
Trónörökös nélkül halt meg, a krakkói Wavel katedrális altemplomában temették el.

91 éves (1918) lenne Szolzsenyicin.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-n, Kiszlodovszkban született gazdag paraszti családban. Édesapja még világrajövetele előtt meghalt, nagyapját az üldözések elöl volt cselédei haláláig bujtatták. Így édesanyja gyermekét egyedül, ortodox hitben nevelte egészen 1929-ig, mikor az egyházellenes támadások lerombolták a terület összes templomát. A kis család Rosztovba költözött és Szolzsenyicin teljesen hétköznapi iskolába került, ahol csupán hihetetlen aktivitásával tűnt fel. Egyetemét is a városban végezte el matematika-fizika szakon, közben levelező hallgatója volt a moszkvai Történeti-Filozófiai-Irodalmi Főiskolának. Az egyetem elvégzése után Morozovszkban tanított matematikát és csillagászatot, 1940-ben házasságot kötött volt iskolatársával, Natalja Resetorszkajával.
Következő évben besorozták és bátorsága elismeréseként századosi rangba került, vagyis nyugodt életet biztosíthatott volna magának, ha nem levelez volt iskolatársával. Ekkor követte el élete addigi legnagyobb hibáját, bandafőnöknek nevezte a Szovjetunió akkori diktátorát, Sztálint.
A katonai kémelhárítás (szmers) azonnal letartóztatta és a bíróság hazaárulás címén nyolc év lágerre ítélte. Szolzsenyicin a lágerélet minden borzalmát átélte, volt segédmunkás egy építkezésen, tudós a Marfinói börtön-kutatóintézetben, ahol egy újfajta lehallgatókészüléket kellett létrehozniuk, Ekibasztuzban pedig öntőmunkás, később építésvezető volt. Számos műve ismerteti az itt átélteket: Pokol tornáca, Ivan Gyenyiszovics egy napja, GULAG szigetcsoport egyes részei. A lágerekben is folyamatosan írt, de természetesen nem papírra, hanem úgynevezett imafüzér technikával memorizálta gondolatait.
1953-ban kiengedték és a kazahsztáni Dzsambul terület Kok-Terek auljában jelölték ki örökös kényszerlakhelyét. Ekkor már minden idejét az írásnak szentelte, vékony papírra vetett sorait pezsgősüvegbe rejtve elásta udvarában. 1956-ban rehabilitálták és ismét tanárként helyezkedhetett el, 1962-ben jelent meg nyomtatásban: Ivan Gyenyiszovics egy napja (eredeti címe SCS-854, ez Szolzsenyicin rabszáma volt) Hruscsov személyes jóváhagyásával, a Novij Mir folyóiratban.
A folytatásos regény hatalmas visszhangot váltott ki, az író világhírűvé lett, az olvasók levelekben számoltak be lágerélményeikről, amelyek A GULAG szigetcsoport vázát alkották később. Folyamatosan publikálja írásait egészen 1965-ig, amikor Hruscsov hatalmának vége szakad és ismét a keményvonalasok vették át a Kreml irányítását. Kéziratait elkobozzák és teljes némaságra ítélték.
Szolzsenyicin 1967-ben nyílt levélben követelte az Írószövetség IV. Kongresszusától, hogy ítélje el a cenzúrát és a személye elleni támadásokat. A választ Solohov (a Csendes Don szerzője, aki ekkor már Nobel-díjas) írta, amelyben írótársának a teljes betiltását javasolta.
A betiltott író műveit Európa nagy érdeklődéssel fogadja, 1968-ban a The Times irodalmi melléklete megjelentette a Rákosztály egyes részleteit, majd könyvformát kapott A pokol tornáca is. Az 1970-ben megkapta a Nobel-díjat, az indoklás szerint: „azért az etikai erőért, amellyel követi az orosz irodalom hagyományait”. Ám Szolzsenyicin nem vehetett részt az átvételi ünnepségen, félt, többi nem mehet vissza országába. Három év múlva a KGB háborút indított az orosz szamizdat-irodalom ellen, az író titkárnőjét napokig vallatták, aki előadta A GULAG szigetcsoport egy kópiáját. Másnap holtan találtak rá. Szolzsenyicin válaszul hozzájárult, hogy nyugatoin kiadják a művet.
Óriási felháborodást váltott ki a leleplező könyv, a Legfelsőbb Tanács Elnöke külön rendeletben fosztotta meg állampolgárságától, és azonnal kitoloncolták az országból. Az írót nem nyűgözte le a fejlett világ sem, 1978-as Harvard egyetemi beszédében megtámadta a nyugati fogyasztói társadalmat, az országok közömbösségét, lelki kiüresedését, önmérsékletet nem ismerő életmódját. Teljes elvonultságban élt 1994-ig amerikai birtokán. Az orosz rendszerváltás után hazaköltözött, de szavai, gondolatai nem találtak támogatókat. 2008. augusztus 3-án hunyt el szívelégtelenség következtében.

768 éve (1241) halt meg Ögödej nagykán.
A nagykán halálának a híre csak márciusban ért el a Magyarországon pusztító mongolokhoz. Batu kán a hír hallatán azonnal visszavonulót rendelt el és visszavezette seregét Eurázsia pusztáinak központjába, Karakorumba.
A IV. Béla királyt egy kisebb sereg még üldözte, de amikor a magyar uralkodó Trau várában meghúzta magát, Szerbián át távoztak Európából. IV. Béla hamarosan megkezdhette az ország újraépítését.
Ögödejt egyébként fia, Güjük követte, Batu ellenében. Kettejük harcából Batu került ki győztesen 1255-ben, s ekkor akart újra Európa ellen indulni, ám szerencsénkre váratlanul meghalt.

159 éve (1850) halt meg Bem tábornok.
1794. március 14-n született Tarnów-ban Józef Zachariasz Bem. Krakkóban a tüzériskola hallgatója volt, 1811-ben főhadnagyként került a lovastüzérekhez. Napóleon 1812-es orosz hadjárata idején részt vett a Gdansk körüli harcokban, majd a varsói tüzérségi iskola tanára lett. 1822-ben egy összeesküvés résztvevőjeként letartóztatták, és egy évi börtönre ítélték, majd ezt büntetőszolgálatra változtatták. 1826-ban megvált a hadseregtől, műszaki tanulmányokat folytatott, de rögtön csatlakozott az 1830-31-es lengyel felkeléshez, és az osztrolenkai csatában a tüzérség irányítójaként szerzett nemzetközi hírnevet. (Petőfi 18 évvel később Osztrolenka véres csillagának nevezte.) A bukás után emigrált, bejárta Nyugat-Európát, s könyvet írt a lengyel szabadságharcról. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, majd 1848. október 14-től a forradalmi Bécs védőrségének parancsnoka lett. Bécs eleste után álruhában Pozsonyba ment és a magyar szabadságharc mellé állt. Kossuth november végén kinevezte az erdélyi hadsereg főparancsnokává. Bem újjászervezte a felbomlóban lévő erőket és három hónap alatt kiűzte Erdély földjéről az osztrákokat. A tihucai győzelemmel kikergette az északi seregeket, elfoglalta Marosvásárhelyt, majd a gálfalvi, szelindeki, vízaknai, szászvárosi, piski és nagyszebeni csatákban Puchner déli seregét verte meg. A magyar országgyűlés ezután altábornaggyá nevezte ki. 1849 májusában a Bánátot is megtisztította, majd a 70 ezres orosz intervenciós sereggel vette fel a harcot. Segesvárnál július 31-n az erőviszonyoknak megfelelően döntő vereséget szenvedett, maga is megsebesült, majd augusztus 9-n Temesvárnál az osztrákokkal szemben is alul maradt. A világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, belépett a török hadseregbe, mert így remélte folytatni a harcot a cárizmus ellen. Murad Teflik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig.

42 éve (1967) lett miniszterelnök Ceauşescu.
Nicolae Andruţă Ceauşescu az olténiai Scorniceşti faluban született parasztcsaládban 1918. január 26-n. Az elemi után Bukarestbe ment és cipészinasként vállalt munkát. Itt 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba, mely akkoriban illegális szervezetnek számított. Részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban. Többször is letartoztatták kommunista eszmék terjesztéséért. A börtönben vészelte át a világháborút és itt ismerkedett meg Gheorghe Gheorghiu-Dejjel.
A háború után elvette Elena Petrescut és az UTC (Kommunista Ifjúsági Szövetség) elnökévé választották. Miután Romániában a kommunisták hatalomra kerültek, 1947-ben először mezőgazdasági, majd 1950–54 közt honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett.
1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után, követte őt a kommunista párt élén, mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. Az 1960-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.
Magát a Kárpátok géniuszának neveztette, felesége pedig az ország tudományos életét irányította. A román diktátor egyike volt a keleti blokk azon kevés politikusainak, akiket nyugaton a jó kommunisták közé soroltak. Külföldi népszerűségét egyrészt az ország államadóssága visszatörlesztésének (amivel végképp nyomorba taszította országát), másrészt pedig annak köszönhette, hogy a szocialista országok közül egyedül Románia küldött sportolókat a Szovjetunió által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpiára.
Mindezek mellett saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének.
1988. április 29-n Ceauşescu bejelentette, hogy az ezredfordulóig végrehajtják az ún. település-szisztemalizálási tervet. Ez leginkább az erdélyi városokat és a magyarlakta falvakat érintette. 1988. június 27-n Budapesten 40-50 ezren tiltakoznak a Hősök terén a tervezett falurombolás ellen. Másnap válaszként Bukarest – egyoldalú döntésként – bezárta a kolozsvári magyar konzulátust. Végül 1988. augusztus 28-n Aradon találkozott Grósz Károly és Ceauşescu, de a több mint 8 órás találkozó nem hozott eredményt.
Ceauşescu országa kilátástalan gazdasági helyzetét figyelmen kívül hagyva, nagyszabású építkezésekbe kezdett a fővárosban, hogy saját megalomán ízlése szerint formálja át: a város központjában egész kerületeket dózeroltatott el, hogy helyükbe a diktatúrának kedves szocialista-realista stílusú épületeket emeljen. Miközben az ország népe éhezett, Ceauşescu egy mesterséges dombon márványpalotát építtetett magának, melyet a párizsi Champs-Élyséesnél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, bár az utóbbi átadását már elsöpörte az 1989-es forradalom.
1989-ben Temesvárott kipattant a lázadás szikrája, és néhány nap alatt az egész ország felkelt a kommunista rezsim és személyesen Ceauşescu ellen. A diktátor december 21-n nagy tömeggyűlést szervezett a fővárosban saját támogatására. Az elnöki palota erkélyéről szónokolt, amikor a több százezres tömeg váratlanul a diktatúrája elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság nagyon gyorsan átállt (bizonyos nézetek szerint jól előkészített puccs történt.) A tömeg elfoglalta a televízió épületét. A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott. December 25-n saját egykori katonái fogságába esett, majd a helyben, a román nép ellen elkövetett bűneiért és a nemzetgazdaság tönkretételéért azonnal ki is végezték az épület udvarán.
A holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy megcsonkítsák őket; ma azonban már valódi nevük szerepel a sírkövön.

63 éve (1946) kezdődött a náci orvosok pere.
Hitler egyik leghőbb vágya volt a tökéletes német faj megteremtése. A hibátlan, egészséges árja sokszorozásához azonban rengeteg orvosi kísérlet szükségeltetett, amelyhez a Führernek sikerült megnyernie a legkiválóbb német orvosokat. Az emberkísérletek lebonyolítása nem ütközött különösebb technikai akadályba, hiszen a koncentrációs táborok foglyai alapanyagul szolgáltak az orvosi kutatásokhoz. Az orvostudomány céljait szolgáló embertelen kínzások folytak többek között Dachauban, Buchenwaldban és Ravensbrückben is.
A dachaui táborban Siegfrid Ruff, Georg August Weltz és Hans-Wolfgang Romberg arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi történik a több ezer méter magasból hideg vízbe zuhanó pilótákkal. A kísérletek során a szenvedő alanyokat jéghideg vízbe dobták, miközben dokumentálták a szervezet reakcióit. A buchenwaldi lágerben Erwin-Ding Schuler doktor azt vizsgálta, hogy a 392 önkéntes szervezete hogyan reagál a tífusz ellen beadott oltóanyagra. A ravensbrücki táborban fiatal, csinos lengyel nőket választottak ki a kísérletekhez, akiket csonttranszplantációnak, valamint olyan operációknak vetettek alá, melyek során szándékosan elfertőzték a sebeket. Az orvosok az emberi szervezet és a tűrőképesség határait tesztelték a kísérletekben.
A szintén Nürnbergben zajló perben az amerikai katonai bíróság előtt a vádlottak padján 23, a haláltáborokban, a kutatóközpontokban, laboratóriumokban tevékenykedő orvos ült. Az 1947. augusztus 20-ig tartó perben - a három nem orvosi végzettségű bűnös mellett - Karl Brandtot, Hitler orvosát, Karl Gebhardtot, Himmler orvosát, Waldemar Hovent, a buchenwaldi tábor vezetőorvosát és Joachim Mrugowsky-t, a Waffen-SS Higéniai Intézetének igazgatóját halálra ítélték. A többiek börtönbüntetést kaptak, illetve néhányan a tárgyalás befejeztével szabadon távozhattak.

216 éve (1793) végezték ki Mme Dubarryt.
Madame Dubarry, lánykori nevén Marie-Jeanne Bécu, 1743-ban törvénytelen gyermekként jött a világra. Anyja szegény varrónő volt, apja ferences rendi szerzetes. Marie a szegénysorból ifjúkorában emelkedett ki, amikor Dubarry gróf felfigyelt a feltűnően mutatós lányra. A gróf azt tervezte, hogy a 18 éves szőke szépséget bevezeti XV. Lajos király udvarába, és a lányon keresztül próbál szert tenni befolyásra az idős uralkodónál. Dubarry mindent megtett, hogy ördögi terve sikerüljön. Igyekezett szalonképessé tenni az alulról jövő hölgyet: hamis anyakönyvet állíttatott ki a nevére, és Marie-t a bátyjával vetette feleségül.
Az udvarba került lány bájával és szellemességével rövid időn belül meghódította az éppen nemrégiben elhunyt Madame Pompadourt sirató, korosodó királyt. XV. Lajos az ékszerajándékozásokon túl, a versailles-i kastélyban lakosztályt biztosított újdonsült szeretője számára. Madame Dubarry azonban XV. Lajos halála után elkerült a királyi udvarból. Miután kirobbant a nagy francia forradalom, elhagyta az országot. 1793-ban viszont vesztére hazatért. Az akkor elfogott és börtönbe vetett 50 éves asszony hiába próbálta menteni magát, halálbüntetést róttak ki rá. A feljegyzések szerint az asszony pénzt ajánlott életéért, és kétségbeesetten jajongott, amikor a guillotine elé vitték.

467 éve (1542) született Stuart Mária.
Stuart Mária - aki már egyhetesen a skótok királynője lett - az angolellenes, tehát franciabarát politika jegyében 16 évesen az ugyanilyen korú  Ferenc francia trónörököshöz ment feleségül. Alig két évvel az esküvő után azonban II. Ferenc francia király meghalt, így Mária visszatért szülőföldjére, ahol férj nélkül élte csöppet sem férfimentes életét.
Egyik közeli rokonába, Lord Darnley-be szeretett bele, de néhány hónap lángolás után az áldott állapotban lévő skót királynő már igyekezett a férfitől megszabadulni. Új szeretője segítségével, apró bonyodalmak árán ugyan, de ez sikerült is. Mária azonban elkövetett egy súlyos hibát. Az egész ország tudta, hogy Bothwell grófja felel Darnley haláláért, ennek ellenére Stuart Mária mégis hozzáment a gyilkoshoz. Az alattvalók számára ez felért egy beismerő vallomással.
A prűd nemesek összefogtak a királynő ellen és börtönbe vetették. Stuart Máriának a fogságból egy rajongója szerelmét kihasználva sikerült megszöknie. Kalandos szabadulása után egész életét megpecsételő, végzetes döntést hozott: unokatestvérétől, Erzsébettől kért menedéket. Az angol királynő Máriát egy vidéki kastélyában szállásolta el, persze diszkrét ellenőrzés alatt.
Az angol trónra áhítozó Stuart Mária azonban egy Erzsébet ellen irányuló összeesküvésbe keveredett, amiért életével kellett fizetnie. A Fotherinhay várába átszállított skót királynőt zárt bírósági tárgyaláson halálra ítélték és 1587. február 8-n a vár egyik termében, 300 meghívott vendég jelenlétében kivégezték.

68 éve (1941) támadta meg Japán Pearl Harbort.
A II. világháború már javában tartott, mikor az USA még Japánnal tárgyalt Kína ügyében. Noha érződött, hogy nem születhet megegyezés, a tárgyalások hivatalosan még folytak, amikor december 7-n a japánok csapást mértek a Pearl Harbor-i kikötőben állomásozó csendes-óceáni amerikai flottára. Némileg ezzel magyarázható, hogy az amerikaiak rosszul értelmezték a felderítés jelentését és nem riasztottak.
A csata következtében elsüllyedt öt amerikai csatahajó (az egyik csak felborult, s később süllyedt el) s velük 188 repülőgép, megrongálódott három csatahajó, három cirkáló és négy romboló. Ennek következtében összesen kb. 2400 amerikai halt meg, s mintegy 1200 megsebesült. A japánok vesztesége alig haladta meg a 100 főt, pontosan 29 repülőgép és 4 tengeralattjáró személyzete. Ugyanakkor a flotta főereje, a repülőgép-hordozók nem voltak a kikötőben, az USA nem szenvedett potólhatatlan veszteséget. Sokkal nagyobb gond volt, hogy - a japánokkal ellentétben - nem készültek fel a háborúra.
Másnap az USA hadat üzent Japánnak, s ezzel belépett a második világháborúba. Amerika hadbalépése - miként 1916-ban - most is döntő befolyással volt a világháború kimenetelére.