Gondolatok a könnytárból

194 éve (1815) végezték ki Michel Neyt.
Egy kádár fia volt, s közlegényként lett katona. Részt vett a francia forradalomban, majd Napoleon hadvezére volt. Harcolt a jénai, a friedlandi, a szmolenszki, a borogyinói és a lipcsei csatában. Szédületes katonai karriert futott be, alig több mint 15 év alatt közlegényből marsall lett, a marsallbotot 1804-ben nyerte el. A Moszkva mellett vívott csatában oly derekasan küzdött, hogy 1813-ban a moszkvai hercegi címet is megkapta. Napoleon bukása után a Bourbonok oldalára állt, de később visszatért vezéréhez, s a waterloo-i csatában ő vezényelte a középhadat - úgy, hogy részben miatta veszítettek a franciák. A vesztes ütközet után, 1815 augusztusában a Bourbonok elfogták. A bátrak legbátrabbika, a vörös oroszlán, a vörös Michel néven ismert marsallt a francia felsőház 1815. december 6-n halálra ítélte, az ítéletet másnap végrehajtották. Főbelövésének helyén később emlékművet emeltek tiszteletére.

769 éve (1240) foglalták el a mongolok Kijevet.
A mongolok támadása készületlenül érte a Nyugatot, bár az orosz fejedelmek tudtak az egyre veszélyesebb keleti hatalomról, sőt 1222-23-ban meg is ízlelhették a horda pusztítását. Ennek ellenére a dinasztikus belviszállyal fogllakoztak a védekezés helyett. A mongolok Batu kán vezetésével már 1236-ban betörtek a dél-orosz sztyeppre és közvetlen szomszédságba kerültek a Kijevi Rusz állammal, s nem sokat vártak a nagy hadjárattal. A főváros, Kijev elesett, de az északnyugati fejedelemségek sértetlenül maradnak, az orosz államiság így erre a vidékre tevődött át. A mongolok pedig a következő évben inkább nyugat felé és nem észak felé vonultak, így hamarosan Moszkva emelkedhetett Kijev helyébe, s elkülönülhetett az orosz és ukrán nép.

1659 éve (350) halt meg a Mikulás.
A kis-ázsiai püspök a gyermekek és a hajadonok, valamint az aggszűzek védőszentje, továbbá a zálogházak tulajdonosaié, az illatszerészeké, az utazóké és a zarándokoké, a tengerészeké és a révkalauzoké. Az országok és tartományok közül Oroszország, Görögország, Szicília, Lotaringia és Apulia patrónusa. A keleten és nyugaton is igen népszerű szent életéről csak legendák szólnak, történelmi fogódzó nélkül. Egy 13. századi legenda és az ortodox (görög és orosz) hagyományok alapján mintha több férfiú alakja keveredne a Miklós püspökkel kapcsolatos mondakincsben. Az egyik legenda szerint égi jel hatására választották meg a Lükia tartományban lévő Müra püspökévé, s az eretnek egyházmegyét felemelte, nagy gonddal igazgatta. A másik hagyomány szerint egy szegény patarrai család három lányát pénzadománnyal mentette meg a lezülléstől (három éjszaka egy-egy zsákocska aranyat dobott be az apa házának ablakán). Relikviái itáliai kalmárok kezén bukkantak fel Bari városában, 1087-ben, miután Mürát a szeldzsuk törökök elfoglalták. Az ereklyéknek új templomot építettek, amely a középkorban híres zarándokhely lett. Németalföldön Sint Claas tisztelete egybefonódott azzal a helyi szokással, hogy ünnepén a polgárok ajándékot osztottak szét a gyermekek között. Ez a szokás aztán elterjedt német földön, később Angliában, majd az egész kontinensen, sőt még Izraelben is, mint az a képen is látható...

457 éve (1552) hunyt el Xavéri Szent Ferenc.
502 évvel ezelőtt, 1506. április 6-n született Navarra északnyugati részén fekvő Xavér vár urának, Juan de Jassunak és feleségének, Doña Maria de Aspilcuetának ötödik gyermekeként. A Jassu család baszk eredetű volt, szabad paraszti sorból emelkedtek fel a Navarrai Királyságban a főnemesi rangra. A kis Francisco neveltetése az akkori nemesi ifjak szokásos módján történt volna, ha nem tör ki 1512-ben a francia-spanyol háború, amelybe II. Gyula pápa is erélyesen beleavatkozott a spanyolok pártján, kiátkozva ellenfeleiket. A két királyság között fekvő független királyság, Navarra a franciákhoz húzott. A háború változó szerencsével folyt, de a spanyolok győzelmével végződött. Ferdinánd spanyol király így annektálta Navarrát, s Juan de Jassu nem élvezte az új uralkodó kegyeit (1515-ben meg is halt). A baszkok persze nem fogadták el új urukat és hosszú lázadás tört ki, amelyet csak 1524-ben vert le a király.
Az akkori nemesi családok szokása szerint Franciscót harmadik fiúgyermekként egyházi pályára szánták. Ennek elérésére a párizsi egyetem hallgatója lett a 19 éves Francisco. Francisco életében azonban döntő fordulatot egy másik baszk nemesember, a 38 éves baszk Iñigo de Loyola hozta, akinek követője lett, miközben megszerezte teológiai magister fokozatot. A pápa megbízta Loyolát és követőit, hogy küldjenek missziót a portugál Indiákra. Loyola választása az egyetlen portugál hívére és Ferencre esett. Így indultak el 1540. március 15-n, félévvel a jezsuita rend megalakulása előtt (levélben biztosította, hogy a pápai áldást követően Ignácra adja voksát a rendfőnök választáskor és látatlanban elfogadja az új rend szabályzatát).
Portugáliában indulás előtt megmutatták a királynak, hogy milyen ékesszólóak, mire ő a portugál Rodriguezt nem engedte útnak, mondván kár lenne egy ilyen értékes emberért. Ferenc tehát barátja nélkül indult neki a küldetésnek. 1542. május 6-n érkeztek Goa kikötőjébe, amely a portugálok indiai központja volt. A kereszténység terjesztése jól haladt, mert a muszlim hódítóktól felszabadított lakosság szívesen dobta el a rájuk eröltetett muszlim vallást, hogy kifejezzék hálájukat.
Pár év után Malakkába költözött, ahol egy japánnal megismerkedett, s 1549-ben már Japánba indult. Itt egy tartományúr engedélyével a kagosimai buddhista kolostor előtt hirdette mindennap az evangéliumot. Pár száz embert meg is térített, egyikük még jezsuita is lett. Idővel rendtársai segítségével eljutott Európába, így ő volt az első japán, aki eljutott ide.
Ferenc evangéliumhirdetése eleinte már csak azért sem okozott Japánban megütközést, mert Isten megnevezésének a Dainicsi szót használta. Dainicsi-nyorai volt a végső ősvalóság megnevezése, amit sokan megértettek és elfogadtak. Félévvel később azonban Ferenc inkább áttért a latin Deus szó használatára, ami viszont hasonlított a dai uszo szóhoz, ami nagy hazugság-ot jelent.
Ferenc egyre inkább Kínába akart menni, s végül 1552-ben sikerült elindulnia pápai engedéllyel. Azonban a hajó kapitánya az induláskor megmakacsolta magát. Sikerült egy másik hajót találni, ez azonban csak a Kantonhoz közeli szigetre vitte őket, ahol csempészkereskedelmet folytatott a kapitány. Ferenc azt hitte, majd itt talál valakit, aki átviszi őt Kínába, ám hiába várt. A hideg, nyirkos időben megbetegedett, s hamar meg is halt 1552. december 3-n.

204 éve (1805) zajott az austerlitzi csata.
A napóleoni háborúk során 1805. december 2-n vívta 160 ezer osztrák, orosz és francia katona a "három császár csatáját" az austerlitzi síkon. (A városka ma a Cseh Köztársaság része, Slavkov u Brna néven.)
A 69900 fős (és 139 löveg) francia sereg váratlan támadással kettészakította, majd szétszórta a Kutuzov vezette 83775 fős (és 320 löveges) orosz-osztrák hadat, s a franciák győztek. A csatában összesen mintegy 12 ezer szövetséges katona (köztük magyarok) halt meg, de pontos adat nem ismert. A francia veszteség hiteles, ez 1305 fő.
A csata után az orosz-osztrák koalíció felbomlott, az osztrákok békeszerződést írtak alá Pozsonyban, az orosz sereg maradványai pedig visszavonultak. A francia győzelem jelentős hatással volt a napóleoni hadjáratok további menetére. Történelmi források szerint az osztrák seregben számos magyar egység is szolgált, hiszen korábban a magyar országgyűlés ehhez a háborúhoz 34 ezer újoncot szavazott meg.
1905-ben, a századik évfordulón az egykori hadviselők emlékművet és osszáriumot (a kiürített sírokból származó csontok gyűjtőhelye) építettek az ütközet színhelyén. 2005-ben felavatták a három császár új emlékművét, egy hat méter átmérőjű kört, amelyben három különböző színű gránitoszlop áll. Minden oszlop 3,6 méter magas. Napóleon császár emlékét francia szürkésfehér gránit, I. Sándor cárét orosz barnagránit, míg I. Ferenc osztrák császárét (és magyar királyét) sötétszürke német gránit jelképezi.

205 éve (1804) lett császár I. Napoleon.
A köztársaság császársággá alakításának az volt a célja, hogy Francia- országot és uralkodóját az európai államok fölé rendelje, és megteremtse az ország belső stabilitását, mivel a forradalmárok és republikánusok soraiban egyre nőtt az ellenállás az első konzullal szemben. A szenátus 1804. május 18-n úgy döntött, hogy - népszavazás kikötése mellett - a kormányzati hatalmat egy örökletes császárra ruházza. A népszavazás néhány héttel később igen kevés ellenszavazattal jóváhagyta az államforma megváltoztatását. Az alkotmány módosítása a törvényhozó hatalom rovására szélesíti ki az államfő hatalmát. Napoleon első intézkedéseiként megerősíette a rendőri-bürokratikus centralizmust (így pl. bírósági ítélet nélkül is letartóztathattak bárkit), a cenzúrát megszigorította. I. Napóleon családja tagjait, hűséges és érdemes munkatársait, tábornokait hercegekké tette és magas jövedelmet biztosított nekik.
A párizsi Notre-Dame-székesegyházban, ünnepélyes ceremónia keretében Bonaparte Napóleon első konzul magát a franciák császárává, feleségét, Joséphine-t pedig császárnévá koronázta. Napóleon parancsára VII. Pius pápa is részt vett a koronázáson, de csak felkenhette, ám nem koronázhatta meg a császárt. A napóleoni politika kiszolgálójává degradált VII. Pius jelenlétére azért volt szükség, hogy az egyház áldásával legitimálja a császárrá koronázást. Napóleon azért választotta a császári címet, mert nem a Bourbonok királyságának, hanem Nagy Károly egyetemes császárságának folytatója kívánt lenni.

794 éve (1215) hozták meg a IV. lateráni zsinat határozatait.
A III. Ince pápa által összehívott negyedik lateráni zsinat három ülés után határozatokat hozott az egyháznak a zsidókkal és az eretnekekkel szembeni magatartásáról és az egyházi tanok értelmezéséről. III. Ince pápa már a meghívólevélben kifejtette, hogy a zsinatnak "ki kell irtania a bűnöket, ... meg kell reformálnia az erkölcsöket, ... és hasznos rendeleteket kell kibocsátania az alsó- és felsőpapság számára". A zsinat hetven cikkelyben foglalja össze döntéseit, amelyek közül a legfontosabbak a következők:
- dogmává emelik a kenyér és a bor szent áldozáskor Krisztus testévé és vérévé való átváltozását;
- az eltérő tanok képviselőit eretneknek nyilvánítják, akiknek üldözése nemcsak az egyházi inkvizíció, hanem a világi fejedelmek kötelessége is;
- fokozzák a zsidók és keresztények elkülönülését (nagyhéten kijárási tilalom, valamint megkülönböztető öltözet a zsidók számára);
- minden kereszténynek egy évben egyszer gyónnia és áldoznia kell;
- a rendezett lelkipásztorkodás biztosítékaként egy egyházmegye sem maradhat három hónapnál tovább püspök nélkül;
- a püspököknek megfelelő és képzett prédikátorokat és gyóntatókat kell alkalmazniuk, valamint anyanyelvű prédikációról gondoskodniuk a hivők számára.
- 1217. június elejére keresztes hadjáratot határoznak el Egyiptomba.

70 éve (1939) tört ki a szovjet-finn háború.
Finnország sorsa már az 1939 augusztusi Ribbentrop-Molotov paktum megkötéskor eldőlt, mikor Németország biztosította érdektelenségét Észtországgal, Lettországgal és Finnországgal szemben. Moszkva nem is teketóriázott sokáig: 1939 őszén határmódosításokat követelt a finnektől. A sztálini vezetés védelmi okokra hivatkozva igényt formált a Karéliai-félsziget déli részére, valamint Petsamra, a Ribacsij-félszigetre és Hangöre. Mannerheim marsall azonban elutasítva Moszkva kérését, 200 ezer katonájával háborút vállalt az 1 millió szovjet katonával szemben.
1939. november 30-n a Vörös Hadsereg megindította a támadást Finnország ellen. A finn kormány megpróbált nemzetközi segítséget kérni, de valós támogatást nem kapott. A Nyugat a németekkel volt elfoglalva, a skandináv országok pedig saját semlegességüket, államuk épségét féltették. A finnek magukra maradtak.
A háború azonban nagy meglepetésére hónapokig elhúzódott. A finnek fehér egyenruhájuknak köszönhetően szinte beleolvadtak a havas tájba, ezáltal gyakran láthatatlanokká váltak, valamint az általuk bevetett Molotov-koktélok is sokkolták az ellenséget. Ráadásul a szovjetek felszereltsége, kiképzettsége sem felelt meg a terepviszonyoknak, a finn télben szürke egyenruhában virító szovjet csapatok taktikai hibák sorozatát követték el.
Végül mégis a finnek maradtak alul, Mannerheim marsall nem tudott csodát tenni. A finn kormány 1940. március 7-n békét kért. A néhány nappal később megkötött békeszerződés értelmében a Szovjetunió megkapta a Karél-földszorost Viborggal, valamint Hangöt.

695 éve (1314) halt meg IV. Fülöp.
III. (Merész) Fülöp francia király és Aragóniai Izabella frigyéből született 1268-ban a későbbi IV. (szép) Fülöp. 1285-ben követte apját a trónon és uralkodása alatt Franciaország Európa egyik legjelentősebb monarchiájává vált. Fülöp erős királyi hatalmat valósított meg, amely a katolikus egyházra is kiterjedt. Ennek következtében elkerülhetetlenné vált, hogy konfrontálódjon a pápával is.
VIII. Bonifác pápával már 1296-ban komoly feszültség bontakozott ki. Fülöp megadóztatta az egyházat, amire Bonifác néhány éves meghunyászkodást követően kiátkozással válaszolt. Az agg pápa viszont esélytelen volt a Róma ellen vonuló francia csapatokkal szemben. VIII. Bonifácot megfosztották hatalmától, és egy új, franciabarát egyházi vezetőt ültettek helyére. Róma helyett Avignon lett az új katolikus központ, ami azt jelentette, hogy a pápaság francia befolyás alá került.
VIII. Bonifác után Fülöp a templomos lovagokkal való leszámolásra mozgósította erőtartalékait. A többek között pénzügyletekkel is foglalkozó lovagrend hatalmas szálka volt a király szemében, ezért Fülöp úgy döntött, hogy koholt vádak alapján pert indít ellenük. A több éven át tartó eljárásban homoszexualitással, hitetlenséggel, eretnekséggel vádolták meg a rend tagjait. Miután rájuk bizonyították a bűnösséget, a rendet feloszlatásra és vagyonelkobzásra ítélték, vezetőiket pedig máglyán megégették. A templomosok ily módon megszerzett vagyonával IV. Fülöp megteremtette a királyság anyagi biztonságát.
Fülöpnek nem okozott különösebb fejfájást az utódlás kérdése, hiszen három fia is született: (Civakodó) Lajos, (Hosszú) Fülöp és Károly.

66 éve (1943) kezdődött a teheráni konferencia.
1943 novemberére már az afrikai, sztálingrádi és midway-i események következtében tisztán látszott, hogy a tengelyhatalmak vereségre állnak. Az tehát már egyértelmű volt, hogy a háború kiknek a győzelmével fog véget érni, de az is mindenki számára világosan látszott, hogy addig még rengeteg vér el fog folyni.
A mai Irán fővárosában a tárgyalófelek megállapodtak arról, hogy a második frontot 1944 májusában nyitják meg. Véglegesen eldőlt, hogy a partraszállásra Franciaországban kerül majd sor, nem pedig a Churchill által preferált Balkánon, ahol a britek ezután egyértelműen Tito támogatása mellett tették le voksukat.
Churchillnek a Németország felosztására vonatkozó tervét is fel kellett adnia, az általa javasolt (Bajorországból, Ausztriából és Magyarországból álló) államszövetség terve Sztálin ellenállásán megbukott. Ekkor pecsételődött meg gyakorlatilag Kelet-Európa és hazánk sorsa is az elkövetkezendő évtizedekre. Ekkor dőltek el Lengyelország, Németország későbbi határai is, természetesen a Szovjetunió javára, bár ekkor még csak nagy vonalakban látszott a háború végkimenetele.
A szovjetek ígéretet tettek egy, a nyugat-európai partraszállással egyidejűleg indítandó offenzívára, és vállalták, hogy az európai háború befejeztét követően megtámadják Japánt. Nagy vonalakban kijelölték a háború utáni Lengyelország határait, de ebben a témában sok lezáratlan kérdés maradt. Napirenden volt még Kelet-Poroszország és a Memel-vidék sorsa is. Tárgyalásokat folytattak az ENSZ létrehozásáról is.

1301. január 14-n, fiúörökös nélkül hunyt el utolsó Árpád-házi királyunk, III. András. A halálát követő zűrzavaros időszakban az országot a tartományurak irányították: Csák Máté, Kán László (erdélyi vajda), Kőszegi Miklós, de Aba Amádé, Ákos István, Borsa Kopasz, Babonics István, Frangepán Duim, Subics Pál és Csák Ugrin is hatalmas területekkel rendelkezett.
Eközben három trónjelölt is próbálta megszerezni a koronát: a cseh Vencel (IV. Béla egyik ükunokája, egyben III. András leányának, Erzsébetnek a jegyese), a bajor Ottó (IV. Béla egyik unokája) és a francia Károly Róbert (V. István leányának Máriának az unokája és mellesleg Habsburg Rudolf unokája). Az 1300 óta hazánkban tartózkodó 12 éves Carobertót (ez volt Károly Róbert olaszos neve), 1301 májusában koronázta királlyá Bicskei Gergely esztergomi érsek. Ezt a koronázást, mely nem felelt meg a legitim koronázás feltételeinek, a tartományurak többsége nem fogadta el, hiszen a koronázás csak akkor volt szabályszerű, ha az Szent István koronájával, Székesfehérvárott az esztergomi érsek által celebrált szertartáson történt. Itt csak az egyik feltétel teljesült.
A század elején Vencelt támogatták inkább a magyarok, ám Károly Róbert az itáliai bankárok pénzével, a pápa támogatásával (aki a Vencelt támogatókat kiátkozta) és a délvidéki tartományurak ill. német lovagok segítségével maga mellé állította a nemesek zömét (Csák Mátét például tárnokmesteri ranggal győzték meg). Így Vencelt fegyverrel űzte ki Budáról, s a cseh apja halála miatt vissza sem tért, inkább cseh és lengyel király lett, s Ottónak adta át a lehetőséget. Ottót azonban a következő évben az erdélyi vajda elfogta, s csak a koronáért ill. a végleges távozás ígéretével engedte el.
Az egyedül maradt Károly Róbertet 1308-ban így az országgyűlés szabályosan megválasztotta uralkodónak, ami után a budai Nagyboldogasszony templomban, egy másik koronával felkenték.
Károly Róbertnek tehát szüksége volt még egy harmadik koronázásra, amikor végre visszakerült a vajdától a Szent Korona az udvarhoz. Így a minden kritériumnak megfelelő koronázásra 1310. augusztus 27-n került sor. Ekkortól számítható hivatalosan is magyar királynak.
Károly Róbert ezután bő évtized alatt a tartományurak rovására megteremtette az ország politikai egységét.

A Liudolfing- vagy szász dinasztiából származó, a merseburgi győző, I. (Madarász) Henrik király fia volt 930-ban feleségül vetette Editet, az angol királylányt. Aachenben 936. augusztus 7-n, egy hónappal apja halála után királlyá választották a német fejedelmek. Apjával ellentétben keményen éreztette hatalmát a hűbéres fejedelmekkel, és ez azonnal háborúhoz vezetett. 939-ben aztán Ottó öccse, Henrik lázadt fel, szövetségben Eberhard frank és Giselbert lotaringiai herceggel, valamint IV. Lajos francia király támogatásával. Ottó győzött, majd 941-ben a király elleni összeesküvésben vett részt. A terv kitudódott, és míg a többi összeesküvőt megbüntették, Henrik ismét bocsánatot nyert. Ezután hűséges maradt bátyjához, és 947-ben elnyerte a bajor hercegséget.
Ottó azonban nem emiatt érdemelte ki a nagy jelzőt. Keleten sikeresen harcolt a szlávok ellen; északon a dán vikingeket térítette a kereszténységre. Nyugaton Burgundiára terjesztette ki befolyását, délen pedig (951-ben) Itáliában győzött, s felvette a "lombardok királya" címet.
Számunkra azonban talán a legfontosabb, hogy a belső lázadást időben verte le, hogy a 955-ben betörő magyarokat egy erős és egységes sereg fogadja, amely győzni tudott Augsburg mellett.
Ottó 961 májusában elérte, hogy a 6 éves fiát német királlyá válasszák és meg is koronázzák. Következő évben, mivel megszabadította a pápát egyik ellenfélétől, az császárrá koronázta. Amikor 965-ben VIII. Leó pápa meghalt, a császár XIII. Jánost szemelte ki utódául, ám őt a rómaiak elűzték. Ezért Ottó harmadszor is Itáliába vonult, és ott is maradt 966-tól 972-ig. Mikor visszatért németföldre, nagyszabású udvari gyűlést tartott Quedlinburgban, amelyen megjelentek Géza fejedelem követei is, hogy jószomszédi viszonyt építsenek ki, ill. felvegyék a kereszténységet. I. Ottó pár héttel ezután meghalt, Magdeburgban temették el.

46 éve (1963) követtek el merényletet JFK ellen.
Országos körútja során John Fitzgerald Kennedy amerikai elnökre ezen a napon a texasi Dallasban puskalövést adtak le. Harminc perccel a lövések után a 46 éves elnök a Parkland Memorial Hospitalban belehalt súlyos sérüléseibe anélkül hogy visszanyerte volna öntudatát. Az ugyancsak megsebesülő John Conally texasi kormányzó életét sikerült megmenteni. A hivata­los magyarázat szerint az elkövető Lee Harvey Oswald volt, akinek részben szovjet, részben kubai kapcsolatai, ismert céllövő képessége, kissé zavart elméje magyarázatot látszottak adni tettére. A kormányzat által létrehozott vizsgálóbizottság, s az annak vezetőjéről, a korábbi kaliforniai kormányzóról, majd legfelső bíróról, Earl Warrenről elnevezett jelentés is megmaradt a "ma­gányos gyilkos" teóriája mellett. Ugyanakkor az ügy máig felderítetlen részle­tei kapcsán összeesküvés-elméletek százai keletkeztek.
Az ügyet tovább kuszálta, hogy Jack Leon Rubinstein, étterem- és sztriptízbár-tulajdonos, akit általában csak Jack Ruby néven ismertek, közvetlen közelről lelőtte a merénylőt, Oswaldot, amikor a rendőrségről egy börtönbe szállították át. Indítékul Ruby azt hozta fel, hogy meg akarta kímélni Kennedy özvegyét egy Oswald elleni pertől.
Kennedy halála után hamar felépült a mártír elnök mítosza, amelyet csak fokozott a testvére, Robert ellen elköve­tett gyilkosság (1968). Az elnök özvegye utóbb Onassis görög olajmágnás fele­sége lett.

34 éve (1975) halt meg Franco tábornok.
Francisco Franco y Bahamonde 1892. december 4-n született El Ferrol-ban. 1907-től katonai akadémiára járt, 1910-ben alhadnagy, majd 1916-ban a spanyol hadsereg legfiatalabb századosa lett. 1912-ben, majd 1920-ban ismét Marokkóban teljesített szolgálatot, s 1920-25-ben döntő szerepet játszott az afrikai lázadás leverésében. Nemzeti hősként tért haza, s 1926-ban már tábornokká nevezték ki. A köztársaság alatt, 1935-ben vezérkari főnökként távoltartotta magát a politikától, 1936-ban mégis leváltották. Az 1936. július 17-n kitört polgárháborúhoz már másnap csatlakozott, majd hamarosan félreállította a katonai juntán belüli riválisait és kinevezte magát a spanyol állam vezetőjének. 1937-ben megalakította a falange-ot, a fasiszta pártot és (német és olasz segítséggel) szétverte a köztársasági erőket. 1939. április 1-n végleges győzelmet aratott, s Spanyolország diktátora lett. Intézményes katonai diktatúráját több mint 35 évig fenntartotta, bár 1947-ben visszaállították a monarchiát, így ő (is) élete végéig a király nélküli királyság régense volt. Uralma alatt az elmaradt Spanyolország az 1970-es évekre ipari országgá vált. Halála után, az általa neveltetett János Károly királyként került hatalomra és az országban visszaállt a demokratikus berendezkedés.

92 éves (1917) lenne Indira Gandhi.
1917. november 19-n Dzsavaharlal Nehru, az első indiai miniszterelnök egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. 1938-ban a maga 21 évével India legnagyobb pártjának lett a legfiatalabb képviselője.
Nehru lánya Gandhi néven vált ismertté, családja azonban semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt Mahátma Gandhival, tiszteletből vette fel nevét, igaz jól jött politikai karrierjének. Miután fiai tinédzserek lettek, visszatérve a politikai életbe, Gandhit 1959-ben a Kongresszusi Párt elnökévé választották, 1966-ban pedig India miniszterelnöke lett. Rátermettséggel, ügyes diplomáciai készséggel, jól működő koalíciók létrehozásával 11 éven át maradt India vezetője. Az 1977-es választási veresége után három évvel újra harcba szállt a hatalomért, és 1980-ban ismét ő alakíthatott kormányt. Gandhi második miniszterelnöksége 1984-ig tartott, aminek egy merénylet vetett véget. A szeparatista szikhek mindig sok gondot jelentettek az indiai kormányzat számára, így Gandhi néhány hónappal a meggyilkolása előtt elrendelte a nyugat-indiai, amritszári szikh Aranytemplom lerombolását. A szikh-mozgalom azonban tovább élt és elszántságuk csak erősödött.
Érdekes módon - annak ellenére, hogy többen óva intették ettől - Gandhi szikh testőrökkel vette körül magát. A szikh testőrökről egyszer a következőket nyilatkozta: „Ha egy szikh vesz körbe, akkor nem hiszem, hogy bármitől is félnem kellene.” Utólag már tudjuk, hogy Gandhi ezzel kapcsolatban tévedett. 1984. október 31-n ugyanis testőrgárdájának két szikh tagja támadt rá, és több lövéssel kioltották életét.
Fia, Radzsiv Gandhi is, aki ugyancsak miniszterelnök volt (közvetlen édesanyja után) szintén merénylet áldozata lett. Neje, talán emiatt utasította vissza az ajánlatot, hogy miniszterelnökjelölt legyen. Unokája, Rahul, nemrég politikusi pályára lépett, szeretne miniszterelnök lenni...

345 éve (1664) halt meg (ifj.) Zrínyi Miklós.
1620. május 1-n született horvát-magyar családban. Édasanyját, Széchy Magdolnát korán elvesztette, de édesapját, Györgyöt is hatévesen látta utoljára. Miklós és öccse, Péter gyámja Pázmány Péter lett, de gyakorlatilag Sennyei István püspök neveltette - igen kiválóan.
Az európai műveltségre szert tett ifjú kora legnagyobb magyar írója, költője lett. 1648-tól horvát bán, s a török elleni küzdelemnek szentelte életét. 1663-ban, sikerei csúcsán az egész magyar hadsereg főparancsnokának nevezték ki szűk fél évre.
A szégyenletes vasvári békével a magyar főurak elégedetlenek voltak, így nem meglepő, hogy az ekkor bekövetkezett vadászbalesetben a bécsi udvar merényletét látták. A legvalószínűbb verzió azonban, hogy a Zrínyi által megsebzett vadkan okozott halálos sebet, nem történt semmilyen összeesküvés. Az udvar nem titkolta, ha valamely főurat likvidálni akarta, s meg is tette számos esetben.

213 éve (1796) halt meg II. Katalin, orosz cárnő.
Keresztély Ágost anhalt-zerbsti herceg leányaként Stettin-ben született 1729. május 2-n. Eredetileg Zsófia Friderika Ágostának hívták, s csak 1744-ben vette fel a Jekatyerina Alekszejevna nevet, amikor közeledett a Péter trónörökössel való házassága (egyúttal áttért a görögkeleti vallásra is). Erzsébet cárnő halála után, 1762-ben az iszákos III. Péter, Katalin férje került trónra, aki ellen még ebben az évben Katalin hívei összeesküvést szőttek, lemondásra kényszerítették, sőt nemsokára meg is gyilkolták. Katalin, miután félreállította fiát, Pált is, önmaga lett minden oroszok cárnője. Mint közismert, a felvilágosodás híve volt, még Diderot-val és Voltaire-rel is levelezett. Belpolitikai téren főképp a rend fenntartása és a kulturális színvonal emelésére törekedett, míg külpolitikájában Nagy Pétert követte. Végleg kiűzte a törököket a Krím-félszigetről, míg egy komoly lázadással is meg kellett birkóznia: 1773-ban egy Pugacsov nevű doni kozák III. Péternek adta ki magát, hamarosan ez az életével fizetett ezért.
Katalin utódául Sándor nevű unokáját szemelte ki, de mielőtt biztosíthatta volna tervét, meghalt, így a trónon mellőzött fia, I. Pál követte.

Ez a nap fővárosunk születésnapja.
1873. november 17-n egyesült Pest, Buda, Ó-buda és a Margit-sziget. Az egyesítését először Széchenyi István vetette fel az 1830-as években, ő javasolta a Budapest nevet is. Az 1872. december 22-n szentesített XXXVI. törvénycikk elrendelte az 54 ezer lakosú Buda és a 200 ezer lakosú Pest szabad királyi városok, valamint a 16 ezer lakosú Óbuda és a Margitsziget egyesítését. Az egy évig tartó egyesítési folyamat az 1873. november 17-i díszközgyűléssel ért véget, amikor megkezdte működését a Fővárosi Tanács. A szabadságharc után rendkívül gyorsan fejlődő Pest és a kormányszerveknek helyet adó Buda egyesítése megnyitotta világvárossá fejlődés útját, elősegítette az ipar és a kereskedelem gyors és nagyarányú növekedését, valamint a közintézmények fejlődését. A polgári lakosság 1890-re 492 ezerre emelkedett. Míg 1870-ben Pest-Buda még csak 17. volt az európai nagyvárosok sorrendjében, 1900-ra Budapest már a 8. lett.

118 éve (1891) született Erwin Rommel.
A Harmadik Birodalom tábornoka Heidenheim-ben látta meg a napvilágot. Már az I. világháborúban kiérdemelte a legmagasabb német kitüntetést, ám neve csak az 1941-es afrikai harcokban vált világszerte ismertté, pedig 1940-ben Franciaországban megmutatta mire képes, ám akkor Guderian még elhomályosította.
Az ún. Deutsche Afrika Korps, az afrikai hadtest parancsnokaként 1942 nyarára páncélosaival egészen Egyiptomig nyomult előre. Ekkor kapta a sivatagi róka becenevet. Az utánpótlási nehézségekkel küzdő Rommelt végül a számbeli fölényben lévő és technikailag jobban felszerelt angolszász csapatok Montgomery vezetésével El-Alameinnél megállították, majd fokozatosan kiszorították a kontinensről. Ekkor a 2. német hadseregcsoport parancsnoka lett, ami először Olaszországban, majd Észak-Franciaországban kísérelte meg feltartóztatni a szövetségeseket. A sorozatos kudarcok révén a Führer egykori kedvenc tábornoka végleg belátta, hogy a náci Németország a háborút elvesztette, és csatlakozott az 1944. júliusi Hitler-ellenes puccskísérlethez. Miután ez is kudarcba fulladt, választás elé állították: vagy öngyilkos lesz, vagy pedig osztozik az ügyben bíróság elé állított tábornokok sorsában. Ő az előbbit választotta: 1944. október 14-n az Ulm közelében lévő Herrlingenben (ma Burgdort) megmérgezte magát. A náci vezetés mindezek ellenére hősi halottként dísztemetésen búcsúztatta a német hadsereg akkor kétségtelenül legnépszerűbb tábornokát.

694 éve (1315) zajlott a morgarteni csata.
A svájci szövetség tagjai Morgartennél (Közép-Svájc) döntő vereséget mérnek az I. Habsburg Lipót herceg vezette lovas seregre. Az "erdei" kantonok - Schwyz (amelyről az ország nevét kapta), Uri és Unterwalden - 1291-ben örök szövetséget kötöttek, amelyben garantálták közös ellenállásukat függetlenségi törekvéseikkel szemben. Mindez természetesen nem tetszett a Habsburg uralkodónak, akik a terület földesurai voltak, ám mivel a gyakorlatban nem sok minden történt, nem tettek semmit (Tell Vilmos tevékenysége csupán legenda). 1314-ben azután a schwyziek kifosztottak egy apátságot, ráadásul nyiltan támogatták a bajor királyt a császári trón megszerzéséért. I. Lipót herceg ezt már nem tűrhette, s komoly sereggel elindult a hegyekbe.
Lipót 2 ezer német lovagjával és 7 ezer gyalogosával alig 1500 paraszt szállt szembe, akiknek nem volt komoly fegyverzetük, csupán alabárdjuk. A magabiztos lovagok Morgartennél egy szorosba masíroztak be, ám a svájciak rajtuk ütöttek. Sziklákat dobtak rájuk, majd alabárdjaikkal kivégezték a túlélőket. Állítólag mindössze 15 paraszt halt meg, míg minden lovag ott pusztult.
A Habsburgoknak ezután el kell ismerniük a Svájci Kantonok államszövetségének autonómiáját. A következő időszakban a szövetség Luzernnel, Zürichhel, Zuggal, Glarusszal és Bernnel bővült, így alakult ki a nyolc ősi kanton. Svájc hivatalos függetlenségét azonban csak 1648-ban ismerték el a vesztfáliai béke során.
A győzelem megmutatta, hogy nem véletlen volt a bannockburni csata. Az olcsó pikások (alabárdosok) hatékonyabbak a drága lovagi seregnél. Nem sokkal később az angol íjászok még ennél is nagyobb nagyobb csapást mérnek az elavult taktikára, ami sok államban komoly haditechnikai változást okozott.

134 éve (1875) született Klebelsberg Kunó.
Magyarpécskán született, majd Budapesten, Müchenben, Párizsban tanult. Az első világháború előtt Tisza István híve, majd a Nemzeti Munkapárt egyik országos szervezője. Végigjárta az állami hivatalok különböző fokozatait: előadó, majd osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár volt. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnökeként, majd a Miniszterelnökség politikai államtitkáraként tevékenykedett. 1919 februárjában Bethlen Istvánnal létrehozta a Nemzeti Egyesülés Pártját. 1921-től belügy-, 1922-31 között vallás- és közoktatásügyi miniszter és közben, 1930-ban ideiglenesen népjóléti és munkaügyi miniszter is volt. Nevét híressé az 1922-31 közötti vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt végzett munkája tette. A magyar kultúrfölény koncepció kidolgozása és elfogadtatása után kiemelkedő részesedést (10,5 százalék) tudott biztosítani az állami költségvetésből kulturális és oktatási célokra: ennek keretében kb. 5000 népiskola építését szervezte meg elsősorban az alföldi tanyavilágban. Megreformálta a polgári iskolát és leányközépiskolát, patronálta a Szegedre és Pécsre költöző elcsatolt egyetemeket. Létrehozta a Testnevelési Főiskolát, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet nyitott meg. Külföldről hazahívta Szent-Györgyi Albertet, s kutatásaihoz minden feltételt megteremtett, így a Szegeden dolgozó tudós eljutott a Nobel-díjig. A tudományos kutatás összehangolása érdekében akkor hozták létre a Gyűjteményegyetemet, a tudósképzés korszerűsítése érdekében felállították a bécsi, berlini és római kultúrcentrumokban működő Collegium Hungaricumokat. Tevékenységének köszönhetően az 1930-as évek derekán a hat éven felüli lakosság 90 százaléka írt, olvasott, s az országban rohamos csökkent az analfabétizmus. 1932. október 11-n halt meg Budapesten. Temetésén Kossuth Lajos gyászszertartása óta nem vett részt ennyi ember. A szegedi Fogadalmi Templomban nyugszik. Sírján a felirat: "Nagyot alkotni, nemesen szenvedni magyar tulajdonság."

2051 éve (i. e. 43.) ezekben a napokban alakult a második triumvirátus.
Caesar unokaöccse, Octavianus, Marcus Antonius és Marcus Aemilius Lepidus valamikor novemberben megkötötte a 2. triumvirátust, vagyis hivatalos szövetségre léptek egymással. Hivatalos, mert a római senatus erősítette meg, egyben 5-5 évre dictatornak nevezte ki  őket a felosztott tartományok felett. Lepidus tehát Hispaniában és Gallia Narbonensisben, Antonius Gallia Cisalpinában és Transalpinában, Octavianus pedig Itáliában, a környező szigeteken és az Africában szerzett teljhatalmat.
Mindezt vagyonszerzésre használták fel, hogy ütőképes sereget állítsanak fel, mint a keleti tartományokat uraló köztársaságpártiak. A két párt serege a következő évben Philippinél találkozott a triumvirek teljes győzelmével végződő csatában.
A győzelem után Octavianus és Antonius a legkisebb támogatottsággal bíró Lepidus szerepét formálissá csökkentették a triumvirátusban. Lepidus ennek ellenére beleegyezett a triumvirátus újabb 5 évre való meghosszabbításába, megkísérelt egy hatalomátvételt. A nyílt összetűzés természetesen Lepidus bukásával végződött, akinek egyetlen esélye az lett volna, ha Octavianus katonáit meggyőzi, hogy ne harcoljanak ellene, de nem volt elég karizmatikus ehhez. I. e. 36-ban bomlott fel tehát a 2. triumvirátus Lepidus lázadása miatt, akit Octavianus Circeiibe száműzött, ahol még húsz évet élt.

1548 (461) éve hunyt el I. Leó pápa.
A toscanai nemesi családban született Leó korán egyházi pályára lépett, és  hamar befolyásos személyiség lett. 440-ben választották pápának. 451-ben a kalkedóni zsinaton kiközösítette a monofizitákat, és ügyesen érvelt a katolikus álláspont mellett. Ő volt a nagy pápa, aki szembeszállt Attilával és megóvta a kereszténységet a pogányok pusztításától. Ez valójában annyit jelentett, hogy a 452-ben Itáliába betört hunokat, akiket erősen meggyengített a catalaunumi csata, majd az éppen folyó aquileai ostrom során kitört járvány, a  pápai adományok ráébresztették, hogy nem szükséges tovább Itáliában maradniuk. Leó meggyőzőképességét később (455-ben) a vandálokkal szemben is megcsillantotta, mikor hasonló érvekkel elérte, hogy azok megkíméljék a pápai rezidenciát, az odamenekült emberek életét, s csupán Róma egyéb részeit fosszák ki.
Nem meglepő tehát, hogy még életében szent emberként tisztelték, akinek ékesszólása, bölcsessége és hatékony intézkedései hosszú időre megalapozták a pápaság tekintélyét. 688-ban avatták szentté.

565 éve (1444) történt a várnai csata.
Hunyadi győzelmeinek hatására a pápa vezetésével nemzetközi koalíció jött létre, amely céljául a Balkán-félsziget felszabadítását tűzte ki. A készülő nagyszabású offenzívától megrémült Murád szultán rendkívül kedvező békeajánlattal állt elő. Vállalta, hogy Szerbiából kivonja katonáit és visszaadja a területet Brankovicsnak, 100 ezer arany hadisarcot fizet a magyar királynak, és háború esetén 30 ezer fegyverest bocsát rendelkezésére. Augusztus 1. körül Szegeden Ulászló elfogadta a szultáni békeajánlatot, 4-n azonban az országnagyokkal együtt esküt tett a pápai legátusnak, Giuliano Cesarininek, hogy a törökkel kötendő béke eleve érvénytelen lesz. Augusztus 15-n, Nagyváradon megkötötték a török-magyar békét, egy hét múlva Szerbia várai Brankovics birtokába kerültek. Egy hónappal később a tíz évre kötött békét megszegve a magyar hadak Orsovánál átkeltek a Dunán, és benyomultak a török kézen lévő Bulgária területére. A békekötésről szállongó hírek megzavarták a szövetséges hadakat, a szerbek egyáltalán nem csatlakoztak a koalícióhoz, a Boszporuszt elzáró velencei flotta pedig jó pénzért még segítette is a szultáni hadak átkelését. 1444. november 10-n a Fekete-tenger parti Várnánál a mintegy háromszoros túlerőben lévő török sereg megsemmisítő győzelmet aratott a visszavonulás lehetőségétől elzárt keresztény had felett. A csatában életét vesztette a fiatal Ulászló, akinek utolsó tette a janicsárok ellen intézett meggondolatlan roham volt, amely egyben a pápai legátus és számos magyar hadúr életébe is került. A fővezér, Hunyadi János is alig tudott megmenekülni a csatából, amely után Vlad Dracul havasalföldi vajda fogságába esett. Végül Hédervári Lőrinc nádor fenyegetésére engedte szabadon Hunyadit Drakula.

1961-ben felállították Berlinben az Antifasiszta Védősáncot, amely a rendszerrel együtt omlott össze. Az ndk-sok magyar vasfüggönyön való átengedése után megállíthatatlanul következett a rendszerváltás. Tömegtüntetések után Honecker október 18-n lemondott, majd a kommunista kormány is november 7-n (az ünnepségre időzítve). Gorbacsov nyilvánosan közölte, hogy a folyamatot nem kívánja megállítani, így az ndk vezetés megengedte a szabad átjárást a nyugati zónába november 9-n éjféltől. A tömeg nyomására az útlevelek ellenőrzésétől is eltekintett a hatóság. Pár nap múlva már csákányokkal kezdték egyesek bontani a falat, amelyet korábban megközelíteni sem lehetett. A hivatalos bontás csak 1990. június 13-n kezdődött és 1991. november 30-ig tartott.

679 éve (1330) menekült meg Károly Róbert az oláh csapdából.
1330-ban a havasalföldi vajda - aki ekkor magyar hűbéres volt - szövetséget kötött a bizánciakkal, a bolgárokkal és a tatárokkal, így felszámolta a magyar függést. Károly Róbert seregével indult a vajda meggyőzésére. Az ismeretlen földön azonban nem tudott élelmet szerezni, emiatt seregével kénytelen volt visszafordulni. A magyar had a Kárpátok egyik szűk szorosában a románok csapdájába menetelt bele. A krónikás szerint "egészen olyanok voltak, mint a varsában vagy hálóban megfogott halak". A románok négy napon át gyilkolták a védekezésre képtelen magyar sereget, melynek jelentős része ott veszett a posadai szorosban. Maga a király is csak egyik bárója, Hédervári Dezső önfeláldozásának köszönhetően - aki magára öltötte a király címeres páncélját - tudott megmenekülni.

70 éve (1939) történt egy sikertelen merénylet Hitler ellen.
A müncheni sörpuccs 16. évfordulóján Georg Elser német ellenálló megkísérelte Adolf Hitler német kancellárt egy müncheni sörözőben felrobbantani. A Führer azonban 13 perccel korábban, még a robbanás előtt elhagyta a helyiséget. A detonáció következtében 8 ember meghalt és több mint 63-n súlyosan megsérültek.
Elsert véletlenül fogták el, ugyanis a bomba elhelyezésre után Svájcba akart menni, ám a határon, a robbanás után nem sokkal lekapcsolták. A határőr ugyanis az érintett kocsmáról talált egy képet Elsernél. Dachauba vitték, ahol 1945. április 9-n, a szövetségesek közelsége miatt kivégezték.

389 éve (1620) történt a Fehér-hegyi csata.
A cseh nemesek 1618. V. 23-tól, a felkelés kezdetétől fáradoztak az unióban egyesült protestáns fejedelmek támogatásának elnyeréséért és 1619. augusztus 28-n V. Frigyes pflazi választófejedelmet tették cseh királlyá. Ez egyben azt jelentette, hogy a Habsburg II. Ferdinándot trónfosztottnak nyilvánították. Ferdinánd, aki egyben a német-római császár is volt, nem maradt tétlen. Létrehozta a Katolikus Ligát s hamar jelentős sereggel indult visszaszerezni trónját. Frigyes hiába kérte a Protestáns Uniót, azok ezt cseh belügynek tekintették, egyedül Bethlen Gábor erdélyi serege indult el, ám ők messze voltak.
A csata hamar véget ért, a katolikus túlerő diadalmaskodott. Az elfogott cseh vezetőket kivégezték, Frigyes életét az mentette meg, hogy lekésett a csatáról. Pfalzi trónját így sem tarthatta meg, azt a segítségért I. Miksa, bajor király kapta.

93 éve (1916) választották elnökké Wilsont.
Csekély többséggel választották újra az Egyesült Államok elnökének Woodrow Wilsont. A demokraták azzal a jelszóval vezették választási hadjáratukat, hogy neki köszönhető, hogy kimaradtak a világháborúból. Ez leginkább a (nyugati államokban) frissen választójogot nyert nőkre hatott. Wilson semlegessége beiktatása után semmivé lett és 1917. április 6-n hadat üzent Németországnak. Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy a közhangulat akkor már inkább elfogadni látszott a háborút, mint a választás idejében.

92 éve (1917) történt a bolsevik hatalomátvétel Oroszországban.
Pétervárott Trockij vezetésével, aki a végrahajtó bizottság elnökeként a bolsevista csapatok élén az átállt Péter-Pál erőd katonáival megszállta a városba bevezető útvonalakat. A Vörös Gárda osztagai körülzárták a kormány székhelyét, a Téli Palotát. Lenin már a megszállt Szmolnijból irányította a forradalom további lépéseit. Kerenszkij, az ideiglenes kormány vezetője elmenekült. A Téli Palotában rekedt miniszterek elutasították az ultimátumot, mire az Auróra cirkáló lövései jelt adtak az ostrom megkezdésére. Néhány puskadörrenéssel később a miniszterek ellenállása megszűnt.
Még az esti órákban összeült a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa Lenin vezetésével. Kimondták, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe megy át, dekrétumot adtak ki a hadviselő országoknak az azonnali békéről, valamint a földről, amely köztulajdonba megy át, és a parasztok rendelkezésére bocsátják.
Megalakult az első szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa, amely forradalmi rendelkezéseket hozott: bevezette a nyolc órás munkaidőt, munkásellenőrzést az üzemekben, majd munkásigazgatást, elismerte a volt birodalom minden népének egyenjogúságát és teljes önrendelkezési jogát, valamint elismerte Finnország függetlenségét. A Népbiztosok Tanácsának elnökévé természetesen Lenint választották.