Gondolatok a könnytárból

65 éve (1945) bombázták Drezdát.
A szövetséges légierők a szőnyegbombázást 1942. március 28-n kezdték. A legpusztítóbb akciót Drezda ellen intézték a 14-re virradó éjszaka. A földi pokolban 25-60 ezer ember lelte halálát. A városba ekkortájt érkeztek a keleti front közeléből menekültek, ezért oly bizonytalan az áldozatok száma.
A bevetésben közel 1300 gép vett részt, amelyek 3900 tonna bombától szabadultak meg. A britek első bevetése a drezdai óváros körüli lakónegyedet érte, amelyet a gyújtóbombák lángtengerré változtattak. A bombázás második hulláma a robbanóbombák ledobásával mindennemű oltási munkát lehetetlenné tett, és a lakosság elől elvágta a menekülés utolsó útjait is. A következő reggel végrehajtott amerikai támadás a még sértetlen városrészeket érte, amelyeket a bombázókötelékeket kísérő vadászrepülőgépek fedélzeti fegyvereivel támadtak. Drezda ekkor védtelen volt, hiszen a légvédelmi tüzérségét a Ruhr-vidék védelmére kivonták.
A bombázás nem csak azért vált hirhedtté, mert ez volt az egyik leggyilkosabb, legkiterjedtebb támadás, hanem mert katonailag teljesen indokolatlan volt. Semmilyen katonai objektum sem szerepelt a cél között, és az az érv sem állt fenn, ami a később atomtámadást mentette.

869 éve (1141) halt meg II. Béla.
Béla Álmos herceg és Predszláva orosz hercegnő házasságából született 1108-1110 között. A vak melléknevet azért kapta, mert nagybátyja, Kálmán 1115 körül apjával együtt megvakíttatta, hogy uralkodásra alkalmatlanná váljon. A gyermek herceget a pécsváradi apátságban nevelték fel. Kálmán utóda, II. István kiegyezett a vak herceggel, és társadalmi bázisa megerősítése céljából a kegyeibe fogadta. Béla 1128 körül vette feleségül Ilonát, I. Uros szerb fejedelem leányát. Frigyükből számos gyermek született: Géza (II. Géza), László (II. László), István (IV. István), Álmos, Zsófia és Gertrúd.
1131. április 28-n koronázták magyar királlyá a gyermektelen II. István halála után. Az ügyeket többnyire felesége intézte, így inkább az ő ill. híveinek műve az 1131-es véres aradi gyűlésre. Itt kegyetlenül leszámoltak a király egykori ellenfeleivel. 1132. július 22-n a Sajó-völgyében vereséget mért a trónkövetelő Borisz (Kálmán király fia) csapataira. Később elfoglalta Dalmáciát, valamit Rámát és Boszniát. Megalapította az aradi prépostságot, gazdag adományokkal látta el a dömösi monostort. Udvarában jelentős írásbeli tevékenység is folyt, a királyi kápolna hivatalosan is oklevelek kiállításával kezdett foglalkozni. Székesfehérvárott temették el. Utóda fia, II. Géza lett.

321 éve (1689) lépett trónra III. Vilmos.
A vértelen dicsőséges forradalmat 1688-ban egy trónörökös váratlan születése indította el, ami azzal fenyegetett, hogy az anglikán vallású ország hosszú időre egy katolikus dinasztia uralma alá kerülhet. A parlament két nagy pártja, a whigek és a toryk Orániai Vilmost, Hollandia helytartóját hívták Angliába. Vilmos november 5-n szállt partra, s sorra álltak mellé a nemesek, mire december 11-n II. Jakab király Franciaországba menekült.
1689. február 13-n III. Vilmost beiktatták Anglia királyának (Skócia királya április 11-től lett). Feleségével, (II.) Stuart Máriával, II. Jakab lányával két hónappal később koronázzák meg, cserébe, hogy Vilmos aláírta a Bill of Rights törvényt. Ebben III. Vilmos elismerte a parlament jogát az adók és törvények megszavazására,  biztosította a szólás- és vallásszabadságot.
Vagyis bevezette az alkotmányos királyságot.

469 éve (1541) alapították Santiago de Chilét.
1535-ben a híres konkvisztádor, Fransisco Pizarro irányítása alatt hajózott először Dél-Amerikába Pedro de Valdivia, majd pár évvel később saját expedíciót szervezett a mai Chilébe a machupék leigázására. Átkelt az Atacama-sivatagon, és a Cerro Santa Lucia dombon ünnepélyes keretek között megalapította az első spanyol várost, a kedvező fekvésű Santiago de Chilét, Chile mai fővárosát.
Valdivia azonban nemcsak ezt az egy spanyol települést hozta létre, hanem az 1550-es években több más város alapkövét is lefektette. Ilyen volt La Imperiale, Villarricáe, Puréne, Tucapele, valamint a saját magáról elnevezett Valdiviae. Ezeknek a városoknak azonban az őslakosok állandó támadásaival kellett szembenézniük. Maga Pedro de Valdivia is a machupék áldozata lett: miután az indiánok foglyul ejtették, kapzsisága miatt az agresszív hódítóval állítólag folyékony aranyat itattak.
Később az indiánok szinte minden Valdivia által létrehozott várost leromboltak. A kevés kivétel között van Santiago de Chile. A település az évszázadok folyamán dinamikusan fejlődött, napjainkban mintegy 5,8 millióan lakják.

129 éve (1881) született Shvoy Kálmán.
Az altábornagy a Horthy-korszak egyik prominens alakja, aki képes volt a becsületet választani az érdek helyett. Hatalma csúcsán (1933) beszédet mondott Szegeden az I. világháborúban elesett zsidó katonák emlékművének avatásakor, amellyel szembe ment a korszak irányzatával. Shvoy sosem szerette a zsidókat, de ízig-vérig katona volt, és nem tudott nem tisztelegni bajtársai előtt, még ha azok származása nem is a legtökéletesebb. Ezen bűnéért nyugdíjazták. Ettől kezdve politizált; Szegeden a mérsékelt (=nem rasszista) jobboldal egyik vezéregyénisége lett, Gömbös odaadó híve. Ahogy tolódott a kormány egyre inkább a szélsőjobb felé, úgy került át a baloldalra, noha elvei sosem változtak. 1945-ben a nyilasok internálták. 1971-ben hunyt el.

21 éve (1989) történt a rendszerváltás.
Ezen a napon fogadta el az MSZMP KB a többpártrendszert, megtéve a rendszerváltás felé az egyik legfőbb lépést. Azóta a gyakorlatban is tudjuk, milyen jó, ha a Parlamentben egy (vagy több) másik párt is megmondhatja, mit tartana kívánatosnak, mi szolgálná legjobban az érdeküket.

31 éve (1979) győzött az ún. iszlám forradalom Iránban.
Iránnak azóta nem éppen harmonikus a viszonya szomszédaival és az USÁval, de ez nem akadályozta meg, hogy a legdemokratikusabb iszlám országgá váljon. Irán a pacifisták számára megmutatja, hogy a kettő nem lehetetlen, vagyis a nyugati civilizáció vívmányai összehozhatóak az iszlámmal. Ugyanakkor Irán a bizonyíték a magukat realistáknak tartóak számára, hogy a kettő sosem hozható össze, egy iszlám ország sosem lesz képes elfogadni a mi civilizációnkat.
A Nyugat nem képes hivatalosan elismerni, hogy demagóg beszéddel jól manipulálható a tömeg (főleg akkor, ha ehhez egy világos ellenségkép társul), noha saját érdekükben is egyre inkább ezt gyakorolják. A különbség tehát pusztán annyi, hogy az iszlám világban, az ellenséges emberi élet kioltása nem akkora probléma, mint a két világháborút alig túlélt Nyugaton.

203 éve (1807) született Batthyány Lajos.
Első miniszterelnökünk nem túl nagy pályát futott be. Nyakába varrtak olyan dolgokat, amit pedig hogy ne kelljen vállalni, lemondott. Mai utódai pont fordítva csinálják...
Batthyány egyébként peches ember volt, még öngyilkosságra sem volt képes. A cellájába neje csak egy olyan csorba kést volt képes becsempészni, amivel képtelen volt halálos sebet ejteni magán, de azt legalább elérte, hogy az akasztást sortűzre cserélték. Bár nagyon kíváncsi lettem volna az indoklásra: "Nem akaszthatjuk fel, mert belehalna!"
Közel 100 évvel későbbi min.elnökünk szintén öngyilkos akart lenni, neki már sikerült - persze ő nem börtönben volt. A következőhöz még van kb. 30 évünk...

63 éve (1947) írták alá Párizsban a II. vh-t lezáró békét.
Ekkor dőlt el végleg, hogy a trianoni békediktátum soha nem változik számunkra kedvezően. Hiába a szép szavak (Apponyi), hiába a külföldi segítség (Rothmere), hiába a revizionista lózungok, hiába a szánalmas próbálkozások (frankhamisítás), hiába a fegyverkezési program (1938.03.05.), hiába a zsidó áldozatok (kb. 550 ezer) - az 1920-as határok nem módosulnak - leszámítva további 3 falut, amely csehszlovák lett.
A béke értelmében nyolc év alatt 300 millió dolláros jóvátételt kellett három ország részére fizetnie különböző árucikkekben; 200 milliót a Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának és 30 millió Csehszlovákiának. A szerződés 65 ezer főben maximalizálta a magyar hadsereg létszámát (ebből ötezer fő volt a légierő), a harci gépek száma nem haladhatta meg a hetvenet. A békeszerződés aláírásával a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mandátuma megszűnt, s Magyarország a nemzetközi jog elvei szerint visszanyerte szuverenitását. A béke egyik cikkelye azonban kimondta: "a Szovjetuniónak fennmarad a joga magyar területen oly fegyveres erők tartására, amelyre szüksége lenne ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa."

237 éve (1773) született William Henry Harrison.
Harrison híres katona volt, legnagyobb győzelmét 1812-ben aratta az indiánok ellen. Így később az indián területek első kormányzója lett.
68 éves korában, a whigek jelöltjeként az USA 9. elnökévé választották, ezzel Reaganig ő volt a legidősebb elnök. Másik rekordja azonban máig megdönthetetlennek bizonyult. Beiktatása (1841. 03. 04.) után pár nappal tüdőgyulladást kapott, és ebbe április 4-n belehalt. Így ő lett az USA legrövidebb ideig kormányzó elnöke. Utóda John Tyler lett.

53 éve (1957) halt meg Horthy Miklós.
Az elmúlt fél évszázadban sokkal több jót tett leghíresebb ellentengernagyunk, mint korábban egész életében. Legalábbis erre utal, hogy lassan valóságos népi hőssé emelkedik.
Egyik legenda szerint a Császár egyszer rámutatott egyik szárnysegédjére, miközben odaszólt kedvelt tábornokához: "Ezzel az emberrel még jó lesz vigyázni!" Vigyáztak is, amíg élt a Kaiser (aki egyébként egyelőre még nagyobb legenda - főleg ha nejét is idevesszük). Flottánál elért sikerei (cattarói matrózlázadás elfojtása) révén a flotta főparancsnokává nevezik ki nem sokkal a bukás előtt, így őt érte a megtiszteltetés, hogy a megmaradt hadihajókat átadja a (délszláv) Nemzeti Tanácsnak. 1918 őszétől otthonában töltötte megérdemelt szabadságát, ám az alakuló szegedi ellenkormány hívó szavára mobilizálta magát. Hadügyminiszterként feladata volt egy magyar hadsereg létre hozása egy megfelelő haditervvel. Legfőbb érdeme, hogy noha eltervezte Budapest felosztását és kifosztását, mégsem tette, talán azért mert nem sikerült elég embert csatasorba állítania. Így aztán nem is próbálkozott a román fosztogatók ellen fellépni; inkább a fegyvertelen zsidó lakossággal foglalkoztak emberei.
Szerénysége miatt nem lett király, megmaradt kormányzónak és "Legfőbb Hadúrnak". Mikor végre találkozott (akkor még) boldogtalan királyunkkal, finoman értésére adta, hogy éppen nem alkalmas az időpont a hatalom átadására, ám egy váratlan haláleset (1922. ápr. 1.) miatt megfelelő alkalom már nem volt.
Kormányzását az idő megszépítette: sikerült megnyugtatóan rendeznie a trianoni traumát, a szegénységproblémát, a hadügyi reformot, a szomszédainkkal szembeni kisebbségi komplexusunkat és persze a zsidókérdést.

745 éve (1265) halt meg Hülegü kán.
Dzsingisz kán unokája 1255-ben indult, hogy meghódítsa a Közel-Kelet muszlim államait. Sem Perzsia, sem az Ajubbidák (1258 - Bagdad) nem tudták megállítani. Végül 1260-ban az Ain-Dzsalúd-i csatában vereséget szenvedett az elbizakodott mongolok az egyiptomi mameluk seregtől. Így a mongol hódítás megállt a Szentföld keleti határánál, ahol megalapította Hülegü az Ilkanida-dinasztiát.
Hülegü volt az a keletről várt nagy király, akit a keresztények Dávidnak neveztek és várták, hogy megmntse a világot a muszlim uralomtól. Hülegü azonban nem volt keresztény, s azoknak csalatkozniuk kellett így, bár az tény, hogy talán egy évszázaddal  visszavetette a muszlim hódítást.

60 éve (1950) állították fel a Stasit.
Steinhoff belügyminiszter előterjesztése nyomán született a keletnémet parlamentben döntés az Állambiztonsági Minisztérium, ismertebb nevén a Stasi felállításáról. Az új minisztérium szovjet mintára a hírszerzés és a kémelhárítás mellett a rendszer ellenségeinek felderítését is ellátta. Vezetőjévé Wilhelm Zaissert választották. A Stasi alkalmazottjait a Golmban megnyitott állambiztonsági iskolában képezték ki. Néhány évvel később pedig, hogy az itt folyó képzés tudományosabbnak tűnjön, az intézménynek főiskolai rangot adtak. A Stasi hivatalosan mintegy 80-90 ezer embert foglalkoztatott, de az állambiztonságiaknál valójában sokkal több ember vállalt önszántából vagy kényszerből munkát.

39 éve (1971) szavazhatnak Svájcban a nők.
A svájci férfiak kétharmados többséggel fogadták el az alkotmánymódosítási javaslatot, miszerint a nyugat-európai polgári demokráciák közül utolsóként megadják a nőknek a szavazati jogot. A nők 1971. október 30-n gyakorolhatták először új jogukat. Egyébként 1985. szeptember 22-n népszavazás volt a házassággal kapcsolatos új törvényről. A szavazók 54,7 százaléka amellett foglalt állást, hogy a svájci feleségek a férjekkel egyenlő jogokkal bírjanak.

18 éve (1992) kötötték a maastrichti szerződést.
A hollandiai Maastrichtben írták alá az Európai Unióról szóló egyezményt, amelyet az Európai Közösség tagországainak egyenként el kell fogadniuk. Ez nem ment könnyen, nyáron pl. a dánok népszavazásban mondtak nemet az Unióra, és csak engedmények fejében egyeztek bele mégis. A tervezet a gazdaságpolitika összehangolását, hosszú távon az egységes pénznem megteremtését, a pénzügyi politikák egymáshoz való közelítésével tűzte ki céljául egy független Központi Európai Bankkal, közös védelmi politikával.

193 éve (1817) született Trefort Ágoston
A Zemplén megyei Homonnán született jómódú orvoscsaládban. Szülei az 1831-es koleravészben haltak meg. Az 1832-es reformországgyűlésen találkozott Eötvössel, Szalay Lászlóval, Pulszky Ferenccel, Kemény Zsigmonddal. Majd külföldi utazásain gyűjtött tapasztalatokat - miként gróf Széchenyi István. 1837-től fogalmazó a Budán székelő Kamaránál. 1839-ben megalapította a Pesti Műegyletet.
Különböző folyóiratokban publikált, támogatta Kossuth iparfejlesztő programját, de Széchenyi más irányú terveit is. Az 1848-ban tagja a Batthyány-kormánynak földművelési és kereskedelmi államtitkárként. Egy évvel később emigrációba kényszerült. 1850-ben hazatért.
A Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, 1885-től elnöke. A kiegyezést előkészítő bizottság egyik fontos személyisége volt, vagyis a  Deák vezette politikai egyik erős emberel. 1872-től 1888-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, Eötvös liberális művelődéspolitikájának folytatója. 1883. május 23-n az uralkodó szentesítette a középiskolákról és a középiskolai tanárok képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikket, amelyet főművének nevezhetünk. Ekkor jött létre a hazai iskolarendszer, amely annyi kiváló tudóst adott a világnak.
1888. augusztus 22-n hunyt el.

99 éves (1911) lenne Ronald Reagan.
Az illinois-i ír cipőkereskedő fia közgazdasági és szociológiai diplomát szerzett 1932-ben. Rövid sportriporteri és szerkesztői karrier után Kaliforniába ment és a filmvilágban kezdett dolgozni. Filmkarrierje a II. világháború idején három évre megszakadt a légierőnél töltött katonai szolgálat miatt. Összesen 50 mozifilmben játszott. 1966-ban kezdte meg politikai pályafutását, amikor a kaliforniai kormányzóválasztáson nyert, majd ezt megismételte. 1979-ben második indulásra nyert az elnökválasztáson. Hatvankilenc éves volt akkor, s ezzel az addigi legidősebb elnök lett. 1984-ben újra indult az elnöki posztért és óriási arányú győzelmet aratott. Meggyőződéses antikommunistaként 1983-ban jelentette be a békeidők egyik legnagyobb arányú fegyverkezését, s csillagháborús programjával, a Stratégiai Védelmi Kezdeményezéssel kifullasztotta és csődbe taszította az általa a gonosz birodalmának nevezett Szovjetuniót. 1987-ben Nyugat-Berlinben a gyűlöletes berlini fal előtt elmondott híres beszédében felszólította Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt: "Mister Gorbacsov, bontsa le ezt a falat!".
Hivatalba lépése után az amerikai történelem legnagyobb arányú jövedelemadó-csökkentését hajtotta végre. Költségvetési szigort hirdetett (pl. bürokráciacsökkentést), távozásakor mégis óriási deficitet hagyott maga után (pl. a bürokrácia-növekedés miatt). 1994-ben az Alzheimer-kór tüneteit fedezték fel nála. A súlyos, elmezavarokkal járó betegség miatt haláláig a világtól elvonultan élt. 94. életévében halt meg, a volt amerikai elnökök közül senki sem ért meg ilyen magas életkort. Nevét viseli Washington fő repülőtere, valamint egy repülőgép-hordozó.

222 éve (1788) született Robert Peel.
A gazdag textilgyáros fiaként született Robert a brit konzervatív párt tagjaként lett pénzügyminiszter, majd előbb 1834-35-ben rövid ideig, utána 1841-46 közt miniszterelnök. Legnagyobb eredménye azonban még 1829-ben született, amikor kezdeményezésére felállították a Scotland Yardot, és megreformálták a rendőrséget és a büntetőtörvénykönyvet. Ez az oka, hogy a mai napig a brit rendőröket bobby-nak hívják (ti. a Robert becézése). Egyben ekkor emancipálták a katolikus egyházat Angliában Peel agitációjának köszönhetően.
Pénzügyminiszterként rendbe rakta az államháztartás egyre romló egyenlegét. Első miniszterelnökségének legnagyobb eredménye, hogy lefektette azt a minimális alapot, amit a tory pártnak mindenkor követni kell, vagyis átalakította a modern konzervatív párttá. 1844-ben keresztül vitte az új munkatörvényt, amely emberséges viszonyokat teremtett a munkásságnak. Talán ennél is ismertebb neve az ír burgonyavésszel (1845-49) kapcsolatban. Peel, ha lassan is, de törvénymódosítást terjesztett be, hogy mérsékeljék az írek éhhalálát az angol érdekek kárára. A törvény csak az ellenzék támogatásával tudott életbe lépni, ezért Peel azonnal lemondott.
Természetes, hogy egy konzervatív pártban az olyan sok és lényeges reform nem tette népszerűvé, ezért töltött olyan rövid időt vezető beosztásban. 1851-ben egy lovas balesetben halt meg.

151 éve (1859) jött létre Románia.
A középkorban két oláh fejedelemség létezett: Havasalföld 1310-től és Moldva 1359-től  a hivatalos számítás szerint. Az északabbi fekvésű Moldva hamar lengyel függésbe került, míg Havasalföld török befolyási övezetté vált (közben időnként a magyar királyok is kiterjesztették uralmukat a területekre). A 16. századtól az oláh fejedelemségek helyzete a Török Birodalmon belül az erdélyihez volt hasonlatos. 1600-1 fordulóján az oláhok vajdája, Vitéz Mihály elfoglalta Erdélyt, és egyesítette a három területet. Ez azonban mindössze pár hónapig tartott, mert Basta, osztrák császári generális 1601. augusztus 19-n orgyilkosokkal megölette. Ezt követhette Erdély fénykora.
A törökök délre szorítása révén osztrák kézre került Olténia 1739-ben került vissza  Havasalföldhöz, "cserébe" 1775-ben Bukovinát annektálták a Habsburgok; a század folyamán fokozatosan csökkent a török befolyás az oláh területeken is. A következő században az osztrákokat azonban felváltották az oroszok. Az orosz-török háborúk révén a cár mind nagyobb befolyással lett a területre (pl. 1828-34 közt orosz közigazgatás volt Havasalföldön), de területileg ez csak Besszarábia (Moldávia) megszerzését jelentette.
Majd 1856-ban a párizsi konvenció hét európai állam védnöksége alá helyezte az oláh fejedelemségeket, majd arra kötelezték az oszmánokat, hogy ismerjék el Moldva és Havasalföld egyesítését. Eztán Ion Alexandru Cuza őrnagyot előbb (január 17.) Moldvában, majd (február 5.) Havasalföldön is fejedelmmé választották, s perszonálunió révén megalakult a Román Fejedelemség.
A román központi hatóságok létrehozása, Bukarest fővárossá tétele csak 1862-ben következett be. 1866-ban Cuzát a parlament megfosztotta uralkodói címétől és azt Karl von Hohenzollern-Sigmaringennek adta. Az államot hivatalosan 1878-ban, a berlini kongresszuson ismerte el az összes hatalom, és 1881-ben formálisan is királysággá alakult Románia - a román ortodox egyház 1885-től független.

65 éve (1945) kezdődött a jaltai konferencia.
A Krím félszigeten fekvő Jaltában összeült a három nagyhatalom vezetője: Sztálin, Winston Churchill és Franklin Delano Roosevelt. A második világháború alatt többször összeültek a szövetséges nagyhatalmak a mindig aktuális kérdések, összefogások megtárgyalására. Így volt ez 1943-ban Teheránban, 1945-ben Jaltán és Potsdamban. A jaltai cári kastélyban nyolc tárgyalás során két alapvető célról egyeztek meg. Németország haladéktalan legyőzéséről és a nácizmus kiirtásáról, amelyért egyeztetik a haditerveket. Másrészt a háború utáni új rendről. Ennek megfelelően ekkor állapodtak meg a jövendő szovjet-lengyel határról (a Curzon-vonal alapján), német-lengyel határról (Odera) cserébe Finnország függetlenségéért. Emellett egy egyetemes nemzetközi szervezet felállítását határozták el.

487 éve (1523) nevezti ki a pápa Tomori Pált érsekké.
1475 körül született Abaúj vármegyei köznemesi családban. Bornemisza János főnemes familiárisaként szolgált, majd Erdélyben kúriai jegyző, kincstári tisztviselő, sókamarai ispán és fogarasi és munkácsi várnagy, később budai várkapitány volt. Eközben fontos megbizatásokat végzett el, 1506-ban levert egy székely lázadást, 1512-ben követként járt a török udvarban, 1514 nyarán leverte a Dózsa nélkül maradt parasztsereget, 1519-ben köznemesi zendülést fojtott el.
1520-ban hirtelen szétosztotta vagyonát és ferencesnek állt. Egy évvel később a török támadásakor (Nándorfehérvár eleste) követség kereste meg, hogy térjen vissza, mert szükség van az országnak egy ilyen rutinos katonára. Tomori visszautasította a kérést, ám végül magyar kérésre 1523. február 4-n VI. Adorján pápa kalocsai érsekséggé emelte, hogy visszatérjen szerzetesi elzártságából. Az országgyűlés erre megbízta a török elleni védekezés megszervezésével.
Először Péterváradot mentette fel Tomori, majd fokozatosan stabilizálta a déli védelmi rendszert, 1525-ben már komolyabb portyákat is szervezett. Azonban a rendek nem támogatták, szinte csak az érseki birtokának jövedelmeire számíthatott. Emiatt 1526. január 12-n benyújtotta lemondását, ám I. Szulejmán hadjáratának hírére visszavonta azt.
1526. augusztus 24-n szétverte a török elővédet, de a haditanács úgy rendelkezett, hogy seregével csatlakozzon a magyar fősereghez. Tomori ellenezte a döntést, de a parancsot ennek ellenére végrehajtotta. Az augusztus 29-n lezajlott csatában ő volt a magyar seregek fővezére. A rövid csatában számos egyházi és világi méltóság mellett ő is életét vesztette.

368 éve (1642) választották fejedelemmé II. Rákóczi Györgyöt.
I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsanna fiát még a híres fejedelem idejében választották meg az erdélyi rendek. 1648-tól lépett trónra, apja halála után.
Báthory Zsófiát vette feleségül, hiszen példaképe Báthory István volt, de a Báthory birtokok is jól jöttek.
Az 50-es évek elején hûbéri fennhatósága alá vonta Havasalföldet és Moldvát. 1657-ben sikertelen hadjáratot vezetett a lengyel trón elnyerése érdekében. Az oláhokkal, kozákokkal, svédekkel szövetségben kezdetben sorra győzött, még Varsót is elfoglalta, ám a lengyel ellentámadás miatt szövetségesei elpártoltak. A kedvezőtlen békében hatalmas sarcot kellett fizetnie miután közel 10.000 katonát vesztett hadjáratával. Ráadásul mivel az egész háborút a szultán akarata ellenére tette, a Porta szembefordult vele. A török Gyulefehérvárt elpusztítva megfosztotta fejedelmi trónjától. Rákóczi ugyan egy évvel később kalandos vállalkozással visszafoglalta a trónt, de a szultáni hadak 1660 május 22-n a szászfenesi csatában szétverték seregét, és mivel hős hadvezérhez méltóan bátran harcolt a csatában, halálos sebet kapott.

894 éve (1116) halt meg Könyves Kálmán.
Szent László királyunk fiúutód nélkül halt meg, így fiatalon elhunyt bátyja, Géza gyermekei kellett, hogy kövessék. A fiúk közül Kálmán volt a legidősebb, akit László pappá neveltetett (egyházi ismereteit még a pápa is elismerte), s felnőve váradi vagy egri püspök lett. A trónörökös viszont a másodszülött herceg, Álmos volt (a többi testvért nem ismerjük). László 1095-ös halála után azonban Kálmán úgy gondolta, hogy műveltsége és szellemi képességei - s nem utolsósorban elsőszülöttsége - miatt őt illeti a korona. A magyar politikai vezetőréteg is két részre szakadt, s Kálmán hívei kerekedtek felül.. Kálmánt nyáron koronázták királlyá, Álmos pedig lemondott trónigényéről, cserébe viszont megkapta a hercegséget, a dukátust. A testvérek közötti béke azonban csak időleges volt, Álmos rendre szervezkedett Kálmán ellen, mire ő 1107-ben elvette tőle a dukátust, s vidéki birtokaira kényszerítette. Álmos azonban 1115-ben ismét összeesküvést szőtt uralmának megdöntésére. Az öregedő Kálmán erre Álmost Béla nevű fiával együtt megvakíttatta, s Bizáncba száműzte.
Kálmán uralma alatt szilárdult meg a László idejében megkezdett horvát hódítás. Ennek eredményeképp 1102-ben Tengerfehérvárott horvát királlyá koronázták. Majd 1105 nyarán elfoglalta Közép-Dalmáciát is. Belpolitikában szintén maradandót alkotott. A László által hozott törvényeket felülbírálta, enyhítette. Szigorúan fellépett a babona, mindenekelőtt a boszorkányégetések ellen.
A pápa támogatását élvezve alakította át az egyházi szervezetet, életet. 1106-ban lemondott az invesztitúra jogról, bár ennek ellenére a gyakorlatban a magyar királyok nevezték ki a főpapokat. A pápai támogatás egyébként szükséges volt eleve az uralkodáshoz, hiszen a Szentatya engedélye kellett, hogy érvénytelenítsék pappá szentelését, s világi uralkodó lehessen. Kálmán vezette be a cölibátust az országban, s megalapította a káptalanokat, amelyek a műveltség forrásai lettek, későbbi hiteles helyek. Kálmán érdeme tehát. hogy hazánk ezen századokban nagyhatalom lehetett az őt követő tehetségtelen utódok ellenére is.
Első felesége, a szicíliai normann hercegnő fiatalon meghalt. Ebből a frigyből született Zsófia, István, és László. Második hitvese, a kijevi Eufémia megcsalta, ezért visszaküldte szülőföldjére. Ott adott életet Borisznak, aki később trónkövetelőként számos problémát okozott. Kálmán súlyos betegségek következtében halt meg, Székesfehérvárott temették el, Szent István király mellé. A trónon fia, a léha életű II. István követte, majd a megvakított Béla.

589 éves (1421) a Tiltott Város.
Kína legfigyelemreméltóbb építészeti alkotása - a Kínai Nagyfal után - a Pekingben található Tiltott Város. A téglalap alaprajzú, észak-déli tájolású várost a harmadik Ming császár, Csu-Ti uralkodása alatt, 1406-ban kezdték el építeni. A császár, aki néhány évvel korábban tette át Nankingból Pekingbe az uralkodói központot, olyan palotaegyüttest akart, amely egyben hatalmának szimbólumává is válhat. Mintegy százezer mesterember és egymillió munkás dolgozott a 890 palota, több csarnok és számtalan más épület megépítésén. A 720 ezer négyzetméteres területből mintegy 150 ezer négyzetmétert építettek be, és minden épület magasabb volt, mint bármelyik pekingi ház - ezt törvény garantálta. A császár városát, ahová egyszerű ember nem léphetett be, hatalmas vörös fal vette körül, illetve egy 52 méter széles, 3800 méter hosszú vizesárok.
A Tiltott Város két egymástól jól elkülöníthető részből állt: a belső és a külső udvarból. A belső udvar a privát területet jelentette, itt élt a császár a családjával, az udvarhölgyekkel és a palotára vigyázó őrökkel. A külső udvarban zajlottak a tanácskozások, a katonai kinevezések és a koronázási ünnepségek.
Az 1421. február 2-n ünnepélyes keretek között átadott Tiltott Város 1924-ig a mindenkori császár lakhelyéül szolgált. A forradalom ugyan 1911-ben megdöntötte a császári kormányzatot, de a hatalmától megfosztott uralkodó még 13 éven át maradhatott palotájában.

299 éve (1711) született Wenzel Kaunitz.
A cseh Wenzel Anton Graf Kaunitzot mint legifjabb gyermeket papi pályára szánták, de miután többi négy figyermekük egymásután elhalt, megváltoztatták szándékukat és a diplomáciai pályára neveltették. VI. Károly császár 1737-ben udvari tanácsossá nevezte ki. 1741-ben Mária Terézia diplomáciai ügyek intézésével bizta meg, s Rómába, Firenzébe és Torinóba küldte. Megbizatását csak 1747-ben szüntették meg, hogy ő vezesse a kormányt. Ekképp az osztrák örökösödési háborút lezáró aacheni békekongresszuson sikerrel védte a birodalom érdekeit, amiért államminiszterré nevezték ki. 1750-53 közt Párizsban volt nagykövet, és rávette (Pompadour meggyőzése révén) XV. Lajost, hogy tegye félre gyűlöletét Ausztria ellen, s a poroszok ellen szövetkezzen vele. Ennek érdemeként lett 1753-tól osztrák udvari és államkancellár. Nem csak a külpolitikával foglalkozott azonban, számos iskola, akadémia alapítása fűződik nevéhez. Voltaképp neki köszönhető, hogy királynője uralmát a felvilágosodás korának nevezzük. Ő volt a Habsburgok leghíresebb kancellárja egészen Metternichig.
Már II. József alatt sokat veszített befolyásából, II. Ferenc trónraléptekor pedig lemondott; két évvel később, 1794. június 27-n halt meg.

Az egyik legismertebb és legnagyobb tagállama az USÁnak Texas. 1528-ban érkeztek az első európaiak a területre, de csak elméletileg lett ekkor a spanyol korona birtoka. Az első telepes a francia La Salle volt, aki 1685-ben alapította itt az első kolóniát, de az indiánok ezt hamar elpusztították. Stabil település csak 1718-ban jött létre, amikor a franciák és spanyol elhatárolták érdekszférájukat Észak-Amerikában. A spanyolok azonban nem bírtak a helyi indiánokkal (apacsok, komancsok stb.), így a terület gyéren lakott és jelentéktelen volt. A mexikói függetlenségi háború eredményeként Texas az új állam része lett, de nem sokáig, hiszen új uraik csökkenteni akarták szabadságjogaikat. Idközben a területet angol telepesek népesítették be, akik száma kétszerese volt a helyi spanyolajkúaknak.
Texas 1836. március 2-n kiáltotta ki függetlenségét, majd megkezdődött a háború. Alamo várának megvédése révén nyertek elég időt a texasiak, hogy egyesítsék erejüket, amivel április 21-n döntő győzelmet arattak. Mexikó noha nem akart beletörődni a kudarcba, nem tudott jelentős erőt kiállítani Texas visszaszerzésére.
Az új állam felvételét kérte az USÁba, de az elnök nem akart egy újabb rabszolgatartó tagállamot. Csak az elnökválasztás segített Texason, Polkban támogatóra leltek. Azonban Lincoln elnöklete alatt a helyzet már elfajult, és a kilépő államokhoz csatlakozott Texas is, amely alaposan kivette részét a polgárháborúból.
Texas azóta leginkább hatalmas kőolajkészletéről híres, amely a helyi gazdaság alapja lett.

1945 végén a köztársaság gondolata általánosságban elfogadott lett a hazai pártok körében, miután a konzervatívak (különösen az FKgP) is elvetették a királyság helyreállítását, bár a Katolikus Püspöki Kar, Mindszenty József hercegprímással az élén, az államforma feletti döntés elhalasztása mellett foglalt állást - hiába. A nemzetgyűlés 1946. január 31-n fogadta el a köztársaság megteremtéséről szóló törvényjavaslatot (1946:I. tc.), majd február 1-n Tildy Zoltánt közfelkiáltással megválasztották a Magyar Köztársaság elnökévé.

100 éve (1910) született Giorgio Perlasca.
Az olaszországi Comóban született Giorgio Perlasca, aki ifjúkorában a fasizmus híve volt, később azonban az egyre inkább erősödő antiszemita megnyilvánulások, valamint Mussolini politikája miatt fokozatosan eltávolodott a szélsőjobboldali nézetektől.
Perlasca egy trieszti konzervgyár alkalmazottjaként a Balkán különböző országaiban, 1942-től pedig Magyarországon dolgozott. Budapesten - munkája mellett - zsidók megmentésével is foglalkozott. Állítólag kezdetben csak néhány barátja életét akarta megmenteni, később viszont egyre többen fordultak hozzá segítségért.
A spanyol polgárháborúban való részvételének köszönhetően spanyol nagykövetségi menedékjoggal rendelkező Perlasca diplomatának adta ki magát, és szerint mintegy 5000 halálraítélt életét mentette meg. Saját életét nap mint nap kockára téve, a háború végéig folytatta mentőakcióját.
Az olasz „Schindler” az 1980-as évek végéig, amíg személyazonosságára fény nem derült, teljes ismeretlenségben élt Padovában. 1988 után azonban több ország is kifejezte elismerését, több magas rangú állami kitüntetését is átvehetett. Mi több, Perlasca - Egy igaz ember története címmel 2002-ben Alberto Negrin rendezésében hőstettét meg is filmesítették.

67 éve (1943) ért véget a sztálingrádi csata.
Friedrich Paulus vezértábornagynak és a német hadsereg déli, a sztálingrádi katlanban rekedt csoportjának fegyverletételével véget ér a Volga menti városért folytatott véres küzdelem, bár az északi csoport csak február 2-n adta meg magát. A csata eredményeképp megkérdőjelezhetetlen lett a fordulat a háború menetében.
A Vörös Hadsereg már 1942. november 22-n 270 000 német katonát kerített be Sztálingrád előtt. Két nappal később Adolf Hitler megtagadta a visszavonulási engedélyt, holott harc már ősszel elveszítette stratégiai jelentőségét, hiszen ekkorra a bakui olajmezők elérhetetlenné váltak. November 25-n megkezdődött a körülzárt katonák légi úton történő ellátása, amely Hermann Göring, a légierő főparancsnoka (szokásos) ígérete ellenére sem volt kielégítő. Télen már pusztított az éhinség is, de lőszerből sem volt elegendő. Noha december 12-n Erich von Manstein vezértábornagy végrehajtott egy menetesítő támadást, a Don hadseregcsoportot egy szovjet ellentámadás december 24-n visszaszorította. A körülzárt Paulus nem kísérletezett kitöréssel, de csak január 31-n ismerte el vereségét.
A Sztálingrád körüli harcokban a várost teljesen lerombolták. Az öt és fél hónapos csatában 46 000-en meghaltak, 64 220 lakost kényszermunkásként a németek elhurcoltak. A katonák között a veszteségek szovjet adatok szerint 146 300 főt tettek ki a német és 46 700 főt a szovjet oldalon. A német légierő sztálingrádi bevetése során több mint 8000 embert veszített. A kapitulációval 107 800 katona került szovjet hadifogságba, mintegy 34 000 sebesültet és szakembert még a fegyverletétel előtt a légierő elszállított.