Gondolatok a könnytárból

Miután megismertük a politikai eszméket, érdemes lenne valahogy ábrázolni ezeket, hogy szemléletesen láthassuk a különbségeket.
Ez a háromszög-modell, amely három csúcsa a három fő irányzat, három oldal ezekből következő fogalmak. A belsejükben az általuk kialakított államformák vannak, értelemszerűen aszerint, hogy mennyire vannak közel a klasszikus ideológiákhoz.
Az ábra messze nem tökéletes. Fő hibája, hogy nem azonos szintű ideológiák vannak a csúcsban és oldalakon, mert mindent ábrázolni akart. Így lett a pol. demokrácia résza a tanácsállam, lib. dem. jogállam nélkül, kon. lib. államforma stb. Az ábra ezzel együtt nagyon szemléletes, és nagyobb részben helyes is.

1047 éve (962) halt meg I. Miesko a lengyel honalapító.

511 éve (1498) végezték ki Savonarolát.

37 éve (1972) jött létre Srí Lanka és 19 éve (1990) alakult meg Jemen.

Ezen a napon két állam ünnepli megalakulásának évfordulóját, mindkettő már korábban is létezett és mindkettő angol gyarmat volt. Ceylon brit gyarmat volt, majd Indiát követve, 1948-ban függetlenné vált, ám a Brit Nemzetközösség tagja maradt. Ez azt jelentette, hogy elismerte a brit király formális főségét (mint pl. Ausztrália, Kanada). 1972-ben új alkotmány jött létre, amely köztársasággá alakította az országot, és új, szankszrit nevet adott neki. A köztársaságnak a brit uralkodó immár nem államfője, de a Nemzetközösségnek, amelyhez az ország tartozik, még igen.
Jement a Török Birodalom hódította meg a 16. században az északi részt, és rövid ideig a délit is. Ezt később az angolok tették gyarmatukká. A Török Birodalom bukásakor vált függetlenné Észak-Jemen, míg a déliek 1967-ben, miközben Észak-Jemenben polgárháború dúlt, amely valójában egyiptomi-szaúdi háború volt. Noha az egyesülés ettől kezdve állandóan szándék volt, mégis sokat váratott magára. Mire északon normalizálódott a helyzet, addigra délen a kommunisták vették át a hatalmat. Így érthető, hogy pont 1990-ben sikerült az egységes államot megalkotni.
 

Május 21. Szeged napja.

503 éve (1506) hunyt el Kolumbusz Kristóf, olasz hajós.

Mivel egy van, ez a bejegyzés nem hosszú.
A szdem. annyira egy célra koncentrál, hogy nincs értelme külön fajtákról beszélni, csupán helyi változatokról. Szóba jöhet persze a blairizmus, de Blair nem szdem. politikát folytatott, hanem egyfajta neokonzervatív ideológiát szdem. köntösbe bújtatva.

81 éves lenne Pol Pot, kambodzsai diktátor.

111 éve (1898) hunyt el William Gladstone, Anglia egyik legnagyobb miniszterelnöke.

Mint említettem, az eszmék nem egységesek, térben és időben jelentős eltérések találhatóak. A lib. a 17. sz-ban jött létre Angliában, gazdasági és állameszme. Kezdetben a gazdaságot határozta meg a laissez-fair (hagyni magától működni) elvével. A kialakult kapitalizmusban később a társadalomra gyakorlatban is kiterjesztették az elveknek. Az embereknek azonban azonos jogokat kívántak, nem vagyont, ez különbözteti meg a szociálisan érzékeny eszméktől. A 19. sz-ban a liberalizmus a jogállamiság ill. független államiság eszméje lett, ebből következően erősen nacionalista volt.
A világháború után a jogállamok létrejöttével a liberalizmus kezd visszatérni eredeti gazdasági ideáljához, ami immár a jóléti állam leépítését jelenti. Ezalól USA a kivétel, ahol liberalizmus alatt gyakorlatilag szdem-t értik, mert a jogokért való harc összekapcsolódott azok vagyoni helyzetének javításával.

Az anarchizmus egy olyan ideológia, amely állami nihilizmusként írható le. Totálisan államellenes, vagyis az államiság tagadása az alapja. Az anarchizmus szerint az állam az oka a problémáknak, elsősorban a társadalmi egyenlőtlenségnek. Emiatt az anarchizmus a szocializmus szövetségese, hiszen egy osztály és állam nélküli társadalmat akarnak, vagyis céljuk félig közös (sőt, Marx szerint sincs állam a kommunizmus legvégső diadalában).
Az eszme céljából következik, hogy soha nem sikerült megvalósítani (persze evvel nincs egyedül), hiszen állam nélküli állam nem létezik. Emiatt viszont nem ismert, hogy mit is tenne egy anarchista kormány.

A kommunizmus a szocializmus államformája, amely kiküszöböli a kapitalizmus által okozott társadalmi egyenlőtlenségeket. Az alapelv szerint mindenki képessége szerint dolgozik és mindenki igénye szerint fogyaszt a magántulajdonok nélküli államban. A komm. erősen centralizált, totális államot kíván, sajátos gazdasággal, mint a fasizmus.
A komm. alapproblémája, hogyan lehet a jót rossz eszközökkel elérni. Ugyanis az új társadalom kialakítása erőszakos, és csupán azon eszközök segítségével történhet, amely ellen megszületett a komm. eszméje. Idealisztikusan szólva: "Lehet-e eljutni az igazságba, ha végig hazudunk?"
Már a kortárs szimpatizánsok felhívták erre az ellentmondásra a figyelmet. Pl. Jászi Oszkár azt mondta, hogy nem lehet fenntartani az új rendszer iránti szeretetet és annak támogatását, ha minden mást elpusztítandónak ítélnek. Ez persze Jászi liberalizmusának megnyilvánulása, igen sokan képesek voltak elfogadni ezt. Sőt a kommunisák jelentős része az eszméért saját maguk feláldozását is képesek voltak elfogadni.

E három irányzat az, amelyekkel a mai politikai ideológiákat le lehet írni. A bal-jobb felosztást el kellene felejteni, hiszen alkalmatlan a háromosztatú politika leírására. Ez persze a sajtót és az okoskodó szakírókat nem érdekli, ők fontosabbnak tartják a szóismétlés elkerülését és a közhelyes fogalmazást, mint a pontos kifejezést.
Körösényi András sem látta be ezt alapművében A magyar politikai rendszerben, ahol képes volt azt állítani, hogy az I. világháború után megszűnt a liberalizmus, ezért egy dimenzióssá vált a politikai paletta (p. 101.)
A három irányzat bizonyos szempontból összehasonlítható, de nem mindenben. Szokás megállapítani, hogy a lib. az egyént, a kon. a mikroközösséget (vállalkozást), míg a szdem. a makroközösséget (munkásosztály) preferálja, de ennek nem sok értelme van. A lib. racionális, a kon. empirista, míg a szdem. valahol a kettő között van. A lib. optimista emberképpel, a kon. pesszimistával bír, míg a szdem. nem mer állást foglalni. Ennek oka az, hogy szkeptikus, hiszen ezért ők akarják megmondani, mit kellene tenniük, ám ezt nem lenne szerencsés bevallani. A lib. utilitarista, a kon. emócionalista (ezen azt értem, hogy az indokolhatatlan érzelmek keltette célok fontosak), a szdem. voluntarista (vagyis a vezéreszme alá rendelnek mindent). A kon. nacionalista, a szdem. internacionalista, a lib. nem foglalkozik a kérdéssel, de utóbbira hajlik. A lib. minimális államot kíván, a szdem. kiterjedt államot, szinte totálisat, míg a kon. elvileg nem foglalkozik a kérdéssel, ám eszméje megvalósításához kiterjedt államra van szükség
A lib. egy elvet próbál minden problémában követni, a kon. megfogalmazhatatlan érzéseit, a szdem. pedig nem törődve a problémával a nagy eszmét akarja megvalósítani.
Kis túlzással el lehet mondani, hogy a francia forradalom hármas jelszava a három eszmét jelenti: szabadság (=lib.), egyenlőség (=szdem), testvériség (=kon., mert ha a polgárokat testvérnek tekintjük, az egy komoly morális tartalom).
Mindezekből látszik, hogy a gyakorlati problémák miatt aligha van tisztán valamelyik ideológiát követő párt, ha mégis, akkor nem sokáig lehet kormányon, hiszen a problémák nem mindegyikével lehet ezek alapján foglalkozni. Általában azonban valamelyik eszme az, amelyik alapvetően meghatározza a pártokat. Mivel a pártok nem kizárólag alapeszméjüket követik, ez visszahat az eszmék fejlődésére, ezért változnak, és térnek el térben és időben.