Gondolatok a könnytárból

139 éve (1870) csatlakozott Kanadához a mai terület zöme.
Kanada (amely irókéz nyelven falut jelent) domínium 1867. július 1-n alakult meg, ám ekkor csupán Ontario, Québec (ők egyesültek már Canada néven), New Brunswick és Nova Scotia tartományok alkották, igaz, ezek voltak a legnépesebbek. A legnagyobb rész, az Észak-Nyugati Területek ezen a napon csatlakozott 1870-ben. Kereken egy évre rá pedig Brit Columbia, vagyis a Csendes-óceán partvidéke. A mai határ csupán 1949 március 31-n alakult ki Újfundland és Labrador csatlakozásával.
A domínium annyit jelentett, hogy Nagy-Britannia jelentős önnállóságot adott gyarmatának, ám nem kívánta ezt királyságnak nevezni (főleg a jenkik monarchiaellenessége miatt), ezért más szót talált ki. Kanada egészen 1982-ig domínium volt, noha 1931 óta ez csupán a király(nő) elismerését jelenti, semmilyen gyakorlati befolyása nem maradt az anyaállamnak. 1982 óta a Brit (és a Francia!) Nemzetközösség tagja Kanada, de ez csupán formális változást jelent a domíniumi státuszhoz képest.

139 éve (1870) csalatkozhatatlan a pápa.
Az I. vatikáni zsinat talán legfontosabb döntése volt, hogy bevezették a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját. Már nagyon sokan vártak egy újabb zsinatot, hiszen az utolsó a tridenti (1564) volt, noha sok minden történt. Ezek közül a legfontosabb, hogy az olasz egyesítés miatt Itáliában elvesztette világi területeit az Egyházi Állam, de legalább ilyen számottevő indok volt, hogy a liberális eszmék miatt visszaszorulóban volt a katolicizmus szerte a világban, ezért a bigott katolikusok hitük megerősítését várták. Nem csalatkoztak.
IX. Piusz pápa 1869. december 8-n nyitotta meg az I. vatikáni zsinatot, amely 1870. július 18-n zárult. Ezen a napon fogadta el a bíborosi testület az új dogmát, amely lényege, hogy a katolikus egyház hisz abban, hogy Isten kegyelme megóvja az egyházat a tévedéstől a hitre és erkölcsre vonatkozó tételek meghatározásában. A csalatkozhatatlanság elsősorban a tanítóhivatalt illeti meg, midőn a hívőkre kötelező tanításként hittételeket terjeszt elő. Ennek megfelelően tévedhetetlen a püspökök testülete és az egyetemes zsinat a pápával együtt. A pápa egyedül is rendelkezik a csalatkozhatatlanság karizmájával, midőn az egyház legfőbb tanítójaként (ex cathedra) végérvényesen meghatároz és kihirdet egy hittani vagy erkölcsi igazságot.

84 éve (1925) jelent meg Adolf Hitler főműve, a Mein Kampf.
Az azóta a világ számos helyén (így hazánkban is) betiltott mű már Hitler hatalomra kerülése (1933) előtt viszonylag kelendő volt, közel 240 ezret adtak el belőle, de természetesen ezután sokkal népszerűbb lett (10 millió eladott példány). Jelenleg az arab országokban a legkelendőbb.
Hitlert 1923-ban egy puccskisérlet miatt (müncheni sörpuccs) börtönbe zárták, ott írta művét. Ebben a könyvben fogalmazta meg a náci párt politikai és ideológiai programját, köztük az élettér-elméletet, miszerint a német népnek felsőbbrendűsége miatt joga van a keleti területekre, ahol a szláv népet rabszolgasorba döntheti, a többit pedig kiirthatja.

64 éve (1945) kezdődött a potsdami konferencia.
A "három nagy" Berlin melletti konferenciáját 1945. július 17-e és augusztus 2-a között rendezték meg. A teheráni és jaltai megbeszélésekhez hasonlóan a Szovjetuniót Sztálin képviselte. Az idõközben elhunyt Roosevelt utódaként az amerikai elnök, Truman mellett július 28-tól új szereplõ volt a brit választásokon vesztes Churchillt felváltó Attlee is. Annak ellenére, hogy a távol-keleten még folytak a harcok, a potsdami konferencia tulajdonképpen a második világháború diplomáciai lezárásának tekinthetõ. A megbeszéléseken - egyebek mellett - meghúzták a németországi, az ausztriai és a berlini megszállási övezetek határait, egyben megállapodtak az egységes német állam fenntartásában. Kialakították Lengyelország új határait, visszaállították Ausztria szuverenitását, Königsberget (Kalinyingrádot) és környékét pedig a Szovjetunióhoz csatolták. Szóba került az olasz ENSZ-tagság kérdése, valamint a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetõsége Magyarországgal, Finnországgal és Bulgáriával. Döntés született a magyar, a lengyel és a csehszlovák területeken élõ németek kitelepítésérõl. Meghatározták a német jóvátétel mikéntjét. Létrehozták a Külügyminiszterek Tanácsát, melynek feladata a békeszerzõdések feltételeinek kidolgozása volt. Döntés született a háborús fõbûnösök elleni per lefolytatásáról. Július 26-n az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína felszólította Japánt a fegyverletételre. Az amerikai és részben az angol tárgyalási pozíciót nagyban befolyásolta a sikeres atomkísérletrõl szóló titkos híradás. Sztálin errõl a kérdésrõl csak felületes tájékoztatást kapott Trumantól, bár a szovjet ügynökök révén már korábban is tudott az atombomba fejlesztésének munkálatairól.

73 éve (1936) tört ki a spanyol polgárháború.
A Második Spanyol Köztársaság elleni puccskísérlet Spanyol-Marokkóban kezdődött, és  innen terjedt át a félszigetre. Ezen a napon a puccsisták vezére,  Francisco Franco y Bahamonde tábornok bejelentette, hogy a köztársaságnak vége, Spanyolország ismét királyság. A puccsisták az ország nyugati és déli részén hamar nagy területeket foglaltak el, s július 23-n Burgosban nemzeti ellenkormányt alakítottak, melynek vezetését szeptemberben Franco tábornok vette át. A madridi baloldali kormány ellenállt, a polgárháború menete számukra vált kedvezővé.

196 éve (1813) született Rózsa Sándor, a leghíresebb betyár.
A szegedi születésű parasztfiú életében legenda lett. Apját lólopás miatt felakasztották, ez nagyban hatással volt életének további alakulására. 23 éves korában marhalopás miatt kapott 75 botütést és 2 év börtönt a szegedi börtönben. 10 hónap utáni szökése végleg betyárrá tette, s megkezdődött a legendák alapja. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bújkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni, azonban a kérvényt elutasították. 1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 130 fős szabadcsapatával, hogy marhát raboljon az ellenségtől. Rózsa azonban elsősorban a környék magyarságát fosztogatta, mígnem feloszlatták. csapatát Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és állítólag megnősült (Bodó Katival). A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni, így újra bujdosni kényszerült. Immár az is beépült a legendába, hogy ő a forradalmi szervezkedés irányítója. Elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10 000 forint vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézrekeríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak.
Az elhúzódó per végtárgyalását 1859 februárjában tartották. Mindössze hat rendbeli lopás és két ember meggyilkolása volt a végső vád, ám a lopásokat nem tudtak rábizonyítani a szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárra, a gyilkosságokat, erőszakot viszont igen, így halálra ítélték. Azonban nem mertek kivégeztetni, s a kegyelmi kérelemnek részben helyt adva az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult. Szabadulása után nem sokkal összeszedte régi cimboráit, és postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül megint elfogták. Hosszas vallatás után először halálra, majd életfogytig tartó rabságra ítélték. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

955 éve (1054) szakadt ketté a katolikus egyház.
Az eredménytelen tárgyalásait követően Humbertus bíboros a konstantinápolyi Hagia Sophia oltárára helyezte a Mikhaél Kérullariosz pátriárkát kiközösítő bullát, ezzel egy minden addiginál tartósabb szakadás (szkizma) vette kezdetét a keresztény egyházon belül. A görög Kelet és a latin Nyugat már régóta eltérő szokásokat követett. A görögkeletiek nem ismerték el a pápa főségét; a Szentlelket csak az Atyától származtatták; nem fogadták el a nyugati zsinatok határozatait, így többek között a szeplőtelen fogantatás dogmáját sem. Ennek ellenére az egyetemes egyház elvi egységét sokáig sikerült fenntartani. Ez alkalommal azonban lehetetlennek bizonyult az aktuális ellentétek elsimítása, s eredménytelenek maradtak az egység helyreállítására tett későbbi kísérletek is.

599 éve (1410) győzték le a Német Lovagrendet döntő csatában.
A Német Lovagrend 1226-ban telepedett a Balti-tenger mellé, és komoly fenyegetést jelentett a lengyel és a kialakuló litván állam számára. Közel két évszázados sikerek után Grünwald mellett végül bealkonyult a teuton lovagoknak.
II. Ulászló lengyel király és Vitold litván nagyfejedelem egyesült közel negyvenezres serege a porosz nagymester 27 ezer fős lovasságával csapott össze.
A csata véres és brutális volt, a két fél különösebb taktika nélkül esett egymásnak, és a túlerő győzött. Noha a poroszok a litván sereget (amelyben inkább könnyűlovasságból állt) visszaszorította, a hasonlóan nehézpáncélos lengyelekkel nem bírt a nyílt küzdelemben. A csatában elestek a legnagyobb porosz lovagok,
A lengyelek nem tudták a győzelmet teljesen kihasználni, a lovagrend még fennmaradt, ám defenzívába szorult és egyre csökkenő területet uralt. Többé már nem volt nagyhatalom a térségben. A 16. században Luther hitét követte és belőle alakult ki a Brandenburgi, majd a porosz állam.

220 éve (1789) tört ki a nagy francia forradalom.
Párizs már napok óta forrongott, a nép kenyeret követelt, és egyre többen jelentkeztek az újonnan felállított Nemzetőrségbe. Július 14-n reggel Párizsban elterjedt a hír, hogy az Invalidusok Házában fegyvert osztanak. A párizsi nép, melyet végsőkig felbőszített az élelmiszerhiány, Necker menesztése és az, hogy a király nem hajlandó szentesíteni a Nemzetgyűlés határozatait, felfegyverkezve a Saint Antoine külvárosban levő börtönhöz, a Bastille-hoz vonult. Az ostrom három órán át tartott. 160 ostromló halt vagy sebesült meg. Amikor a tömeg az ágyúkkal végre nem a falat, hanem a kaput lőtte, hogy betörjön, a parancsnok feladta az erődöt. A felbőszült tömeg azonban nem kegyelmezett és felkoncolta a Bastille parancsnokát.
A Bastille, a királyi önkény szimbólumának elfoglalása jel volt szerte az országban a forradalomra. Közismert, hogy XVI. Lajos versailles-i vadásznaplójába ezen az estén csak ennyit írt: "Semmi". Másnap reggel azonban egy (szintén híressé vált) párbeszéd zajlott le közte és a Bastille elfoglalásának hírét hozó Rochefoucauld herceg között:
- Ez egy felkelés? - kérdé az uralkodó.
- Nem Sire, ez forradalom! (eredetiben szebb: révolt/révolution)

Ez a nap Franciaország nemzeti ünnepe 1880 óta, egyben ekkortól himnuszuk a Marseillaise.

2109 éve (i.e. 100) született Caius Iulius Caesar, római hadvezér.
Caesar Rómában született patrícius családban, Marius, a köztársaság egyik leghíresebb hadvezérének rokonaként. A polgárháborúban így Marius oldalán állt, ám mivel ellenfele, Sulla nyert, menekülni kényszerült. A fiatalon felnőtté vált Caesar katonának állt, miután Sulla megkegyelmezett családjának.

473 éve (1536) hunyt el Erasmus Desiderius, németalföldi tudós, teológus.
Rotterdamban, 1469. október 27-n született egy pap törvénytelen fiaként. Ágoston-rendi szerzetes lett, majd Cambrai püspökének titkára lett. Közben teológiát tanult, könyvet írt a skolasztikáról, Euripidészt fordított, Morus Tamás barátja lett.
Fő művét, A balgaság dicséretét Morus vendégeként írta Angliában, 1509-ben. Ez Morus Utópiájának párja, a semmittevõ gazdagokat figurázza ki, ezek közé tartozott az akkori pápa is. Bázelbe költözött, ahol továbbra is írta a hit megreformálásáról szóló műveit. Bírálta a tudatlan népet is, amelyet könnyen használhatnak ki az uralkodók. A megoldást a műveltségben látta, ezért jegyzetekkel látta el a Bibliát, hogy mindenki megérthesse mi jó és mi nem. Újrafordította a Bibliát (héberből és görögből latinra), így kimutatta, hogy a Szentháromság-dogma kései betoldás csupán. Tanai erősen hatottak Lutherre, bár néhány dologban eltért nézetük, így a katolikusok és protestánsok is gyakran eretneknek tartották.

74 éve (1935) hunyt el Alfred Dreyfus, francia katonatiszt.
1859. október 9-n született az elzászi (tehát akkor épp francia) Mulhouse-ban. A gazdag és népes zsidó család legfiatalabb sarjadéka volt. A német megszálláskor Franciaországba költöztek, Alfredből katona lett. A hadnagyságig vitte.
Híressé koncepciós pere tette. 1894. október 15-n megvádolták, hogy titkos hadiinformációt juttatott a németek kezére, ezért 1895 januárjában megfosztották rangjától, és a hirhedt Francia-Guyana-i börtönszigetre internálták életfogytiglan. Az ítélet bizonyítékok nélkül született, és felerősítette az akkori francia társadalom antiszemita indulatait, amire válaszul a másik oldal is felerősödött. Egy év múlva bizonyítékot találtak, hogy a titkos iratot nem Dreyfus, hanem Ferdinand Walsin-Esterhazy őrnagy írta, ám az ügyet eltussolták. 1898-ban az áruló őrnagyot felmentették, míg Dreyfus büntetését 10 évre mérsékelték csupán. Ekkor írta Émile Zola híressé vált J'accuse c. cikkét, amely a sajtó révén elterjesztette az országban a kirívó igazságtalanságot. Azonban ezzel nem oldódott meg semmi. Zolát rágalmazással vádolták, ami miatt Angliába menekült, nehogy őt is azonnal internálják. Esterhazy szintén emigrált, míg a szintén érintett Henry ezredes öngyilkos lett.
Dreyfus 1899. szeptember 19-n elnöki kegyelmet kapott és hazatérhetett. Ügyét azonban jogerősen csak 1906. július 12-n zárta le véglegesen az igazságszolgáltatás, amikor a Legfelsőbb Bíróság minden kétséget kizáróan ártatlannak nyilvánította. Ekkor őrnaggyá léptették elő és nyugdíjazták a börtönévek alatt megromlott egészségi állapota miatt.

1529 éve (480) született Szent Benedek, a bencés rend alapítója.
Nem ismert születésének pontos dátuma, 480 körülre teszik. 1969-ig március 21-e volt ünnepnapja, ám ekkor egy jobb (böjt által nem akadályozott) napra, július 11-re tették át, amely egy 8. században megjelent (tehát elismerten hipotetikus) legenda szerint a születésnapja. 1964-ben tették meg Európa védőszentjének.
A Keleti Gót Birodalomban, Nursiában, gazdag családba született Benedek, aki Rómába ment tanulni, ám hamar másfajta életre vágyott. Itália monostoraiban talált rá a nyugalomra, de inkább aszkéta-remete életet élt. Három év után visszatérve a Vicovaroi sziklakolostor lakói meghívták apátjuknak, de később szigorú vezetése miatt meg akarták mérgezni. Ettől egy csoda mentette meg: az áldás keresztjelére széttörött a méregpohár. Eztán kolostorokat alapított és irányított, ám erre regula nélkül képtelen volt, ezért Monte Cassinoban megalkotta az első szerzetesi regulát, amely a bencés rend megalapítása lett egyben. Legfőbb újítása, hogy a kolostor teljesen elszakadt a világi élettől, nem csupán önellátó volt, hanem az emberekkel való mindenféle kapcsolattartást megszüntette. (Természetesen újítása mérsékeltebb formában terjedt el.) Itt halt meg 547. március 21-n.

503 éve (1506) született II. Lajos királyunk.
A Jagelló uralkodó fiatalon, 10 évesen került trónra, gyámjai Habsburg Miksa (kvázi-apósa), német-római császár és Jagelló Zsigmond (nagybátyja), lengyel király voltak. A magyar rendek annyit értek el, hogy egy tanács is beleszólt az irányításba, ám egyre több német tag került be és a feudális anarchia kezdte jellemezni ismét az országot. Mindez a török veszély erősödése mellett - 1521-ben elesett Nándorfehérvár, az ország déli kapuja.
Lajos szerencséjére gyámjai hamarosan meghaltak, így 15 évesen elvette jegyesét és egyedül kívánt uralkodni. A bárói tanács persze ezt erősen korlátozta. Lajos megpróbált sereget kiállítani a törökök ellen, de külföldön sikertelen volt, belföldön másra ment el a pénz ill. a főurak egymással szembeni önös érdekei miatt kudarcot vallott.

205 éve (1804) nevezte ki Napoleon rendőrminiszterének Fouchét.
1759-ben, La Perellinben született Joseph Fouché, aki 1792-ben mint Loire-Atlantique megye képviselője ült a nemzeti konventben, ahol a „hegypárt” tagjaként, Robespierre táborához csatlakozva, XVI. Lajos halálát követelte. Azonban hiába küldött több ezer monarchistát a halálba és hiába volt hű szolgája a jakobinus-rendszernek, személyi konfliktusok miatt kizárták a Jakobinus-klubból. Ezt követően minden befolyását Robespierre megbuktatására fordította.

719 éve (1290) ölték meg IV. Lászlót.
A kun hercegnőtől származó IV. (Kun) László végzetét szeretett kunjai teljesítették be. A király a Bihar megyei Körösszeg váránál tartózkodott, amikor kun merénylők támadtak rá és megölték. Az indítékot egyáltalán nem ismerjük, több hihető feltevés is létezik.
Az uralkodót ugyanis nem lehetett kunellenességgel vádolni, hisz kun szokásokat vett fel, kun szeretőket tartott, és csupán a pápa nyomására (kiközösítéssel fenyegetés) sikerült valamennyire visszatéríteni a katolikus erkölcsökre. Elfogadta a kun törvényeket, hivatalosan elzavarta szeretőit, majd fegyveresen lépett fel a lázadó kunok ellen.
A 13. század második felében az ország a feudális anarchiába süllyedt, mikor László 10 évesen trónra került, nem volt már életben vetélytársa. A főurak egymás birtokait pusztították, amit a cseh király megpróbált kihasználni, sikerült is elfoglalnia Sopron-Győr területét. Az ország azonban Habsburg Rudolf, német király mellé állt, és közösen visszaszorították a cseh II. Ottokárt (, aki 1278-ban végül a csatamezőn maradt). A felnövekvő László fokozatosan stabilizálta az országot, ám kunos életvitele hamar felzúdulásra adott okot. A már említett szakításra és megtérésre 1279-ben, a kun felkelésre 1282-ben került sor. A király azonban ezután visszatért kunjaihoz, és egyre jobban elhanyagolta királyi kötelességeit. Ezért nehéz megérteni, miért egy kun ölte meg. Talán a felkelés miatti kései bosszú, vagy inkább az egyik főúr merényletéről van szó.

163 éve (1846) alakult ki a mai USA fővárosának területe.
Az 1846-os törvény módosította az 1790-es alapításról szólót. A független államok ugyanis az igazságosság jegyében nem egy már meglévő várost neveztek ki fővárosnak, vagyis kormányzati központnak, hanem egy újat. Ezt a Maryland és Virginia államokból lefaragott szabályos négyzet alakú (10 mérföld oldalhosszú) területben találták meg (Washington elnök személyes döntése alapján). Az új város, amely természetesen egyik államhoz sem tartozik District of Columbia-nak, azaz Columbia (Kolumbusz) körzetnek nevezték el, majd nem sokára az elnök után kapott szebb nevet.
Az 1846-os törvény annyit módosított ezen a területen, hogy a be nem népesített, Potomac folyótól délre levő részt, amely eredetileg Virginia államhoz tartozott, visszaadták az államnak, így a főváros azóta már nem négyzet alapú és területe is csupán 61 négyzetmérföld.

170 éve (1839) született John Rockefeller, az első dollármilliárdos.
John D. Rockefeller 1839-ben ezen a napon született Richmondban. Már hétévesen üzletelt, családjának háziállatait adta el jó pénzért. 23 évesen felállíttatott egy saját olajfinomítót és megállapodásokat kötött a Pennsylvania vasúttársaság vezetőivel a nyersolaj finomítókba történő szállítására. Felvásárolta a hordókat és az olajtankokat, hogy a konkurensei ne tudjanak szállítani. Megszervezte a tőkés világ első ipari kémhálózatát, és ennek segítségével felvásárolta azokat a földeket, amelyeken keresztül versenytársai csővezetéket akartak lefektetni. Olyan finomítókat alapított, amelyek látszólag szemben álltak vele, de valójában az ő kezében voltak. Amikor konkurensei szövetséget kötöttek ezekkel a finomítókkal, csak később ébredtek rá, hogy ellenfelüknek adták el a magukat.

111 éves (1898) lenne Gerő Ernő, kommunista politikus.
1898-ban ezen a napon született Singer Ernő néven Tergebecen, a mai Szlovákiában. A fővárosban orvosnak tanult, ám a világháború megváltoztatta életét. 1918-ban otthagyta az egyetemet, belépett a KMP-ba, a Tanácsköztársaság kikiáltásakor a KIMSZ tagja volt, nem viselt érdemi szerepet. A Horthy-rezsim azonban minden kommunistát üldözött, így Bécsbe, majd Pozsonyba, Bukarestbe menekülve dolgozott a mozgalomért. 1922-ben Ausztriából kitoloncolták, itthon 15 év fegyházra ítélték. 1924-ben azonban kiadták a Szovjetuniónak. A Komintern és az NKVD tagja lett. Ezen minőségében a spanyol polgárháborúban inkább a köztársaságiak "belső ellenségeit" (=trockista) likvidálta, mintsem a francoista fasisztákat.
1944-ben tért haza a többi moszkovitával együtt, és megalakították a MKP-t. Az új kormányban közlekedési miniszter volt, majd a hatalomátvétel után Rákosi utáni legfőbb emberként pénzügyminiszter, államminiszter, miniszterelnök-helyettes. Az 1953-as fordulatot követően ő lett a régi rendszer legfőbb embere, nem bukott Rákosival. Nagy Imre reformjai ellen tevékenykedhetett, fokozatosan visszanyerte Moszkva támogatását.
Az 1956-os felkelést ő minősítette először ellenforradalomnak. Moszkva őt okolta mindenért, így befejeződött politikai karrierje. Természetesen Szovjetunióba menekült, 1960-ban tért haza. Kádár azonban nem engedte visszatérni a hatalomba, és 1962-ben kizárták az MSZMP-ből. Ezután visszavonultan, fordításokból élt, 1980. március 12-n halt meg.

469 éve (1540) született János Zsigmond, azaz II. János ellenkirály és erdélyi fejedelem.
Apja Szapolyai János, aki a mohácsi csata után I. János néven király lett, sokáig gyermektelen volt. Már megkötötte a Habsburg Ferdinánddal a váradi békét, miszerint utód nélküli halála esetén az ő országrésze Ferdinándra száll, ám nem sokkal ezután Szapolyai megházasodott (a lengyel királylánnyal) és gyermeke is születt. Ő maga azonban két hét múlva meghalt, így igen zavaros helyzet alakult ki.
A helyzet a töröknek kedvezett, amely ennek köszönhetően foglalta el Budát és az ország közepét. A csecsemő uralkodó helyett Fráter György, majd 1551-től anyja, Izabella irányította az ország(rész)t.
Az ifjú uralkodó áttért a református hitre és a vallásszabadság támogatója lett. Az 1568-as tordai országgyűlésen ezt hivatalosan is kimondták (természetesen Erdélyre vonatkozóan) , ekkor jött létre a négy bevett vallás rendszere. János Zsigmondot soha nem koronázták meg a Szent Koronával, vagyis hivatalosan nem lett magyar király, ám apja öröksége révén (a rákosi országgyűlés választására hivatkozva) erre igényt tartott. 1570-ben erről végleg lemondva Erdély (és a Partium) fejedelme lett, és a török hűbért elismerte. Gyermektelenül, fiatalon halt meg 1571. március 10-n Gyulafehérvárott.

159 éve (1850) nyugdíjazták Haynaut.
A hesseni választófejedelem törvénytelen gyermekeként született 1786. október 14-n. Az időközben elismert ifjú Haynau katona lett, s Napoleon fogságába esett. Természete miatt állandó konfliktusba került feljebbvalóival, így szinte minden évben áthelyezték. Mindez nem befolyásolta karrierjét, mert így mindig volt hol megmutatnia képességeit. 1844-re altábornaggyá nevezték ki. 1848-ban nyugdíjazását kérte, amit meg is kapott, ám mire életbe lépett volna, kitört a fegyveres konfliktus, ami miatt Itáliába vezényelték. Itt döntő szerepe volt az osztrák győzelemben. 1849 februárjában a ferrarai és bresciai felkelést vérbe fojtotta, amit nemzetközi felzúdulás és osztrák elismerés követett. Május 20-n a katasztrófával fenyegető magyar helyzet miatt Welden helyett őt nevezték ki helyi főparancsnokká.
Az orosz sereg előtt akarta megverni a magyarokat, ezért is tette le Görgei az oroszok előtt a fegyvert, nehogy Haynau előtt kelljen, ha késlekedik. Haynau talán ezen a megalázás miatt ragaszkodott a szigorú megtorláshoz, amely csúcspontja az aradi vértanúk és Batthyány kivégzése volt. A bécsi udvar sokáig szabad kezet adott neki (111 kivégzés történt), majd a nemzetközi felháborodásra is csak feddésben részesítette (és nem engedélyezték további 36 magyar tiszt kivégzését). Ezért kissé meglepő volt, hogy nem sokkal később, 1850. július 6-n nyugdíjazták.
Nyugdíjas éveiben külföldön utazgatott, ám többször felismerték és megverték. 1853. március 14-n szívrohamban meghalt.

594 éve (1415) égették meg Husz János, cseh teológust.
Jan Hus 1369-ben született Husinecben, ahonnan nevét kapta. A teológia magisztere lett és a prágai egyetemen tanított, 1401-től dékán volt. Emellett a cseh királyné gyóntatója és a legjelentősebb cseh templom hitszónoka. Wycliffe erőteljes hatást gyakorolt rá, így szónoklatai és tanításai nem követték mindenben a pápai tanokat.
Olyan "eretnek" tanokat terjesztett, mint az üdvözülés Isten kegyelméből történik, Jézus szegény egyházat hirdetett, Istené a legfőbb hatalom a földön is, a halálos bűnök alól csak Isten szabadíthat föl Csak halálos bűne által záratik ki valaki az egyházból. Emellett elvetette a szentségek többségét, leghíresebb "újítása" pedig a bor használata az oltáriszentség kiosztása során. Követőit emiatt kelyheseknek nevezték. Ezen gondolatok később a protestantizmus kiindulópontjai lettek, ill. részben a mai katolikus egyházé is.
A prágai érsek kiátkozta, a pápa kiközösítette, noha Vencel király próbálta Huszt védeni. A pápa szemében a végső ok Husz ellenkezése volt a Nápoly ellen meghirdetett keresztes hadjárat miatt. Ugyanis cseh földön is toboroztak ill. gyűjtöttek a hadjáratra, és Husz hevesen kikelt az újabb pápai hatalmaskodás miatt. XXIII. János ellenpápa (akkoriban két, sőt három pápa is volt!) ezért maga elé idézte. Zsigmond menlevelével érkezett Konstanzba, ahol zsinatot tartottak, hogy egyetlen pápát válasszanak és a hitelveket rögzítsék, azaz Husz felett ítélkezzenek. Itt a menlevél ellenére börtönbe zárták és eretnekség vádjával máglyán elégették. A sors iróniája, hogy XXIII. Jánost időközben szintén börtönbe zárták skizmatikzmus (egyházszakítás) és eretnekség vádjával (csak 1418-ban szabadult).
Husz halála csak felszította hívei lelkesedését, hamarosan kirobbantak a huszita háborúk. A mozgalom egyben cseh nemzeti követeléseket is tartalmazott (a németek ellen), de alapvetően vallási alapú volt. Jan Zizka vezetésében megverték Zsigmond király(unk) hadait, a pápa által hirdetett keresztes hadjáratot, sőt Magyarországra is betörtek.
1433-ban a pápa kénytelen volt elfogadni a két szín alatti áldozásukat, cserébe ők elismerték a pápa főségét. Az egyezménybe bele nem nyugvó részük, a táboriták, végül magukra maradtak és vereséget szenvedtek Zsigmondtól. Aki így végre cseh király lehetett.

77 éves (1932) lett Horn Gyula.
2007-ben születésnapi ajándékként tudtára adta a köztársasági elnök, hogy nézetei összeegyeztethetetlenek a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével. Horn persze edzett már az ilyesmikben, 66. születésnapjára a miniszterelnöki posztjának befejezését kapta.
Horn 1932-ben született a fővárosban. Műszerész lett, majd Rosztovban közgazdászként szerzett diplomát. Közismert, hogy az '56-os forradalom alatt a Nemzetőrségből bátyja halála miatt kilépett és a Forradalmi Karhatalmi Ezredek tagja lett. 1959-től dolgozott a külügyminisztériumban, 1983-tól osztályvezető. A Németh-kormány külügyminisztereként lebontotta a Vasfüggönyt, amely miatt külföldön a rendszerváltás egyik szimbolikus alakja lett. 1994-98 között miniszterelnök.

56 éve (1953) lett először miniszterelnök Nagy Imre.
1896. június 7-n született Kaposvárott, apja szerelőmunkás, anyja cselédlány volt. A polgári elvégzése után géplakatosnak állt, ám hamar behívták a világháborúba. Orosz hadifogságba esett, majd beállt a megalakult Vörös Hadseregbe és a szovjet kommunista pártba. Hazatérve belépett a magyarba is, ám a hatóság hamar lekapcsolta - összesen 3 évet ült. 1927-ben Bécsbe, majd Moszkvába emigrált, ahol a Komintern, majd a Statisztikai Hivatal munkatársa lett.
1944-ben tért haza Gerőékkel, és az ideiglenes, majd a hivatalos kormány tagja lett. 1949-ben "opportunista, szövetkezesítés elleni nézetei miatt" kizárták a Központi Vezetőségből. Egy évvel később a kor szokásainak megfelelően "önkritikát gyakorolt" és újra miniszter és KV-tag lett.
1953-ban Sztálin halála után Moszkvába rendelték a magyar vezetést a "hibák kijavítására". Itt utasításba adták, hogy Rákosi főtitkár helyett első titkár legyen csak, miniszterelnök Nagy Imre legyen, Gerő miniszterelnök-helyettes. Hazatérve erre hivatalosan július 4-n került sor. Rákosi tehát a hatalomban maradt, és megpróbálta kiszorítani Nagyot onnan. Nagy közben - természetesen Moszkva támogatásával - csökkentette a beszolgáltatásokat, könnyítette a kisipari tevékenységeket, csökkentette az árakat, növelte a béreket és nyugdíjakat, rendezte az igazságszolgáltatást, közkegyelmet hirdetett.
1954 nyarától már Moszkva kezdett kihátrálni Nagy mögül. Ő ezt észlelve még megjelentetett - amíg lehetett - egy cikket a Szabad Földben, amelyben kifejtette, hogy sokan hátráltatják. Nagy sorsa ekkor már eldőlt, ám lassan haladtak a dolgok, csak 1955. április 18-n távolították el a kormányfői posztról. A pártból is kizárták, úgy tűnt, végleg eltávolították a hatalom közeléből is.

1685 éve (324) győzött Constantinus császár a hadrianopolisi csatában.
Fontos város és csatahely volt Hadrianopolis (magyarul Drinápoly, törökül: Edirne) a történelem folyamán. A százezres város 15 csata színhelye volt, ezek közül a legfontosabbakról lesz szó.
324-ben két római császár csapott össze, Constantinus és Licinius. Akkoriban négy uralkodója volt a birodalomnak, ám két pártra szakadtak és a már említettek diadalmaskodtak a másik páros felett. Szűk évtized után kiderült, hogy két ember is sok, a szövetségből ellenségeskedés lett. A döntő csatában a kisebb, de edzettebb sereget irányító Constantinus győzött, aki ennek köszönhetően lehetett egyeduralkodó, ezután tehette államvallássá a kereszténységet (325), ezután tehette Bizáncot új fővárossá (330).

109 éve (1900) emelkedett fel az első zeppelin.
Ferdinand von Zeppelin báró maga után nevezte el találmányát, a merev falú léghajót. A 128 méteres és 13 tonnás alumínium konstrukció korának legsikeresebb léghajója volt, noha az első felszállás csupán 18 percig tartott. A korban többen próbálkoztak a levegő meghódításával. Egyikük, a magyar zsidó Schwarz Dávid sok nehézséget leküzdve építtette meg az első prototípust, amelyet azonban váratlan halála miatt nem tudott népszerűsíteni. A terveket Zeppelin báró vette meg az özvegytől, majd minimális módosítás után megépíttette világhírű léghajóját.
A léghajókat természetesen a hadsereg is igénybe vette a világháborúban, ekkor váltak igazán használható repülő járművé. A repülőgéphez képest lassabbak voltak, ám annál sokkal nagyobbak, tehát a szállításban hasznosabbak. A zeppelinek legnagyobbika a Hindenburg volt, amelynek katasztrófája után végleg győzött a repülőgép.

75 éve (1934) számolt le  Hitler belső ellenzékével.
Az ún. "hosszú kések éjszakáján" Hitler likvidáltatta az SA-vezetés puccsista (azaz Hitler-ellenes) elemeit, akik elégedetlenek voltak a régi rezsim uralkodó köreivel kötött kompromisszummal és teljes hatalomátvételt, erősebb garnitúracserét követeltek. Röhm például egyesíteni akarta saját vezetése alatt az SA és a Reichwehr csapatait, és "második forradalomról" álmodozott. Ő volt a legnagyobb név a kivégzettek listáján, de megölték még a náci "pártellenzék" vezérét, Gregor Strassert, valamint több konzervatív ellenzékit: Schleicher korábbi kancellárt, Edgar Jungot az alkancellár titkárát, valamint Bose tanácsost. A tisztogatási akciót során az politikai ellenfeleket kivégezték, letartóztatták, megkínozták ésvagy koncentrációs táborokba zárták.
A hivatalos dokumentumok szerint 85 emberrel végeztek, de egyes becslések szerint ez a szám inkább 150-200 fő. Továbbá 1124 személyt tartóztattak le.

553 éve (1456) rendelte el III. Callixtus pápa a déli harangszót.
A török veszély miatt kihirdetett bulla elrendelte, hogy minden templomban mondjanak imát a pogányok ellen, délben pedig háromszor kongassák meg a harangokat, amellyel "jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak". A déli harangszó elrendelésére a pápát végső kétségbeesése sarkallta. A megválasztása óta eltelt egy évben szinte kizárólag a Konstantinápoly visszafoglalására indítandó keresztes hadjárat tervével foglalkozott, ám az uralkodók közömbössége miatt terve kudarcba fulladt. Az imabulla kiadása után néhány nappal, a szultán közel százezres serege megkezdte Nándorfehérvár ostromát. Nem állja meg a helyét, tehát a közhiedelem, miszerint a déli harangszó a nándorfehérvári győzelem emlékére szól. A tévedés alapja az volt, hogy Európa városaiba szinte egyszerre érkezett meg a győzelem híre és a korábbi pápai felszólítás. Mindenesetre a déli harangszó ez időtől lett általános Európában. A nándorfehérvári diadal emlékére egyébként Calixtus pápa új rendelkezést hozott: augusztus 6-át, az Úr színeváltozásának napját ünneppé nyilvánította. E napon értesült ugyanis a pápa a győzelemről.

90 éve (1919) írták alá a versailles-i békét, amely lezárta az I. világháborút Németországgal.
Az I. világháború fegyverletételét hosszas béketárgyalások követték a legyőzött hatalmakkal, pontosabban azok névleges bevonásával, de azokról. A legfontosabbal, Németországgal kezdték, amely ellen a francia küldöttség kiélte revans vágyait. A békediktátumot ott kötötték, ahol 1871-ben a németek kikiáltották a Császárságot. A revans következő állomása 1940, amikor Hitler abban a compiegne-i vagonban kötötte meg a fegyverletételt, ahol 1918-ban történt ugyanez csak fordítva.
A békediktátum további pontjai szerint visszacsatolták (az egyébként alapvetően német nyelvű) Elzász és Lotharingiát, és keleten további jelentős német területek kerültek lengyel uralom alá, nemzetközi megszállás alá került 15 évre a német ipari központ, a Saar-vidék és természetesen minden német gyarmat. Emellett súlyos hadi előírások történtek, demilitarizálták a Rajnától 50 km-re az országot, 100 ezer fős önkéntes hadsereget tarthattak csak, nem lehetett flottájuk, légierejük, harckocsijuk. Végezetül súlyos sarcot kellett fizetniük, aminek képtelensége miatt a franciák megszállták a Ruhr-vidéket.
Mindezekből kiderül, hogy a békefeltételek legalább olyan súlyosak voltak, mint a későbbi osztrák, magyar és török féllel kötött, legfeljebb egyes statisztikai adatok mutatnak más képet.
A békediktátumról a szép nevű Foch marsall tette a címbeli kijelentést. Évre pontosan igaza lett...