Gondolatok a könnytárból

A mai nap Szt. Longinus napja a Katolikus Egyház szerint.
Longinus volt az a római százados, aki Jézusba döfte a lándzsáját a Golgotán. A legenda szerint még aznap a sötétség és vihar hatására megtért. Megromlott szemét Jézus vére (szent Grál) gyógyította meg. Ezután Keleten terjesztette a kereszténységet és ördögöt űzött, amiért a hatóság egy fejedelmet(!) küldött ellene. A fejedelem azonban Isteni beavatkozásra megvakult és csak úgy térhetett vissza látása, ha végzett Longinusszal. Mikor ez megtörtént, ő is megtért. Longinust így halt mártírhalált...
Longinus lándzsája is természetesen kivételes ereklye, amit ő Szt. Péternek ajándékozott, így az ma is a római Szt. Ágoston templomban található. Egy másik legenda szerint azonban Heléna császárnő találta meg a lándzsát (ez a császárnő sok minden mást is csodás módon megtalált pl. Jézus sírját), ami így Bizáncba került, majd Nagy Károlyé lett, később evidens módon a német-római császároké, majd Napoleon elöl menekítették Bécsbe. Hitler állítólag emiatt kívánta annyira az Anschluss-t, mindenesetre, amikor bevonult Bécsbe, akkor magához vette a "Végzet lándzsáját". Az amerikaiak találták meg a világháború utolsó napjaiban, és került vissza a bécsi Hofburg Múzeumba. Ma is ott látogatható.

24 éve (1986) utasította el Svájc az ENSZ-hez való csatlakozást.
A svájci történetírás, de még inkább a köztudat a 16. század elejére teszi semlegességük kezdetét. Történelemkönyvek és újságcikkek szerint azóta tartózkodik az ország a nemzetközi konfliktusokba történő beavatkozásoktól. Tény, hogy a 20.században egyértelműen semleges politikát gyakorolt a kis ország, hiszen távol tartotta magát az első és a második világháborútól és az ENSZ tagjává is viszonylag csak későn vált.
Az 1945-ben megalakult ENSZ létrejöttét sok ország támogatta és tagjává is vált, Svájc azonban nem volt közöttük. Ennek ellenére Genf lett az ENSZ európai székhelye, és Svájc aktív szerepet vállalt az olyan szervezetek és intézmények életében, mint például az UNESCO vagy az UNICEF. Az 1980-as években merült fel először Svájcban az ENSZ-hez való csatlakozás kérdése. A kormány és a parlament törvényjavaslatot terjesztett be ezzel kapcsolatban, ugyanis a svájci alkotmány értelmében a parlament nem dönthetett egyedül.
Népszavazást írtak ki, és a választásra jogosultak egyértelműen döntöttek a kérdésről. 1986. március 16-n Svájc elutasította az ENSZ-be való belépést. A voksoláson megjelenők 75,7 százaléka nemet mondott a csatlakozásra, egyes kantonokban pedig elérte 90 százalékot is a csatlakozást elutasítók aránya. A tiltakozók érvei megalapozottak voltak: többek között tartottak a tagság magas költségeitől és a semlegesség elvesztésétől.
16 év telt el, míg Svájcban újra napirendre került a kérdés: 2002 márciusában 57,6 százalékos részvételi arány mellett az emberek 54,6 százaléka voksolt az ENSZ-tagság mellett. Svájc a legfontosabb és legnagyobb anyagi támogatók soraiba állt be. Hatalmas pénzeket fordít a világélelmezési és a gyermeksegélyezési programokra.

553 éve (1457) végezték ki Hunyadi Lászlót.
A feltételezhetően 1433-ban Budán született fiú a törökverő Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülöttje volt. László testesítette meg a család hatalmi vágyait, hiszen a családfőből király nem lehetett, neki a kormányzóság (1446-53) volt az elérhető maximum. Fia előtt azonban nyitva állt az út a trónhoz. László ezért hamar a főúri összeesküvések, tárgyalások középpontjába került. Hunyadi szövetséget kötött Garai nádorral és Újlaki vajdával, majd a szerb Brankoviccsal és Cillei Ulrikkal. A szendrői egyezség értelmében (1451) Lászlónak Garai Annát, Mátyásnak Cillei lányát kellett volna elvennie, ám egyik terv sem volt hosszú életű.

Ma van a magyar sajtó napja, a sajtószabadság napja.
Ez a nap a világban a rendőri erőszak elleni világnap.
És egyben a fogyasztóvédelmi világnap.
John F. Kennedy 1962-ben ezen a napon hirdette ki a négy alapvető fogyasztói jogot összefoglaló történelmi nyilatkozatot. Ennek köszönhetően ismerték el nemzetközi szinten a kormányok és az ENSz, hogy minden állampolgár fogyasztóként alapvető jogokkal rendelkezik. Az évek folyamán nyolcra emelkedett ezeknek a jogoknak a száma, amelyek alapját képezik a Fogyasztóvédelemnek.

Ezen a napon történt, hogy
I. e. 44-ben meggyilkolták Julius Caesart,
76-ban megszületett Hadrianus, aki alatt a Római Birodalom még a legnagyobb területű volt,
933-ban kikaptunk Merseburgnál,
1493-ban hazatért Kolumbusz a hírrel, hogy felfedezte az Indiába vezető utat,
1812-ben megérkeztek az első orosz telepesek Kaliforniába,
1907-ben elsőként Eu-ban bevezették a nők szavazati jogát Finnországban,
1917-ben véget ért a cárság Oroszországban,
1939-ben náci csapatok bevonultak Prágába, a magyarok pedig Kárpátaljára,
1971-ben létre jött az első chatroom.

És mellesleg 1848-ban Pest-Budán kitört a forradalom.

329 éve (1681) alapították Pennsylvaniát.
Az észak-amerikai területen először, még 1643-ban svéd bevándorlók telepedtek le. Nem sokkal később azonban a Delaware-folyó két partján fekvő területet a hollandok elfoglalták (1655), majd 1664-ben az angolok lettek a vidék urai. Végül 1681-ben William Penn, angol kvéker II. Károly angol királytól kapott engedélyével gyarmatot alapított, amelyet vezetékneve után Pennsylvaniának nevezett el. Természetesen itt ő lett a kormányzó, s azt tervezte, hogy az új gyarmat a vallási okokból üldözöttek menedékhelye legyen.

127 éve (1883) halt meg Karl Marx.
1818. május 5-n született Trierben. 1824-ben keresztelték meg, és vett fel új nevet. Jogot, majd történelmet és filozófiát tanult, Hegel követője lett, átvette a dialektikus történelemszemlélet elvét miszerint a történelem fejlődik. Ám a történelem mozgatóerőinek nem az eszméket tartotta, hanem az egyéneket a maguk társadalmi valóságában és ellentmondásaiban, amelyek az anyagi termelésből következnek. "Nem az emberek tudata határozza meg létüket, hanem fordítva, társadalmi létük határozza meg tudatukat" (Előszó a Tőkéhez, 1867). A termelési módok közötti különbségekből osztályharcok következnek (nemes<>polgár ; tőkés<>munkás). Az osztályharcnak csak egy osztálynélküli társadalom vethet véget, amely egyben megszünteti a kizsákmányolást is. Marxnak ekkor kezdett kialakulni (baloldali) utópiája és vallásellenessége, ami miatt sorozatosan konfliktusba került a Porosz állammal. 1841-ben lett a filozófia doktora, de állást nem kapott. Újságírásból élt (élete végéig), ám nézetei miatt állandóan cenzúrázták, végül 1843-ban Párizsba emigrálni kényszerült. Itt ismerkedett meg Friedrich Engels-szel, aki segítségével tisztult le világnézete. 1845-ben kiutasították a franciák is, így Brüsszelben telepedtek le. 1847-ben tagjai lettek a Kommunisták Szövetségének. Rá egy évre írták A kommunista kiáltványt. Marx a forradalmaktól a szocializmus diadalát várta, mikor azokat leverte a reakció Londonba költözött. 1864-ben alapítója az I. Internacionálénak. Főműve 1867-ben jelent meg "A tőke. 1. kötet" címen. Szegényen, betegeskedve élt Londonban. A tőke többi kötetét Engels adatta ki posztumusz.

172 (1838) éve öntötte el a Duna fővárosunkat.
Március 13-n a szokatlanul hideg és csapadékos tél miatt befagyott folyamon jégtorlaszok keletkeztek, és duzzasztották az amúgy is igen magas vízállást. 13-n a váci torlasz átszakadt és az ár nekirohant Pest-Budának. A hirtelen emelt védőgát nem sokáig bírta, még aznap több helyen átszakadt. A mintegy 4200 házból csupán 2000 maradt viszonylag épen. 438-an haltak meg. A mentésben nagy szerepet vállalt az egyébként betegeskedő Wesselényi Miklós báró, aki az utókortól az "árvízi hajós" megtisztelő nevet kapta.

Bizony, bár a vértesszőlősi drusza egy fokkal még öregebb, igencsak korosodik Uncle Sam is. A közismert figura a The New York Lantern c. hetilapban jelent meg; eredetileg Samuel Wilson, troy-i hentest ábrázolta, aki húst szállított a hazai katonáknak az 1812-es (angol-amerikai) háború idején. A hordókon csak a kormány pecsétje volt, ezért azonosították Wilsont a kormánnyal. Csak a polgárháború (1861-65) alatt szorította ki vetélytársát, az államalapításkor megalkotott Jonatán bratyót (Brother Jonathan), aki miatt nevezték el az amcsikat jenkinek.

64 éve (1946) végezték ki Szálasi Ferencet.
1897. január 6-n született Kassán magyar-német- örmény-szlovák-ruszin katonacsaládban. 1915-18 között hadnagyként részt vett az első világháborúban, 1925-ben vezérkari százados lett. 1930-ban belépett a Magyar Élet Szövetsége nevű titkos fajvédő társaságba, és megkezdte zavaros politikai elképzeléseinek formába öntését, a hungarizmusról, a Kárpát-Duna Nagy Hazáról, a Gyepüről, a "zsidó szellem" kiírtásáról. 1935-ben nyugdíjazását kérte, mert katonaként nem lehetett párttag. Rögtön saját pártot alapított Nemzeti Akarat Pártja néven, de az 1936-os időszaki választásokon csúfos kudarcot vallott. Később a náci Németország befolyásának növekedése nyomán a Nyilaskeresztes Párt, az utódpárt tömegbázisa lényegesen nőtt, az 1939-es választásokon már 31 mandátumot szerzett. A kormányzat azonban nem nézte jó szemmel a nyilas párt térnyerését és akadályozta is további megerősödését. A pártvezért többször is letartóztatták: 1937-ben három hónapi, 1938-ban pedig három évi börtönre ítélték. 1944. október 15-i elvetélt kiugrási kísérlet után, amikor  Horthy tehetetlenné vált, német segítség révén puccsal átvette a hatalmat. "Nemzetvezetőként" mindvégig az ország urának tartotta magát, bár nyilasai fokozatosan visszaszorultak a Dunántúlra, a Bakonyba, végül Kőszegre. Nevéhez jóval kevesebb vér tapad, mint Horthyhoz, Sztójayhoz, de annál feleslegesebbek. Az ellenállókra még az utolsó napokban is lesújtott a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék. Szálasi 1945. március 29-n menekült el az országból, május elején az amerikaiak elfogták és kiszolgáltatták az új magyar hatóságoknak. A Népbíróság háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélte.

131 éve (1879) öntötte el a Tisza Szegedet és környékét.
Március 12-re virradóan átszakadt a gát és Makkosháza felöl az egész város víz alá került. Az 5723 házból csupán 265 maradt teljesen épen. 165-en haltak meg, a lakosság 80%-t ki kellett költöztetni. Amint a víz levonult megkezdődött az újjáépítés Lechner Lajos tervei alapján, kialakult a mai szabályos városkép. Ehhez szinte minden ország adakozott, a leggálánsabbakat utcanév örzi (+Moszkva). Az uralkodó személyesen járt itt, hogy emelje a hangulatot és saját renoméjét. Van, ami sosem változik...

200 éve (1810) házasodott másodjára I. Napoleon.
Napoleon Bonaparte tudta, hogyan kell ezt csinálni. 1810-ben , mikor feleségül vette az osztrák császár lányát, Mária Lujzát; a nagy eseményre nem ment el, így nem kellett saját császári ajkaival megígérnie az örök hűséget. (Mint ismert, ezen érdekházasság úgy valósulhatott meg, hogy elvált szerelmétől, Josephine-től.) A festmény a császári PR része.

69 éve (1941) írták alá a kölcsönbérleti törvényt.
A semlegesség mellett érvelőket a kölcsön kifejezéssel nyugtatták az USA-ban, miközben már 1,5 éve tombolt a világháború. Churchill miniszterelnökké választása óta (1940. 05. 10.) győzködte Rooseveltet (ill. a szenátust), hogy segítsenek Nagy-Britanniának, mert Hitler más különben győz, és az USA-nak sem lenne kedvező. 1941. március 11-n az elnök aláírta a kölcsönbérleti törvényt, ami ezzel életbe lépett. A törvény kimondta, hogy az USA hadianyagokat szállíthat a harcoló feleknek, méghozzá utólagos fizetés mellett - mindez az USA védelmének érdekében. Azért volt szükség ezt törvényben rögzíteni, mert korábban törvény mondta ki, hogy az USA semleges marad egy európai háborúban. A hadianyagokat elsősorban Nagy-Britannia kapta, majd (kezdeti nehézségek után, mert nem akartak fizetni) a szovjet frontra kerültek, és elmondható, hogy nélkülük nem sikerült volna megállítani a Wehrmacht előretörését.
A kölcsönbérlet összesen 50 milllárd $ értékű volt (2%-os kamatra), ennek 3/5-t kapta Nagy-Britannia, 1/5-t a Szovjetunió és 1/5-t a többi szövetséges. Nagy-Britannia csupán 2006. december 29-n utalta át az utolsó törlesztő részletet, a Szovjetunió megtagadta a fizetést a háború után is.

179 éve (1831) alapították az idegenlégiót.
Lajos Fülöp francia király intézkedésének lényege elsősorban az volt, hogy a franciák jelenlétét biztosítsa az algériai kolónián. A legtöbb francia gyarmati háborúban bevetették az idegenlégiót. A megalakulása óta a légió a legnagyobb vereségét az indokínai Dien Bien Phunál szenvedte el 1954-ben.
A speciális bevetési csoportokkal rendelkező idegenlégióban még napjainkban is a legkeményebb katonák teljesítenek szolgálatot. Bármilyen nemzetiségű 17 és 40 év közötti férfi, aki alkalmas a szolgálatra, beállhat a légióba. Ott a legrövidebb kötelező szolgálati idő 5 év. Csak a francia állampolgárságú katonák futhatnak be tiszti karriert. A tisztek 90 százaléka a francia hadseregből kerül ki és általában előre meghatározott ideig szolgálnak a légióban.
Jelenleg Franciaországban 6 toborzó iroda működik. Míg a légió megalakulásakor a jelentkezők alkalmasságát nem, vagy csak felületesen vizsgálták, addig napjainkban már hosszú heteken át különböző orvosi és pszichológiai vizsgálatok alá vetik a pályázókat. A szolgálat idejére teljesen új személyazonosságot kapnak: új név, új születési hely és idő.
A légiósok három év után pályázhatnak francia állampolgárságra, amit a gyakorlatban 5 év után meg is kapnak. 15 év szolgálat után nyugdíjra is jogosulttá válnak, amit a francia állam külföldre is folyósít. A veteránok számára öregek otthonát és rokkantházat is fenntartanak.

62 éve (1948) halt meg Jan Masaryk.
A cseh történelem egyik sajátossága a defenesztráció, az ablakon való kihajítás. Az első prágai defenesztrációra 1419-ben került sor, amikor a husziták a városháza katolikus vezetőit kidobták az ablakon, és ezzel vette kezdetét a husztita háború.
A következőre majdnem 200 év múlva került sor. 1618 májusában a második emeletről, 20 méter magasból a csehek kihajították a Habsburg hivatalnokokat, akik túlélték az esetet, mert egy szemétdombra estek; ezzel kezdődött a harmincéves háború.
A 20. század közepén történt a harmadik defenesztráció, amelynek áldozata Masaryk volt. A pontos történés máig nem ismert, sokáig elfogadták a hivatalos álláspontot, miszerint öngyilkosság történt, de elképzelhető, hogy a kommunista titkosszolgálat emberei lökték ki. Feltehetően a lakosság köreiben jelentős népszerűségnek örvendő szociáldemokrata politikus a kommunista hatalom útjában állt, és ezért állították félre.
Jan Masaryk annak a Tomas Masaryknak a fia volt, aki jelentős szerepet játszott a trianoni békediktátum létrejöttében, majd miniszterelnök is lett. Jan a második világháború alatt a Londonban székelő emigráns kormány tagjaként került a politikába, majd a háború utáni első csehszlovák kormány külügyminisztereként tevékenykedett - rövid ideig.

120 éve (1890) ért véget Tisza Kálmán miniszterelnöksége.
Tisza Kálmán a magyar történelemben a leghosszabb ideig, közel 15 évig volt miniszterelnök. Őt követően másfél évtized alatt hét kormány váltotta egymást, bár mind ugyanannak a kormánypártnak a jelöltjeként - utoljára saját fia.
Tisza Kálmán Geszten született 1830. december 16-n a Bihar vm-i adminisztrátor fiaként. A politikában a Teleki László vezette Határozati Párthoz csatlakozott, hiszen Teleki a nagybátyja volt. Később Deák mérsékelt ellenzékének egyik vezére lett.
1875-ben a meggyengült Deák-párttal szövetségre lépve megalakult a Szabadelvű Párt, amely 1905-ig volt kormányon. Tisza az első (Wenckheim-) kormány belügyminisztere volt, majd stabil kormányzást teremtett másfél évtizedre. Keményen irányította az országot, amely rengeteget fejlődve kapitalizálódott - persze sok visszásság mellett. Épp ezért megítélése vegyes. Pártolói a vasútépítést, a Csemegi-kódexet, Budapest létrejöttét, a feudális maradványok felszámolását emlegetik, míg ellenfelei a korrupciókat és panamákat, a híveitől megkövetelt feltétlen engedelmességet.

118 éve (1892) született Rákosi Mátyás.
A zsidó származású Rosenfeld Mátyás Adán született, majd Szegeden érettségizett immáron Rákosi néven. Bécsben, Hamburgban és Londonban tanult; az első világháborúban hadifogságba esett, ám megszökött. Hazatérése után egyik alapítója, szervezője lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács tagja, a szociális termelés népbiztosa volt. 1919 júniusában a Vörös Őrség parancsnoka lett. A rendszer bukásával külföldre menekült, csak 1924-ben tért haza és illegalitásban szervezte a kommunista pártot. Lebukása után, 1925-ben először nyolc- és fél évre, 1935-ben pedig életfogytiglani börtönre ítélték. (A szegedi Csillagban abban a cellában raboskodott, ahol előtte Szálasi.) 1940-ben - részben a 48/49-es szabadságharc idején Oroszország által zsákmányolt zászlókért cserébe - kiengedték Moszkvába. 1945-ben tért vissza, s azonnal hozzáfogott a kommunista párt újjászervezéséhez, a Magyar Kommunista Párt főtitkára lett. 1947-től sztálini mintára szovjetizálta az országot: felszámolta a parlamentarizmust, személyi kultuszt teremtett, koncepciós perekben likvidálta a (vélt) ellenségeit, ezreket internált, államosított és bevezette a tervgazdálkodást. 1952. augusztus 14-től 1953. július 4-ig a pártfőtitkári tisztség mellett a miniszterelnöki posztot is betöltötte. Sztálin halála után utóbbit át kellett adnia Nagy Imrének. A pártvezetésből azonban csak 1956-ban, a forradalom "előestéjén" sikerült eltávolítani, mikor Hruscsov végleg leírta. Az októberi forradalom már a Szovjetunióban érte, nejével száműzötten Közép-Ázsiában. 1962-ben kizárták az MSZMP-ből; 1971. február 5-n hunyt el a távoli Gorkijban.

53 éve (1957) hunyt el gróf Esterházy János.
A két világháború között legelismertebb szlovákiai magyar politikus. 1901. március 14-n született Nyitraújlakon, kereskedelmi akadémiát végzett, de birtokán gazdálkodott, amelynek a csehszlovák földreform 9/10-t kisajátította. 1932-től az egyik szlovákiai magyar párt  (Országos Keresztényszocialista Párt) elnöke, 1935-től parlamenti tag. A magyar pártok egyesülésekor az Egyesült Magyar Párt ügyeleti (=ügyvezető) elnöke lett. Célja a trianoni revizió volt, ezért Magyarország ügynöke lett „Szalma“ név alatt a „221“-es sorszámmal. A bécsi döntés (1938. november 2.) után a Szlovákiában maradt Felvidékre költözött; a szlovákiai magyarság érdekeit védelmezte és a magyar irányítás alá került szlovák lakosság jogainak betartását. Az új szlovák parlamentben egyedüli magyarként képviselő. 1942. május 15-n ő volt az egyetlen, aki a szlovák zsidótörvény ellen szavazott. 1944-ben a hatalmat átvevő nácik internálták. A felszabadulás után a szlovák hatóságok internálták, majd kiadták a szovjeteknek, mint fasiszta ügynököt. Szibériába deportálták, miközben (1947) Szlovákiában halálra ítélték. 1949-ben Csehszlovákiának kiadták, de enyhítették ítéletét. Sokadik börtönében érte utol a halál.
Moszkva 1993-ban rehabilitálta, de Csehország és Szlovákia a mai napig sem.

101 éve (1909) született  Rajk László.
A székelyudvarhelyi református líceumban kezdte tanulmányait, majd a budapesti egyetem francia-magyar szakján. Itt lépett be az illegális KMP-ba (1931), ami miatt kicsapták az egyetemből. Így építőmunkás lett, az ottani szakszervezet szervezője. Pártutasításra bekapcsolódott a spanyol polgárháborúba (1937). Megsebesült, de csak a vereség miatt menekült el. Franciaországban(!) fogták el és német munkatáborba deportálták, ám megszökött. 1941-ben tért haza, ahol hamar elfogták és internálták. 1944-ben szabadították fel a szovjet katonák, ezután a párt titkára. A nyilasok az év végén elfogták és Sopronkőhidára vitték kivégezni, ám bátyja, aki államtitkár volt (!) elérte, hogy kegyelmet kapjon, de csak a szovjet hadsereg szabadította fel Németországban. Hazatérve ismét fontos pártszervező lett és nemzetgyűlési képviselő is. 1945 novemberétől a párt főtitkárhelyettese.
1946. március 20-tól belügyminiszter. Ő hozta létre az ÁVO-t, betiltatta a vallási intézményeket, nemzeti szervezeteket, elkezdődtek a koncepciós perek. Személyes utasítására engedték szabadlábra a "kékcédulás" (csaló) kommunista szavazókat. 1948. augusztus 5-től a külügyi tárca irányítója lett egészen bukásáig, 1949. május 20-ig.
10 nappal később letartóztatták és koncepciós perben halálra ítélték. Valószínűleg Rákosi személyes féltékenysége miatt vádolták képtelen tettekkel (együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével, kémkedés, kapcsolattartás a jugoszláv kommunistákkal). A népbíróság szeptember 24-n hirdette ki az ítéletet, amely a párt híveinek tömegét ébresztette rá a zord valóságra. Október 15-n végezték ki, neje 5 év börtönt kapott.
1955-ben rehabilitálták, 1956. október 6-ra engedélyezték újratemetését, amely tömegdemonstrációvá duzzadt.

A dicső nap alkalmából közkincsé teszem "egy férjes asszony ájtatos imádságát", amit Abraham a Santa Clara atya írt a 18. század végén. A szerető hitvesek ezt mondják el mindennap:
"Mindenható Isten, aki a nőt Ádám bordájából, azaz csontból alkottad, légy kegyesen segítségemre, hogy férjemmel szemben ne legyek megcsontosodottan konok, akaratos és önző. Légy elnézéssel asszonyi gyöngeségem és balgaságom iránt. Távoztasd el tőlem a velem született kotnyelességet, ingatagságot, hiú képzelgéseket, bűnös gyönyörök utáni vágyakozást. Tarts távol minden bolond piperétől, óvjál meg a hiábavaló fecsegéstől, tartsd féken nyelvemet a templomban, valamint a haszontalan asszonytársaságban. Légy mindenkor mellettem, hogy férjem ellenében, akit a Te kegyességed juttatott nekem, sohase legyek álnok, csalfa és alattomos. Add, Uram, mennyei segítségedet, hogy sohase legyek mogorva vagy haragos; férjem barátait és barátnőit fogadjam mindenkor keresztényi szeretettel. Odahaza ne jártassam folyton a számat, ne rendezzek csetepatét, ne csináljak felfordulást, óvjam meg a csendet és a rendet, s tisztességgel intézzem a háztartás ügyeit. Segíts, hogy mindenkor szelíden, türelmesen, háziasan, serényen, ájtatosan és férjem iránt hálásan viselkedhessem. Ne engedd felébredni azt az ördögi gondolatot, hogy én különb férjet érdemelnék, hiszen a mostanira sem vagyok érdemes. Add inkább, Uram, hogy ezt a mostanit az élet legkülönb adományának tekintsem, legdrágább kincsemnek tartsam, és uramként tiszteljem mindhalálig. Ámen!"



Természetesen ez csak egykori szatíra, Abraham atya saját szónoklatait figurázta ki.

736 éve (1274) hunyt el Aquinói Szent Tamás
A középkor nagy tanítója 1224/5-ben született Roccaseccában, egy nápolyi gróf fiaként. Domonkos szerzeteseknél tanul, majd külföldre megy tovább képezni magát. Mestere Albertus Magnus lett, akivel megteremtették a skolasztikát (tomizmus). Teológiát tanított - zömmel Párizsban - és megírta a kor legnagyobb könyvét (Summa Theologiae). Filozófiája az arisztotelészi alapokra épül, a logikára és a metafizikára, világmagyarázatának központi gondolata az okság fogalma. A hit igazságait a természetes értelem nem éri fel: ezek értelmen túli, ám nem értelem ellenes igazságok. Szent Tamás sokat segített az európai civilizációnak, hogy kialakuljanak a valódi tudományok, és elváljanak az Egyháztól, de hosszú volt az út.

74 éve (1936) szállta meg a Rajna-vidéket Németország.
Az 1919. június 28-i versailles-i szerződéssel térdre kényszerítették a katonailag amúgy is kivérzett Németországot. Németország elveszítette Elzászt és Lotharingiát, illetve a Memel-vidéket. A Saar-vidék népszövetségi közigazgatás alá, a Rajna bal partja szövetségi megszállás alá került, a Rajna jobb partját pedig demilitarizálták.
Németország belenyugodott a győztes hatalmak által diktált szerződésbe és a jóvátételi politika teljesítése mellett foglalt állást. Mi több a stresemanni békepolitika jegyében 1925 őszén a fennálló határok biztosítása érdekében a svájci Locarnóban nemzetközi garancia született a béke fenntartására. Ennek a szerződésnek egy lényeges pontja volt, hogy Németország elismeri a korábban rögzített határokat és tiszteletben tartja a Rajna-vidék demilitarizálását. Néhány év elteltével viszont komoly változások mentek végbe a nemzetközi politikában.
A gazdasági világválság hatásaként a német nacionalista erők megerősödtek és rövidesen Németország külpolitikai állásfoglalása is megváltozott. Miután Hitler hatalomra került a jóvátételi politika helyét a revizionista elképzelések vették át. A Saar-vidék népszavazással 1935-ben tért vissza, így a következő feladat a Rajna-vidék teljes körű visszaszerzése volt.
1936. március 7-n a hajnali órákban a Wehrmacht 30 ezer katonája bevonult a Rajna-vidékre. Ez egy tipikus hitleri blöff volt. A Führer nem ismerhette a nagyhatalmak ellenválaszát, ezért parancsba adta, hogy ha a német csapatok ellenállásba ütköznek, akkor azonnal vonuljanak vissza. A német katonai akció azonban teljesen simán ment végbe. A népszövetségi hatalmak agresszorrá nyilvánították Németországot és egy szolíd elítéléssel lezárták a kérdést.

64 éve (1946) hangzott el a fultoni beszéd.
Winston Churchillt miután megnyerték vele a világháborút leváltották a brit választók. Churchill azonban nem bukott meg, s megmutatta, hogy még mindig képes formálni a történelmet. Amerikai körútján Fultonban tartott nagyhatású beszédet, amelyben először említette nagy nyílvánosság előtt a Vasfüggöny kifejezést. Ismereteink szerint először egy 1945. május 12-i Truman-nek címzett táviratában tett erről először említést.
Beszédében szó szerint ez hangzott el: „A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre.” Chuchill emiatt szoros angol-amerikai összefogást szorgalmazott. Ehhez egy egyesült Európa eszméjét vázolta fel Anglia hathatós részvételével. A beszédet Sztálin is megértette, a Pravdában meg is írta, hogy a háború elkerülhetetlen. Nem is sokon múlt.

189 éve (1821) tört ki a görög szabadságharc.
Már az 1768-74-es orosz-török háború idején lázongás tört ki a görög függetlenségért, ám ezt könnyen elfojtották. Később a francia forradalom nyomán jakobinus forradalmi szervezetet jött létre, ami átalakult 1814-ben Odesszában(!) az Ypszilanti hercegek , Athénban Joannisz Kapodisztriasz vezetésével.
Az albániai pasa 1819-es lázadása adta meg a jelet a fegyveres felkelésre. Az első megmozdulás 1821. március 6-n Moldvában volt, de a remélt orosz támogatás elmaradta miatt Alekszandrosz Ypszilanti felkelői júniusra vereséget szenvedtek. Öccse, Dimitriosz a Peloponnészoszon (Moreában) robbantott ki lázadást március 25-n, amely általános törökellenes felkeléssé szélesedett. Európa lassan, de biztosan állt a görögök mellé. Pénzt gyűjtöttek számukra, fegyverek és önkéntesek érkeztek az országba - a leghíresebb Lord Byron volt.
1822. január 1-n ült össze Epidauroszban az első nemzetgyűlés, ahol kikiáltották a függetlenséget, és egy új alkotmányt és kormányt szavaztak meg. Az év során kiverték a törököket Moreából, ám a nép képviselői nem kaptak részt a hatalomból, az a községi elöljárók kezébe került. Így belső harc is folyt, egyrészt a hatalomért, másrészt az angol- és oroszbarát irányzatok közt. A törökök kihasználták a belső feszültségeket, és 1824-ben Krétát, majd egy évre rá szinte egész Moreát megtisztították a felkelőktől, és 1827-ben bevették Athént is.
Ekkor egyeztek ki a görögök, de már késő volt, nem volt erejük, hogy kivívják szabadságukat. Csakhogy ekkor beavatkoztak a nagyhatalmak: Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia. A három ország 1826-ban Görögország autonómiájának megadására szólította fel a szultánt, az elutasító válasz után egyesített flottájuk 1827-ben Navarinónál szétverte a török-egyiptomi hajóhadat. Oroszország pedig a szárazföldön is megindult hadaival. A törökök nem bírtak a túlerővel, és 1829. szeptember 14-n a drinápolyi békében kénytelen voltak elismerni a görög függetlenséget, valamint az oroszoknak átadni a Duna-deltát és a kaukázusi partvidéket, továbbá autonómiát adtak Moldvának, Havasalföldnek és Szerbiának. 1830-ban Londonban a három nagyhatalom de facto elismerte a független görög államot a maguk védnöksége alatt, a londoni jegyzőkönyvet a Porta 1832-ben írta alá.

877 éve (1133) született II. Henrik.
Plantagenet Gottfried Anjou grófnak és I. Henrik király leányának, Mathilde fiaként ő volt az első Anjou- vagy Plantagenet-házbeli király. 1154. december 19-n lépett trónra. Megszilárdította a királyi hatalmat, majd Franciaország ellen hadakozott. 1163-ban tért vissza Angliába, s a következő év elején adta ki híres rendeletét, a Claredoni constitutiókat, amelyben az egyház kárára növelte a korona hatalmát. Becket Tamás canterbury érsek - akit ő emelt e méltóságba - azonban tiltakozott a határozatok ellen, Henrik ezért 1170-ben megölette. Óriási felzúdulás tört ki az országban, Henrikkel visszavonatták rendeleteit, sőt Becket sírjánál nyilvánosan vezekelnie kellett - három mérföldet gyalogolt mezítláb -, s így is alig kerülte el az egyházi átkot. Mindamellett még volt ereje, hogy megszállja Írország keleti részét, bár élete vége felé családi viszályok is keserítették életét. Jelentős reformokat vezetett be az igazságszolgáltatásban, ő állította fel az esküdtszék intézményét, és ő rendszeresítette a békebírákat is, ezenkívűl ő vezette be a rövid köpeny divatját, s ezért kiérdemelte a Courtmantle melléknevet. 1189. július 6-i halála után fia, Oroszlászívű Richárd követte a trónon.

57 éve (1953) szabadult meg a világ Joszif Visszarionovics Dzsugasvilitől.
A grúz származású szovjet párt- és állami vezető 1878. december 18-n született Goriban. 1898-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, amiért kizárták a papneveldéből. 1903-ban a bolsevikekhez csatlakozott, majd még ugyanabban az évben Szibériába száműzték, de sikerült megszöknie. Többszöri letartóztatás és száműzetés után 1912-től a Pravdánál dolgozott. 1913-ban a korábbi, Koba (Rettenthetetlen) fedőnevét Sztálinra (Acélos) cserélte. 1917 októberében Pétervárott tagja volt a fegyveres felkelést írányító politikai és katonai központnak, majd az első Népbiztosok Tanácsának. A polgárháborúban katonai parancsnok igen mérsékelt sikerrel. Lenin halála után a párt főtitkára lett és példátlan személyi kultuszt vezetett be, sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel (kivégzés ill. Gulag). Kommunista rendszere halálos áldozatainak számát szakértők legalább 20 millió főre becsülik. A II. világháborúban a hadsereg főparancsnoka, így a győzelem és a kezdeti súlyos veszteségek legfőbb felelőse. Ő likvidálta a háború előestéjén a hadvezetés zömét, indította Lengyel- és Finnország megtámadását. Személyes érdeme, hogy a tárgyalások során a Szovjetunió "kapta" Közép-Kelet-Európát. Az 1945 után folytatta a 30-as években megkezdett politikáját, likvidálások, koncepciós perek (zsidó orvosok pere), tervgazdálkodás. 1953. március 2-n rosszul lett és nem gyógyult fel. Halálának körülményei máig nem teljesen ismertek. A kórboncnoki jelentés szerint agyvérzést kapott, ám lehet, hogy Berija megmérgezte; ami biztos: Berija 11 órán át nem hívott hozzá orvost. Halála után Hruscsovnak köszönhetően megindult desztalinizáció, de a rendszer csak lassan változott ill. bukott meg.

156 éve (1854) érkezett Szegedre az első gőzös.
A Cegléd-Szeged vasútvonal már gróf Széchenyi István reformországgyűlési előterjesztésében is előkelő helyen szerepelt, ám az építési munkálatok csak 1851-ben kezdődhettek meg. A Cegléd és Félegyháza közötti részt 1853. szeptember 3-n, a Félegyháza-Szeged közötti vasutat pedig 1854. március 4-n adták át ünnepélyes keretek között a forgalomnak. A Cegléd-Szeged vonalat Bayer József főmérnök vezetésével építették, aki már a pozsonyi szakasz építésénél is közreműködött.
1857-ben kiépítették a Szeged-Temesvár vasútvonalat. A szegedi vasúti Tisza-hidat 1858. december 2-n helyezték ünnepélyesen forgalomba. Szeged második vasútjával, az Alföld Fiume Vasút Rókus pályaudvarával 1870-ben jött létre a vasúti kapcsolat.

161 éve (1849) adták ki az olmützi alkotmányt.
1849 februárjában Kossuth személyes ellentéte miatt nem Görgeyt, hanem a lengyel Henryk Dembińskit nevezte ki fővezérré. A tábornok azonban csődöt mondott. Széttagolta a magyar főerőket, így amikor a tél végén Windischgrätz megindult Debrecen felé, a február 26-27-i kápolnai csatában a magyar fősereg alig fele vett részt, s vereséget is szenvedett. Az elégedetlen tisztikar erre letette őt a fővezérségről és végre Görgeynek adta azt át. A csatát követően Windischgrätz túlzott optimizmusról tanúskodó hadijelentést küldött az Olmützben tartózkodó császári udvarba: "A lázadó csordákat szétvertem, néhány napon belül Debrecenben leszek". E hadijelentés nyomán az udvari körök elérkezettnek látták az időt az alkotmányosság és abszolutizmus között folyó küzdelem végleges lezárására. Március 4-n az uralkodó feloszlatta a birodalmi gyűlést, s új alkotmányt adott birodalma népeinek.
Az alkotmány parlamenti felhatalmazás nélkül, vagyis ráerőszakolva, oktrojálva született. Lényege, hogy számos szabadságjog megadása mellett abszolutisztikus uralmat írt elő. Abszolút vétójogot adott az uralkodónak, a miniszterek neki, és nem a parlamentnek voltak felelősek. Az egyes tartományokat szűk, a helyhatóságokat viszont széles körű önkormányzati jogokhoz juttatta, ezzel is csökkentve a parlamentek jogkörét. Az alkotmány azonban soha nem lépett hatályba az általános tiltakozások miatt.

140 éve (1870) kezdődött meg az USA-ban az indiánok rezervátumba kényszerítése.
Az ellenálló törzsek véres megoldásra készülhettek fel. Kegyetlen csaták, felkelések zajlottak még évtizedekig, de az ország életét alapvetően már nem befolyásolták.
Az indiánoknak azért jelölnek ki területeket, hogy eltávolítsák őket a fehér telepeseknek szánt termékeny és könnyen megközelíthető földekről. Ilyenek voltak pl. Dél-Dakota és Oklahoma államok. Ma 304 rezervátum létezik szerte az Államokban.
"Ha az amerikai lovasság győzött, óriási diadal volt; ha az indiánok, akkor mészárlás" (Dick Gregory, humorista)
 

92 éve (1918) írták alá a breszt-litovszki békét.
A központi hatalmak 1918. február 18-n megindult újabb támadását csak nagy nehezen tudták megállítani a szovjet-orosz erők Narva környékén, s a bolsevikokat mindez meggyőzte, hogy Lenint kell követni, aki a háború bármi áron való befejezését szorgalmazta. Ezek után március 3-n a német követelések többségét elfogadva különbékét kötött az antant tiltakozása ellenére Szovjet-Oroszország a központi hatalmakkal.
Oroszország tehát elismerte Finnország és Ukrajna, függetlenségét. Elvesztette Lengyelországot, Litvániát, Livóniát és Észtországot, melyeket Németország és Ausztria-Magyarország szállt meg. Emellett délen elszakadtak az örmény és grúz területek, előbbi török közigazgatás alá került. Egy augusztus 27-i pótszerződés Oroszországot 6 milliárd aranymárka összegű jóvátétel megfizetésére kötelezte. Mindez azonban későn jött a központi hatalmaknak, a háborút így sem tudták megnyerni.

157 éve (1853) szűnt meg a jobbágyság hazánkban.
Hivatalosan az 1848. évi áprilisi törvények mondták ki a jobbágyfelszabadítást és az úrbéri viszonyok megszüntetését, ám ennek végrehajtására nem kerülhetett sor a háborús helyzet miatt. Ezt csak a sokat kritizált Bach-rendszer tette meg. Az 1853. március 2-n kiadott császári nyílt parancs kimondta az úrbéri kapcsolatokból származó "jogok, járandóságok és kötelezettségek" megszűntét. Elismerte, hogy az úrbéres földek állami kárpótlás mellett a paraszt tulajdonába mennek át (ez kb. 10,2 millió katasztrális hold területet érintett). Rendelkezett az úrbéres telki állományhoz nem tartozó ún. maradványföldek ügyéről. (Azon földekről, amelyek a Mária Terézia-féle úrbéri összeírásokban nem szerepeltek ugyan, de parasztkézen voltak, s utána a jobbágy földesurának rendes úrbéri járandóságot fizetett. Ez összesen 1,4 millió kat. hold.) E nagy kiterjedésű valójában ugyancsak jobbágyföldet, a paraszt már nem kapta meg, csak ha saját erejéből megváltotta. A 19. században a jobbágyok egyre szaporodó mértékben birtokoltak eredetileg uradalmi területeket, illetve eredetileg a földesúr majorságához tartozott földeket (irtványokat, szőlőhegyeket). A majorsági zsellérek most a kezükön lévő földek után járó szolgáltatásokat megválthatták. De a szerződés - amennyiben csak meghatározott időre szólt - lejártával a földet a földesúr akár vissza is vehette. A megváltás terhét ez esetben is a jobbágynak magának kellett viselnie (kb. 100 ezer kat. hold). A pátens nem ismerte el az országgyűlés 1848. szeptemberi határozatát, amely úgy rendelkezett, hogy a majorsági szőlőket állami kárpótlás mellett a parasztok kapják (400 ezer hold); megváltásuk lehetőségét és feltételeit is a földesúr akaratától tette függővé. A pátens nagy jelentőségű, a polgári agrárfejlődést előrevivő rendelkezése volt az erdők és legelők kötelező elkülönítése. 1848 előtt az erdőt és a legelőt a földesúr és jobbágyai többnyire közösen használták. Az állattenyésztés és a húspiac kiterjedése kiélezte a földesúr és a jobbágy közti érdekkülönbségeket már 1848 előtt is. A pátens most alapjában a parasztok javára rendelkezett: a volt úrbéres jobbágy annyi legelőt kapott, amennyi elegendő a korábban is legeltetett állatállomány eltartásához, illetve annyi erdőt, amennyiből a korábban is kitermelt mennyiségű fához juthatott.